Jelige: shiba

Beküldte: admin, 2011-04-07 23:42:02  | Címkék: s

 Ha egy mobil készülék beszélni tudna... Kínos lenne? Vagy csak vicces? Esetleg?

Ó, az a csodálatos mobiltelefon! Kedves, okos, esetleg kissé bogaras, talán már öregecske, vagy akár csúcsmodell....színkavalkád, formatervezés...Státusz szimbólum, házi barát. Retikülök sötét gyomrában szunnyadó, csábító farzsebekben lapuló, tenyérbe mászó, alvó, és rikoltozó, káromkodó, és sejtelmesen suttogó, vakkantó, és csicsergő, titkokat elrejtő, fontos eseményekre figyelő.....egyszóval mindennapjaink legféltettebb inasa

Hédike mesés karomremekeiben elmélyedve kilépett  a szalon ajtaján, s máris bele vetette magát a város sziporkázóan illatos tavaszi zizegésébe. Csúcsmodell okos telefonja (nevezzük Endynek) fülhallgatóját speciális műgonddal  telepítette halló járataiba, majd körmöcskéivel megkocogtatta okoskája kijelzőjét, s máris az  elmaradhatatlan  zenefolyondár hullámhosszán repdeshetett.

Lánykánk húszas évei elején tipegett tűsarkain, fittyet hányva az őt pásztázó szemekre. Barna fürtjeiben rózsaszín masni csücsült, mely a zene ütemére bóbitaként ringott fel, alá egyéb  csecsebecséi kíséretében. Pillái rebegtetésével vissza jelzett néhány számára potenciális hímnek, majd tova libbent  lebegve az aranyport szétfújó napsütésben. Pink ridikülje elrejtette a kis zenedobozt, csak egy vékonyka vezeték utalt jelenlétére.

Hirtelen megrettent Hédike, a mobilja berezegtette egész karját ahogy táskájában berregni, majd bébi hangon visítani kezdett, jelezve hívója kilétét, Enikőt. A zene fogságából ily galádul kihajított szerkezet, fájdalmasan sóhajtott fel korábbi tapasztalataira gondolva. Jól sejtette. A lányok számára néha ismeretlen nyelven észveszejtő gyorsasággal vették számon  a pletykák sokféleségét. Ilyenkor az időérzékük megállt, s csak folyt belőlük végeláthatatlanul a szó, néha egy-egy sikollyal, furcsa röhögéssel, sóhajtozással fűszerezve.

Ekkor Endy eszébe jutott a múlt este, amikor kis gazdája épp csillag számlálást tartott egy aktuális alfa hímmel. Egyszer csak beleremegve az éjbe harsogta a hívó fél nevét, persze hiába fogta be száját nem létező tenyerével, Hédi előző fiúja tolakodott be a csillagok birodalmába. Endy akarata ellenére szajkózta a nevet, valahányszor a fiú újra hívta, mire az ügyeletes szépfiú haragra gerjedve kérdőre vonta a lánykát, hogy miféle telefon ez, hogy nem tud csendben maradni. S ha tudta volna, hogy közben az esemesek is már majd szét repesztették a kis mobil agyát, melyeket a papi gyónási titok szabályai szerint őrzött. Csillagász barátunk egy idő után megelégelve e szemtelenséget kereket oldott Hédike szomorúságára. Kapott is szegény Endy-pára, hogy miért nem tud ráülni a szájára, és némasági fogadalmat tenni ilyen esetekre. Haza érve jól be is vágta gazdija a sarokba. Csak úgy recsegtek a bitjei, chipjei, s kilehelni látszott lelkét. Ott hevert az istenadta reggelig ájultam, kimerülten.

A kisasszonyka morcosságát kialudván másnap ijedve emelte fel a padlóról az élettelen kis testet, szembesülvén tettével. Simogatta, töltögette, becézgette, miközben gondolatai sebesen cikáztak bodor haja alatt.

-Mi lesz velem nélküled? Az a sok név, cím, adathalmaz, a szerelmes esemesek, a barátnők pletyka rovataival karöltve, a zeneletöltések, a fotók, videók..... kérlek édes Endykém!!!!! Éledj fel!!!

Persze Endyt sem ejtették ám a kobakjára, illetve csak olykor. Felocsúdásának jeleit titkolva némán kuncogott gazdája kétségbe esésén, és hatalmas elégedettséggel jegyezte meg magában, hogy ő egy különlegeeeeeees(!), pótolhatatlaaaaaan(!), imádni valóóóóóóó(!), legfontosabb barátja Hédikének. Közben azért elmélázott azon a majdnem katasztrófába fulladt bakin, amikor Hédi barátnője társaságában napozás közben őt a medence partján felejtve rémséges dolog történt. A szomszéd boxer kutyusa Soma át galoppírozott a lánykák társaságát keresve, s meglátta Endyt, ahogy csodás ezüstös-pink hasát süttette a parton. Oda lopódzott, s hatalmas, és nyálas pofázmányát hozzá dugdosva egyre beljebb lökdöste a türkizen csillogó víz felé. Mobilunk nagy levegőt véve reszketve adta át magát a soron következő megsemmisülésnek, szinte látta, ahogy a habok elnyelik testét, mellyel az örök mobilmezők lakója lehet. Eben a pillanatban érkezett Soma gazdija  Bence, s egy jól irányzott mozdulattal elkapta a már levegőben szaltózó Endyt.

Lassan ocsúdott fel kis gazdája könnyeitől ázva, mely igazán megindította, s rá mosolygott Hédikére újra világító kijelzőjével. A csóközön megérte e kis intermezzót. A lányka boldogan vette újra kezelésbe barátját, a azonnal kocogtatta Enikőt, hogy újabb végtelen csicsergés közepette végezhesse dolgát a mobil. Érezte a lány végleges, és megmásíthatatlan függőségét személye iránt, mely szinte már gőgössé tette, elfelejtve a fáradhatatlan ébrenléteket, a titkok őrzését.

Hédike a péntek estét nagyijának szentelte jó unokához méltóan kísérte el egy számára ugyan érdektelen Schubert koncertre, azzal a titkolt szándékkal, hogy majd ezért cserébe a nagyi csodás citromtortát süt unokájának. A koncerten pisszenés sem hallatszott, Endy a ridikül mélyén aludta ki végre fáradalmas napjait. Vagy talán mégsem? A fuvola szóló kellős közepén még a táska fogságából is fülsiketítően előtörő hangon üvöltötte:

„Esemeeeees....esemeeeees......esemeeees...........