Pályázatok » SIMfóbia » Jelige: FREKVENCIA
Kapuletné Lakatos Ramóna és Hegymegi Joó Áron úgynevezett hubit fogyaszt a Zöld Takonyban. A presszóban intim félhomály dereng.
Áron azt mondja - Rómeó.
Ramóna így szól - Júlia.
Értik egymást. Értik a név hatalmából áradó édes bizsergést, ami tetőtől talpig elönti őket. Mintha csak tudnák: nem az ember mondja a történetet, hanem a történet mondja az embert.
Hajoljunk csak közelebb. Már halljuk is Kapuletné Lakatos Ramóna halk, de szenvedélyel átfűtött hangját.
- Úgyse leszel a Ferié! – kiáltott rám a Laci. Ezt mondja Kapuletné Lakatos Ramóna, amikor Hegymegi Joó Áron azt kérdezi tőle, mi volt eddigi élete legrémisztőbbje. Aztán csak a golyó fütyülését hallottam – folytatja Ramóna. Leggugoltam ott, a sötét pincében. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Mégegyszer eldördült a fegyver. Tompa zuhanás, Laci élettelenül rogyott a földre. Nem mertem odanézni. Felrohantam a lépcsőn. Éppen arra jött az egyik lakó. Ellihegtem neki, mi történt. A feleségével együtt betámogattak a lakásukba. Adtak egy pohár vizet és kihívták a rendőrséget. Tizenötéves voltam.
A nagy ijedelem után eltelt két esztendő. Ramonát a Baross téri éjjelnappaliban megszólította egy hatvanas férfi, akinek az arcára szinte ráheggesztették a nyájas mosolygást. Bemutatkozott – Kapulet Jenő. Kifizette a lány Red Bullját és még aznap estére meghívta a Zöld Takonyba. Hogy ott a konyakok hosszú sora mellett miről diskuráltak, csak ők tudják. Elég az hozzá, egy hónap múltán Ramóna örök hűséget fogadott a hatvanas Kapuletnek a Horváth Mihály téri templomban. Teljes ellátás plusz havi kátszázezer – ez volt Ramóna feltétele.
Hegymegi Joó Áron ekkortájt hagyta el az intézetet, és kezdte bolti lopásokból tengetni fiatal életét. Olykor-olykor a Nyugati téren meleg szeretetéről bíztosított idősödő bácsikat.
- Maga legényember, aranyom? - szólt hozzá egy hang, amikor az egyik bácsitól visszabaktatott a térre. Az édeskés hanghoz szőke melír, lenge otthonka, hatvanas ráncok tartoztak. Az édeskés beédesgette a lakásba. Magához. Magába... Áron feltétele – teljes ellátás plusz kétszázezer.
Ramóna és Áron akkor még nem tudták, hogy a hatvanas úr, Kapulet Jenő és az édeskés hangú hölgy, Montagú Ilona egykor hites társak voltak. Aztán elváltak. A hajdani esküvés után esküdt ellenséggé lettek. És nemcsak ők, hanem a hozzátartozóik is. Küldözgették is egymásra a rendőrséget, adóhatóságot, török biztonsági szolgálatot. Ifjú házas- illetve élettársuk most itt ül a Zöld Takonyban. Kéz a kézben, száj a szájon.
- Nem bírom tovább – suttog Hegymegi Joó Áron. Az én életem kificamodott. Bocsánatot kívánok, jónapot kérek. Mi lesz velünk? Mi lesz? Nem érdemes tanulni, dolgozni. Családi kiskirályságok uralnak le, megfojtanak mindent! Olyan, mint a fődafődhöz volt. Én nem vagyok Montagú. – Én sem vagyok Kapulet – suttogja vissza Ramóna. – Szökjünk meg, fussunk – áramlik a forró lehelet a piciny lánykafülbe. Repüljünk át a Nagy Vizen. Meg se álljunk L. A.-ig. Te, L. A. Woman, te....
Ebben a pillanatban megszólal Ramóna mobiltelefonja. A készüléken keresztül Kapulet Jenő hangja hallható, hogy mit mond, azt nem lehet érteni, de Ramóna pillacsapásnyi idő alatt viharzik ki a Zöld Takonyból. Búcsú nélkül, mintha Áron ott se lenne.
Hegymegi Joó Áron ott marad az asztalnál. Egyedül.
- Fenébe mész, Shakespeare – sóhajt és ráborul az asztalra. Megcsörren a mobiltelefonja. Áron arca felderül. Hát mégis, mégis Ramóna, most magyarázatot adsz a szívtelenségedre. Jössz vissza, vissza! Megnyomja a mobiltelefonon a kis zöld gombot és a füléhez emeli a készüléket. Az lendületesen kezd a mondókájába.
- Szeretném felhívni a szíves figyelmét egy háromnapos wellness-üdülésre a négycsillagos REMÉNY hotelben.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – üvölt fel Hegymegi Joó Áron. Feltépi nyakán az inget, kiront a Zöld Takonyból. Rohan. El. El. A Duna felé….
Az asztalon felejtett mobilja még mindig beszél.
- Komplex szolgáltatásunkban szerepel: infraszauna, finn szauna, jakuzzi,sókabin, víztaposó medence, félpanziós ellátás. Érdekli?!