SÖRALÁTÉTVERS

Egyiptomban kenyér mellé
Fogyasztottak sörlevest
Babilonban sörrel hívták
Adóssághoz a kezest
Germánia vad gótjai
Sört vedeltek nyáron át
Lengyel vitéz forró serrel
Ülte meg szilaj lovát
Sörrel mulat ünnepekkor
A cseh, no meg a szlovák

Sört fogyaszt ma Európa
Sört a távol Ázsia
Amerika söreivel
Versenyez ma Afrika
Söröznek az ausztrálok
(persze nem a kenguruk)
Sört isznak a melósok és
Sört a médiaguruk
Sörrel kötik meg a békét
Ha végződnek háborúk

Isszák korsóból, pohárból
Csizma is rejtheti a sert
Pikolóval rendelheted
De kerüld el a vedert
Óvatosan emelgessed
A sörrel tele kehelyt
Mert a sör is csak addig jó
Míg érzed a zamatát
S nem fizeted fájó fővel
A sörözés kamatát

Árpalé a sörnek lelke
Ám búzából is szabad
Sört főzni s a kukorica
Leve is lehet alap
Fajtáinak a világon
Se szeri se száma nincs
Minden cseppje múlhatatlan
Ízű élvezeti kincs
Nem csoda, ha sörözőben
Sosem nyugszik a kilincs

Sörözéskor felolvadnak
A szívekről a jegek
Kibékülnek haragosok
S néha a peres felek
Elmerengve nézed olykor
Ahogyan a hab leszáll
Tréfa járja, nem haragszó
A sör asztalainál
Míg a korsó vastag falán
A harmat lecsordogál

Ezért isszuk mi is a sört
Lelkes, modern magyarok
Járunk érte kerékpáron
Megközelítjük gyalog
Üvegből is csak megisszuk
Ha nincs kéznél a pohár
Dobozba zárt lelkét nyitjuk
Ha barátunk megkínál
Barátságra, egészségre
Jó magyarom, sört igyál!

festett szemek,rúzsos ajak
sötét sarkon kihányt szavak
fojtó illatának igazi szaga,
nappali bájának árnya foszlik éjszaka
szét,
esik az eső kint ,vagy ő össze mindörökre
szép,
nő nagyon, vagy benne a fájdalom
szíve lent a járdán,tapossák,pedig márvány
hiába várt zivatar utáni szivárvány.

egy sörrel a kezében ketten egyedül
a világnak háttal,s szemtelenül
nem lát már,de tisztán hall,
ma az alkohol ki vígasztal.
tőle szebb a minden most,
a homály elmos minden koszt.
instabil testének egyetlen támasz
úton talált piros fotel,ha a világ lefáraszt
álmot iszik,valót feled
pár kortytól már imád,szeret.

kisírt tekintet,szétmázolt száj
egy karton sör az újabb ábránd
zokog a tegnap,míg a másnap nevet
vállán a ma alszik el,
de a holnapra haragszik,hogy miért nem kel fel.
valóságban ébredt kimerült élet,
egy belső hang szólítja kéne még méreg.
első sétája egy bolthoz vezet,bármire képes,
de te nem engeded..
harc ez miben győztes nincsen,

vesztes csata,csak jó szavak,ez
józan érzés s még pár lépés,de
szalad a gondolat,szökik az éj,
búzamezőkben fénylik az ég.
felette minden szenvedély,
szeretni valamit valakiért.
szökik a gondolat,szalad az éj,
búzamezőkben fénylik az ég.
Felettük minden szenvedély
szeretni valakit valamiért.

SÖR-ŐZ-Ő

Zörgő tölgyön ősz söpör,
ökör bőg föl, köd tömör.
Töbör fölött ölyv köröz,
öblös völgyből tör föl őz.
Köpcös jő, lő, cső dörög,
köröm döng, őz fölhörög.
Földől. Tőr döf, öldököl,
szőr-bőr röpköd őzdögről.
Öklöt dörzsöl őzölő :
Nőm ! Sörömhöz pörköltöt főzz !

SÖRT-KÖLTŐ

Rögös földön lődörgök,
pörkölt tököt köpködök.
Ördög röhög, gyötrődök,
köcsögömhöz költözök.
Döntök : sörből töltöm föl,
s fölöntök rőt „szörpömből”.
Főm töröm, nyögök, ötlök,
bölcs tömört hőn körmölök.
Gödörből rögtön följövök :
költök sörömről !

S-ÖRÖM

Ösztönöm dörömböl :
sört könyörög.
Köcsögöm lötykölöm,
döntöm, öntök.
Söröm gyöngyözőn ömöl.
Gyönyörködöm.
Bőrömön pötty gőzölög :
csöpp örömkönny.
Hörbölnöm özön söröm
örökkön öröm !

Igyunk? Igyunk!

