Jelige: Szerencsecsillag

Beküldte: admin, 2011-03-07 19:36:45  | Címkék:

Mobilka naplója (Részlet)

Halló! Mobilka vagyok, a legújabb generáció! Pár hónapja születtem, és alighogy pihe puha doboz ágyamba belehelyeztek, némi utazás után már egy bolt csillogó polcán találtam magam. Nem sokáig pihenhettem, lépten-nyomon háborgattak, tapogattak. Amíg a finom illatú eladónő simogatott, az jó érzés volt, de bizony volt, hogy fokhagymaszagú durvakezű férfiak, vagy hanyag sihederek próbáltak rájönni belső titkaimra. Tudtam  hogy egyszer valaki eljön értem,  kiszabadít rabságomból, hogy végre teljes életet élhessek.

Egy dolgom volt: várni, és izgulni, hogy ha lehet, egy puha női kéz csúsztasson egy elegáns bársonytokba, ahol megkezdhetem kiemelkedően fontos életemet.

Hát ez a nap is elérkezett! Már reggel láttam, hogy valami nagy nap lehet a mai, mert nyitás  óta sürögtek forogtak az eladók, díszítették az üzletet.  Karácsonyra készülődtek. Fenyő girlandok díszítettek minden ajtót, ablakot, csillogó gömbök lógtak mindenfelé, nagyon szép volt. Éppen a délutáni szunyókálásomra készülődtem mikor meglódult a bejárati ajtó. Hó szagú friss levegő zúdult az üzletbe. Egy középkorú vörös hölgy toppant be az ajtón, feje búbján szőrme sapka, hópihék táncoltak a repdeső fürtjei körül. A kirakatüvegen át láttam, hogy nagy pelyhekben hull a hó. Milyen szép nap ez a mai!  Megremegtem… talán ő lesz az! Nem sokat tétovázott, pillantásával végigsöpört a polcon, és azonnal rám mutatott…. őt akarom… Tudja - súgta bizalmasan az eladónőnek a sógornőm most dicsekedett el hogy egy ilyet vett, hát én se adom alább!  Az eladónő apró grimaszt vágott, majd biztos mozdulattal mutatta meg rejtett zugaimat, én pedig úgy ragyogtattam a kijelzőmet, mint még sosem! El is kápráztattam, mert azonnal rendelt nekem egy szuper bélelt bőr tokot, hogy sokáig ilyen tündöklő legyek. A dobozba már nem is kerültem vissza, irány a tok, innen pedig egyenesen valami zsák félébe, ami lóbálózott össze vissza, tisztára tengeri beteg lettem. De ez még csak a kezdet volt! Alig tudtam tájékozódni a sötétben, mindig nekem ütközött hol ez, hol az. Igen felháborodtam, mert fontosságomat tekintve, jogosan vártam el, hogy legyen egy saját, külön helyem, és ne kelljen osztozkodnom holmi fésű, rúzs, papír fecnik, és uzsonnamaradékokkal azon a kis helyen. A pénztárca kifejezetten arrogánsan viselkedett, a határidőnapló pedig folyton maga alá gyűrt. Már teljesen feladtam,  éreztem hogy süllyedek a zsák aljára, és lehet, soha többet nem fogom meglátni a nap világát.

Ekkor egy ütődést éreztem, a mozgás megszűnt, és egy kéz kezdett el kotorni szélsebesen, rám vadászva. Hiába nyújtogattam az antennámat, nem vett észre a gazdám, aki feldühödött, és az egész táska tartalmát kiborította a heverőre. Ebből tudtam, hogy hazaértünk. Boldogan szánkáztam a halom tetejéről a kezei közé. Azonnal kezelésbe vett, és tárcsázta a barátnőjét. Gondoltam beszélnek pár szót, és végre kipihenhetem magam a nehéz nap után. Hát erről szó sem volt! Hiába mondták ennek a buta libának, hogy fel kell töltenie, csak fecsegett vég nélkül, már izzadtam, pittyegtem, sípoltam…s.o.s, végem van… segítség, oda se figyelt. A szomszéd csengetése mentett meg, aki miután kért egy kanál sót, megcsodált engem, mint új szerzeményt, és felvilágosította a gazdám, hogy tegyen fel töltőre. No így nem haltam éhen szomjan az első nap! A megpróbáltatásoknak azonban ezzel még korán sem volt vége. Hazajöttek a hölgy gyermekei, majd a férje is. Amit nekem ki kellett állnom! Annyit nyomogattak, hogy már guvadt a kijelzőm, visszhangzott a fülem a sok csengőhangtól. Szerencsém volt, a család macskája is felfedezett, és addig játszott velem, míg becsusszantam az ülő-garnitúra oldalába, a karfa és az ülőke közé. No, itt csend volt béke, és nyugalom végre!

