Jelige: Latakia

Beküldte: admin, 2011-04-10 19:42:29  | Címkék: l

„Életet” menthet

Rémmese alkonyat után

Pontban tíz órakor, sötétedés után megszólalt a mobiltelefon ébresztője. Az ódon kripta kísértetiesen visszhangzott, ahogyan a nehéz kőkoporsó fedele félregördült, és az így keletkezett résből lassan kinyúlt a csontos, fehér kéz. Olyan hirtelen mozdulattal nyomta ki az ébresztőt, ahogyan egy hidegvérű kígyó támad szerencsétlen áldozatára. Hamarosan kiemelkedett a karhoz tartozó visszataszító test, a hírhedt vámpír rémisztő alakja. Gróf Drakula vörös szemei felpattantak, az éjszaka fantomja föltámadt.

Ahogyan komótosan sétált a kis falu temetőjében és éjszakai útján törte a fejét, eszébe jutott, hogy a közeli város egyetemistái ünnepelnek, mivel eljött a vizsgaidőszak vége. Ezeket a napokat Drakula különösen kedvelte; a részeg, megkönnyebbült lányok mindig egyszerű célpontot jelentettek. Nem volt egy mosolygós típus, de most meggörbült az ajka, óriási sárga metszőfogai megcsillantak a sápadt hold derengő fényében.

A város legismertebb szórakozóhelye előtt már gyülekezett a tömeg. Az egyetemisták üvöltve üdvözölték egymást, kezükből a pezsgősüveg tartalma gyakran kiloccsant. Mindenki vidám volt és részeg; volt mit ünnepelni. A kegyetlen vizsgák, amik betontömbként nehezedtek a makulátlan lelkiismeretekre, most egy pillanat alatt elpárologtak. A klubból lüktető basszus mágnesként húzta be a kis csoportokat. Néhányan kint maradtak még, mert felfedeztek egy óriási denevért, ami a neonreklámok körül csapongott. Egy rózsaszín kalapot és furcsa szemüveget viselő kövér lány megkísérelte előrántani telefonját miniatűr táskájából, de mire sikerült, az állat eltűnt. – Kár, pedig kajak jó profilkép lehetett volna! – visította barátai felé, akik már régen nem figyeltek rá. Így csak ő nevetett saját poénján, a tokái beleremegtek.

A diszkóban már óriási volt a tömeg, a táncparkettre zsúfolódott emberek úgy mozogtak, mint egy heringraj. A csendesebb boxokban üldögélők arcát telefonjaik és notebookjaik éles fénye világította meg. A fárasztó tombolás utáni rövidke pihenés alatt mindenki számot cserélt, vagy valamilyen közösségi oldalon tudósított a partiról.

- Milyen szánalmas, ezek a mobiljaik nélkül már létezni sem tudnának! – gondolta a gróf, aki a bárpultnál üldögélt, a felhozatalt mustrálgatva. A szörnyeteg az álcázás nagymestere volt, így most egy olyan férfiideált öltött magára, ami akkoriban a legmenőbbnek számított a lányok körében. Azokban az években ráadásul újra divatba jött a vérszívókultusz, tinivámpírok ezrei jelentek meg alkonyat után. A gróf nem szeretett moziba járni, de az erről szóló filmet mégis megnézte, és hatására új imázst alakított ki.

- Az én időmben postagalambok szárnyán repültek az üzenetek. Akkor várni kellett egy levélre, és micsoda édes várakozás volt az. Olyan feszültségekkel, olyan érzelmekkel teli hónapok telhettek el, amit ezek már el sem tudnának képzelni. Ha attól a sráctól most elvenném a telefonját, talán a holnapot sem érné meg. – filozofált Drakula, de eszmefuttatásának hirtelen vége szakadt, amikor elsuhant mellette a potenciális áldozat. Hamarosan leszólította.

A lány végzős volt, és a gróf unottan hallgatta szakdolgozati témájának teljes körű bemutatását. A közösségi oldalak központi szerepéről, az info-technológiai paradigmaváltásáról, a mobileszközök fejlődéséről és az ehhez hasonló, a vámpírt teljesen hidegen hagyó dolgokról fecsegett. Szerencsére a merészen hangsúlyozott dekoltázs és a miniszoknya képes volt feledtetni az unalmas mondatokat, a negyedik koktél után Drakula félreérthetetlen jeleket a kapott az éjszaka további sorsát illetően.

Megérkeztek az üres albérletbe. Drakula agyát akkor támadta meg először a nyugtalanító érzés, amikor a lány a telefonjával világított, hogy betaláljon a zárba. Ezt a túl sok sör és pezsgő összhatásának tulajdonította, és hamar elhessegette magától.

Amíg a lány a fürdőszobában készülődött, a gróf elterült az ágyon és elégedetten mosolygott. Micsoda vacsora lesz, igazi ínyenc falat, ráadásul természetes szőke, ilyet jó, ha tízévenként egyszer sikerül becserkészni. Végignézett a lány éjjeliszekrényén: néhány könyv, csokipapírok szanaszét, a barátja fényképe ezüst keretben. És az ébresztőóra. Hat óra harminckét percet mutatott.

Drakula felsikoltott és nadrágzsebéhez kapott. És abban a borzalmas pillanatban minden világossá vált. Otthon maradt a mobilja! A mobilja, amin mindig beállítja az ébresztőt, hogy hajnalhasadta előtt figyelmeztesse!

De már nem volt idő gondolkodni. A lány ijedten rohant ki a fürdőből, és torkaszakadtából sikoltott, amikor meglátta, ahogyan a vámpír görcsösen vergődik a padlón. Elhúzta a függönyöket, és a reggeli fények betöltötték a kis szobát. Sokkos állapotban, egy szál bugyiban rohant ki a lakásból, mikor a füstölgő csontváz porladni kezdett.

Sok-sok kilométerre onnan, a kis falu temetőjében Lajos bácsi, a temetőőr majdnem szívinfarktust kapott, amikor meghallotta a régi kriptából áradó polifónikus csengőhangot, Bach d moll toccatáját. – Hogy a franc esne azokba a rohadt kölkökbe! – mérgelődött. – Mivé lesz ez a szerencsétlen világ!