Jelige: zumba

Beküldte: admin, 2011-04-04 21:56:24  | Címkék: z

Éleslátás      

Épp elszenderednék, mikor eszembe jut, hogy a rajztanárnőt halaszthatatlanul fel kell hívnom. Még ma. Na, jó. Feltápászkodom. Nyúlok a céges telefonomért. Egy dallam és kiírás :Csak segélyhívás indítható. Segítség! A rajztanárnőt kérem! Fontos! Valami rémlik, hogy értesítettek, hogy megszűnik, mivel már nincs az a kedvezmény, hogy cégen belül ingyen beszélhetünk . Akkor hívom a másikról. De abban nincs benne a száma. Fogom a cégest kikeresem a tanárnőt, papírt, ceruzát kerítek, kezdem írni a számát. Elsötétül. Nem vagyok elég gyors. Billentyűzet lezárva. Nyomja le hosszan a­ ­­* gombot. És kiírja, hogy 16:16.  Anyád! Kezdem elölről. Oldás, keres, írás. Elsötétül. Már majdnem készen vagyok:063052.  A többit nem tudom leírni . Még egy menet: Oldás, keres, ír. Nincs kéznél a szemüvegem, látok így is, gondolom. Végre sikerül:06305219288. Bepötyögöm a régi kopottas szürke telefonomba. Kicsöng.  Igen, szól egy ismeretlen hang. Mondom, hogy a rajztanárnőt keresem, Melindát. Csak motozást hallok, reménykedem. Végül megszólal az idegen, itt nincs. Talán még nem ért haza? Ide nem is fog ! Kezdek ideges lenni.  Itt egyáltalán nincs rajztanárnő.  Nem is lesz? Nem. Milyen számot hívott? Mondom:06305219288. Pedig a szám stimmel! Pedig itt nincs  Melinda, és nem is lesz.  Akkor bocsánat, téves. Előveszem újból a cégest. Gyorsítok. Második menetre sikerül leírnom:06305219288. Bepötyögöm a szürkébe. Kicsöng. Igen? Csak nem maga megint? De.  Bocsánat. Újból lenyomogatom az ominózus számokat egyenként erősen, kis szüneteket tartva közöttük és hívás.  Igen?  Megint ugyanaz a hang. Hát ezt nem értem, fortyanok fel, pedig ezen a számon már beszéltem a tanárnővel. Higgye el egész Kaposváron nincs Melinda nevű rajztanár. Ismerném. Katalin és Judit van, és egy festő, akit  Jenőnek hívnak.  Kaposváron? Igen! Milyen jól hallani, mintha a szomszéd kerületben lenne. Mert én Pestről csörgök! Budapestről? Igen, a XIV. kerületből.  De nem zavarom többet. Megkeresem a szemüvegem. Ez legalább megvan. Na nézzük ezt a talányt! Rá kell jönnöm mi történik velem. Ez az ördögi szerkentyű nem tol ki velem, velem aztán nem! Kezdem újból. Céges telefon elő, hosszan nyom, kiold, nevet keres. Most is csak másodikra sikerül, nem javítok a rekordomon. Kár. Nézem a számokat. Összefutnak a szemem előtt, majd összeállnak számokká. De úgy látom a vége nem 88, hanem 80. Á, szóval a nullában rafináltan egy kis vonalka húzódik.  Tárcsázom.  Halló Melinda? Igen! Végre megvagy! Azért is sikerült! A telefonom, a kis kopott szürke, erre  kiírja: 18:18 vagy 18:10?