Az éjszaka gyorsan eltelt, rohangáló léptekre ébredtem. Mindenki keresett valamit! A kisfiú a tornazsákját, a kislány a hajcsatját, a férfi a szemüvegét, a gazdám pedig… engem. Igen nagy káosz kerekedett rövid idő alatt. Egyszer csak megállt a gazdám, a hajába túrt, és felkiáltott: gondolkozzunk!- és lehuppant mellém az ülő-garnitúrára. Ekkor bővebb rés támadt az ülés és az oldalsó fal között, és kilátszott a köldökzsinórom, ahogyan a falig fut, hát így lettem meg!

Visító ujjongás után, megint fejes ugrás a bugyorba, és jött a tengeribetegség. Szerintem lassan a gazdám is rá fog jönni, hogy különb helyet érdemlek, mert szinte folyamatosan csörgök, és mire megtalál, már nem aktuális a hívás, ami elég bosszantó, és mindig én iszom meg a levét. Ma különösen dühös vagyok, mert ropi maradékokkal is hadakoznom kell, hogy megőrizhessem tisztaságom és hírnevem. A lakáskulcsról nem is beszélve, aki állandóan bökdös, és kötözködik. A legszebb a mai napban az volt, amikor a munkahelyre érve kibányászott a gazdám, és körbe csodáltak a kollégái. Ott virítottam az asztalon sok irigykedő tekintetnek kitéve. Gondoltam nem is lesz ennek jó vége! Egyszer csak egy felhő tornyosodott fölém, egy nyakigláb kézbesítő hozott egy böhömnagy csomagot, amit csak úgy lehuppantott az asztalra, de akkora svunggal, hogy ahogy a csomag leért, én meg felemelkedtem és landoltam, egyenesen a szemétkosárba.

Nem volt nekem ezzel semmi bajom, puha volt, meleg volt…már éppen kezdtem kényelembe helyezni magam, amikor egy almacsutka érkezett, és nem sokra rá egy papírpohár némi feketekávéval, ami különleges bevonatot  alkotott csillogó testemen. Ezt már nem bírtam tovább, és vészvijjogásba kezdtem, amit szerencsémre az éppen visszaérkező gazdám meghallott, és kimentett, igen kacskaringós körmondatokkal körítve. Rázogatott, törölgetett, de igen hörgősre vettem a figurát, hátha ettől kezdve jobban figyel rám. Munkaidő végeztével

elmentünk shoppingolni, majd egy cukrászdába. A Plaza az maga volt őrület… olyan zsivajt, ami ott van, én még nem hallottam. Folyamatosan csörögtem, de egy üzenetet sem tudtam átadni, a hangzavar miatt. A kijelzőmön már tobzódtak a nem fogadott türelmetlen sms.-ek. Megadóan süllyedtem a papír zsebkendők halmai mögé. A cukrászda ehhez képest felüdülés volt. Kikászálódtam, és körbe tudtam nézni a kis kerek márvány asztalról. Habos túrósok és csoki torták tornyosultak mellettem, mint mesebeli hegycsúcsok. Finom vanília illat terjengett, és lassan összefonódott a frissen őrölt kávé illatával. Miközben élvezkedtem, megtudtam, hogy gazdám legjobb barátnője válni akar, már teleszipogta az összes zsebkendőt meg a papírszalvétákat. A másik barátnőjének felmondtak, és valószínűleg kimegy külföldre. Az én gazdám meg csak bólogatott, hümmögött, és ecsetelte mennyire nehéz összeegyeztetni a hivatalt, meg a családot. Ekkor kezdtem el sürgetően csörögni megint… bosszúsan rám pillantott… elegem van ebből az új telefonból - kiáltott rám, és segítség kérően nézett a barátnőire.

- Mióta megvan, már annyi minden történt vele, nem is igen ismerem ki magam rajta, örökösen bosszant az eltűnéseivel, szerintem ez a telefon utál engem!- Haragosan nyúlt értem, felborítva az ásványvizes poharat. Cunamiként borított be a nagy pohár ásványvíz, kétségbeesve kapkodtam levegő után, de hiába.  Hát így áztam el most már végérvényesen. Kijelzőmön kihunyt a fény, és kómába estem. Mikor magamhoz tértem, egy csillogó szempár hajolt fölém, és beszélt hozzám. – Tudtam, hogy magadhoz térsz! - mondta… Ahogy körbenéztem, egy kedves kislányszobában voltam ahol minden puha volt és rózsaszínű… Én is egy rózsaszín hintaszékben feküdtem lassan elpárologtatva a fölösleges folyadékot, amivel meglocsoltak.

Szőkefürtös kislány nézte aggódva meggyógyulok e. Nyílt az ajtó, és egy kedves arc nézett be a szobába.

Nini! - a hölgy az üzletből, ő adott el egy pár napja. - A tiéd lehet!- szólt oda mosolyogva a kislánynak…- aki visszahozta nem tart rá többé igényt!

Minden erőmet összeszedve sípoltam egyet a boldogságtól, a kislány pedig kacagva ölelt magához! ... Otthonra leltem!