Könnyedén csoroghat a söröd bőrödön
Lassabban iszol majd kiszabott körökön
Észre sem veszed, hogy lesütöd a szemed
Zsenánt’ toporogsz, ha üresedik zsebed
Tipródj lassabban, mert elindul a leve
Talán meglódulsz, ha kimondják a neved
Netán állva alszol, kezedben, a sörrel
Otthon várnak, ám de tartozol két körrel
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el az egész családnak

Elismerjük

Többünknek vágya hat sörnek virága
Vigyori grimasszal nézünk a világba
Ismerjük az érzést a habok születését
Csücsörít az ajkunk ezért a szépségért
Kezünket emelve kutatjuk az utat
Kedvencünk e ser mely habosan mutat
Teli a pocakunk s lazítunk is néha
A sarokban is ott áll egy pohár gazdája
Söralátét versnek a lényegét csodáljad
Otthon meg szavald el az egész családnak

Betétes

Pillantásod cinkos, ezt senki nem kutatja
A korsód is üres, majd’ mindenki mutatja
Nézzük ezt a sört, hogy égeti a vágya
Reggelig nem vár hisz marasztalná ágya
Egy élet vendége mondanád egykoron
Megszokott hétvége sörözős sarkokon
Gondtalan emberek itt mindig megállnak
A söntés szemszögéből új képet kreálnak
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon meg szavald el az egész családnak

Álmom is

Ezer pompás pohárról álmodtam ma még
Lehunytam szemem tán’ kortyolva így szép
Most bánat ért és sörörömöm várom
Nagyon fájhat, még ha gyöngyözni látom
Szájam sarkában lóghat pipám szára
A dohánynak füstjét tenyerem bezárja
Komótosan iszom élvezve az ízét
Hálásan nyelem és kortyintok a végén
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el az egész családnak

Mindig téma

Ím’ hol az emberek egymást kerülgetve
Sörhassal cikázva vághatják a rendet
Néhány lány figyeli ezt a laza tartást
Szótlanul számolják, mennyit bír a pajtás
A sör egyetemen sörünket kutatjuk
Az eltitkolt rávalót soha nem mutatjuk
Homályba fásul kint a beton oszlop
Többen azt célozták a fejük attól romlott
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el a kedves családnak

Így nem igaz

Dúdolgatok néhány elismert dallamot
Mégis azt figyelem hány sör van asztalon
Korsóm fülét fogtam, mert igazán jólesik
Mily’ vizes külseje, no, mások azt lesik
Figyelmet kérve bíztatok másokat
Új munkaruhában gurítok hordókat
Morcosan nézhetném e guruló hordót
Aztán tenyeremből ennék napraforgót
Söralátét versnek csak lényegét csodáljad
Otthon majd szavald el a kedves családnak

Az égi tehén mítosza

Sör mentette meg a Földet! Hogy lehet?
Az égi tehén-mítosz meséli el neked:
"Hé te Ré! Napisten! Lám, megvénültél!
Csontod ezüst! Lábad, karod arany ér!
Nőt csak nézel, tagodba nem jut vér!"
Így röhög az ember, vajon meddig él?
Nem soká, hisz Hathor, a haragos tehén
Bosszúra készül, és így buzdítja Ré:
"Lányom! Véres oroszlán légy, ne tehén!
Ember épen ne maradjon eme földtekén!"

Ré megszánja gyermekeit, és megbocsát.
Visszahívni nem tudja már az oroszlánt:
"Hétezer korsó árpát, rabnők! Hozzatok!
Almával keverve azt a tehén inni fog!"
Hathor, a szörny hajnalban mikor odaért,
Elvakulva mind felitta a kiöntött vért.
Tántorogva dühe elszáll, és csak vedel:
"Melyikőtök isten? S melyik gazember?"
Nem tudta, kit kell ölni, így ez a világ
Tovább él, éljen a Sör! Igyunk cimborák!

Sörtávolság

Valami elfolyik mellettünk.
A hirtelen kettétört korsóból a sör
szétárad a legszűkebb kocsmában.
Most már csak a te talpadról
nem estek le a szilánkok.
Valami szétválaszt minket.
Ahogy két giccses domb határán a folyó,
ami tavaszig még biztosan nem árad meg.
Aztán hóolvadás. De csak te.

Tudod, valami feszül is közöttünk.
Itt, a két merev pózna végén
egy kikötözött zsinór. Erre dobáljuk
fel büszkén és undorodva egymás
szennyesét. Ma este csak én mostam
ruhákat kettőnk közül. Mert te még
mindig a sörszagú szilánkokat
szedegetted a malátaszínű cipődről.

Söralátétvers

Haj, te élet, sivár élet,
véget ért az utcabál.
Fut a ledér volt-nincs tündér,
söröm csak, ki visszavár.
Könnyem ömlik, szívem törik…
vajon hová mehetett?
Mesés szemét, arcát, mellét
feledhetem… ehelyett
Söröm,
ma este benned gyönyörködöm.

Ej, te élet, vidám élet,
ma mindenkit szeretek.
Pucér sörrel táncom szökell,
a korsóba nevetek.
Az éj virraszt, utcán maraszt,
míg elesünk… Söröm, ma
virradatra puha ágyba
ringass engem álomba…
Söröm,
ma este beléd öltözködöm.

Jaj, te élet, rohadt élet,  
lángra gyújtod a fejem…
Részeg vérem, hitvány szívem
a sörömmel tüzelem.
Kiröhögtök, elkerültök…
Mind hiába ordítok.
Nem halljátok. Csak sajnáltok.
Inkább hátat fordítok…
Söröm,
ma este veled kötözködöm.

Ó, te élet, hosszú élet,
Korsóm alját bámulom…
Ébren látom, de még alszom,
söröm álmát álmodom.
Folyó fények, múló tények,
szájam halkan énekel…
Bátor leszek, de még félek
majd ha egyszer menni kell…
Söröm,
akkor majd veled költözködöm.

ÉBREDÉS

Az olcsó ebédhez ivott sör,
komlószag monotóniájában,
vadul szédelgő álom gyötör,
árpahab elefántcsont arcában.
Az ébredés most felszínre tör,
elárverezendő lakásomban,
mikor rőt napfény már nem böfög,
rojtossá fogyott függönymagányban.
Majd egy karcsú buborék sóhaja,
kúszik verejtékes homlokomra.