Jelige: zsibák

Beküldte: admin, 2011-04-09 17:16:14  | Címkék:

Vallomás

Képzeld el az országunkat. Látod a szívét? Az emberek ide menekülnek, ha problémájuk van. Pár cella aminek anyagát a kiszámított mozgások adják. Rá hivatkoznak, ha rossz döntés születik, vele álmodnak, benne keresik az érzéseiket, az álmaikat, vágyaik beteljesülését, a siker kulcsát, a reményt. Társaságra lelnek a magányban és együtt kergetőznek, mint őzikék az erdőben. Vannak azonban olyan pillanatok, amikor ez a buzgó vérrel teli, kótyagosan büszke szív megáll egy pillanatra. Körbenéz. Ők az alkotóink. A valódi értékek létrehozói. Róluk fogok most mesélni. Előfordul ugyanis néha, hogy a szív megáll és az ész nem pihen, hanem lassú, görcsös ütemeket csipog halkan a megszokott mederben. Belekarcolja a meztelen fülek zaját a tudatalatti sejtjeinek egyre mélyebb rétegeibe. K. nem szólt egy szót se, amikor a tömeg magával sodorta. Nagytotálban látta saját súlyát szétoszlani a betonon. Közben Coldplay-t hallgatott. Szép jelenet volt, örült neki. Ugyanakkor a reszketés, az az apró idegi sercegés, amit hallott, nem hagyta nyugodni. Egy szétmorzsolódott telefon, vagy egy hirtelen megpillantott kínai srác mosolya jutott eszébe, igazából nem tudta eldönteni melyik. Boldog volt. Halott volt.

Nem mondták neki sose, hogy könnyű lesz, vagy hogy  félnie kéne. Egyszerűen csak felhagyott eddigi szokásával és nem létezett többé fizikai formájában. Mérges se volt. Úgy döntött, hogy újra kezdi. Fáradt volt bár, és hiányzott pár dolog. De lelke rezdüléseit most még intenzívebb élményként élte át, mint amikor teste még hazug korlátaival becsaphatta. Talált egy újat. Csillogó zöld szemei lesznek. Igen és gyönyörű haja. Nő lesz. Terhes lesz, szenvedélyes, mérges, gyűlöletes, kitartó és makacs. Szerelmes lesz. Éhes. Mohó-felhőkbe csapó szárnyakon fog átszaladni az égen minden este.

Puha tenyér barázdáira ébredt fel. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy miért fogja saját kezét. Beletelt egy jó percbe, amíg rájött, hogy a szemek, amikről álmodott nem az övéi. Óvatosan belehajolt a fülébe és a friss, nyári, meleg porba fújta, hogy megmenekült. Lihegett.

Forgott. Tekergőzve vetkőzött. A pesti kosz csorgott végig rajtuk szerelmi áldásként. Csücsörítve aludtak el.

A telefon megszólalt: Szeretlek.