Jelige: Erzsi

Beküldte: admin, 2011-04-10 19:47:01  | Címkék:

Erzsi és a telefon

Odakinn nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Különös, pirkadatkor ritkán látni havazást, legalábbis Erzsi ritkán lát, aki reggel oda sem megy az ablakhoz, nehogy felboruljon a már-már másodpercre kiszámított rutin. Ébresztőóráját mindig 6 óra 59 percre állítja; ez alól csak az esetleges utazások okozta korai kelések, avagy a nyugodt szívvel megengedett hétvégi továbbalvások képeznek alig észrevehető kivételt. A 7 órai ébresztést maga sem tudja, mi okból, de kerüli. Babona lehet, noha sem a fekete macskák, sem az eltört tükrök átkában nem hisz. A megszokott és működő dolgokban annál inkább, bár tagadná, hogy megszokásai rabja. 8 órai munkakezdéséhez –hozzávetőlegesen 20 perc séta ráfordítással- egy óra és egy perc szükséges, sem több, sem kevesebb. Oly sok ismerőse egybehangzó véleményétől érzését még inkább igazoltnak látván állítja, a reggeli, úgynevezett ’rítus’ zökkenőmentessége alapja és számtalan esetben garanciája is egy bajok sorozatától mentes napnak.

Telefonja röviden megcsörren. Á, ez nem hívás. Ezek a készülékek az alapvető funkciókon kívül messze többet tudnak. Az övé, ugyan több mint 5 éves, mérföldkő, hisz Erzsi évek hosszú során át állta a harcot a rádiótelefonok, majd mobiltelefonok ellen vívott háborúban, ahol végül a technika győzedelmeskedett és vált életének elengedhetetlen részévé. Valóban: vele alszik és vele kel. Most: ébreszt. Éjjelre sem kapcsolja ki. Mert mi van, ha. Bár olyan még nem volt. Még a fürdőszobába is vele megy ébredés után; a köntös zsebe mély, elfér az ott.

Erzsi hűséges társához, azonban az, az utóbbi időben méltánytalanul viselkedik; fogja magát és kikapcsol, vagy a bejövő hívásokat nem jelzi csörgéssel. Lehet, hogy nincs feltöltve? Á. Arról Erzsi betegen gondoskodik. Akkor tehát csak múló állapot, gondolja. Bár kolleganői figyelmeztették, az övék is így kezdte –még x évvel ezelőtt-, le is kellett cserélni. Hát igen, az új érintőképernyős, de tényleg nem volt olyan drága. Na még csak az hiányzik. Hatodik éve jóban-rosszban. Napi 25 hívás, van, hogy több.

A cipőfűzőt szorosra kell húzni, víz, villany elzárva. A biztonság kedvéért leellenőrzi még egyszer. Rendben van, persze. Mindig rendben van. Amott valami szalad az út végén, úgy látszik Mezeiék megint kiengedték a kutyát. Ezek szerint Ágoston Zsuzsa, a második szomszéd ismét hiába mondta nekik, hogy iskolás lányát az a nagy, bozontos jószág megijeszti, és legyenek szívesek pórázzal kielégíteni a kutya mozgásigényét. De ha egyszer nem bánt az senkit. Addig jár a korsó a kútra, így Zsuzsa. A nyargaló jószág gondolata elkíséri egy darabig, majd örömmel nyugtázza, hogy neki nincs kutyája. Mindkettőjüknek jobb ez így. 61 percbe egyszerűen nem férne be még a sétáltatás is.

- Erzsi, hívtalak, de nem vetted föl. Csak akartalak kérni, hozz már valamit a pékségből. Juci beteg ma, ha esetleg tudnád helyettesíteni. Ja, tetszik a pulcsid. Ez az átkozott billentyűzet, szerinted kapunk valaha újat?- Zsanett. 10 percig tartó folyamatos figyelemmel kísérése komolyan megterheli a központi idegrendszert. Erzsi úgy véli, természetesen nem tetszik neki a pulóver, amiből kétféle következtetés vonható le: a felső valóban nem jó, vagy Zsanett csak nem tud elrugaszkodni némileg megjátszott udvarias mivoltától, és ha kell, ha nem, dicsér. Nos, az utóbbi. Esetleg mindkettő. És az iroda is a régi. A kollégák is a régiek.

- Kétlem. Mindenhol megszorítás van. Amúgy a pulcsi már többször volt rajtam és jó reggelt.- mi a csudát mondott még?- Jaj, szegény Juci. Remélem semmi komoly.

- Á, csak bekapott valami vírust.- bekapott valami vírust, Erzsi menten kiszalad a világból. A halat meg megfertőzi a horog.

- Értem, meg is csörgetem rögtön. Egyébként nem hallottam a hívásod, nyilván a forgalom miatt.

- Nyilván. Jesszusom, Már megint arról a műsorvezetőről cikkeznek a neten.

Nem egészen fél percig tartott, míg Erzsi ráeszmélt. Hozzávetőlegesen tízszer átforgatva táskáját és kabátzsebeit, most már holtbiztos, hogy a telefon az éjjeliszekrényen maradt. Azóta is tölt vígan. A kábulatból Zsanett csacsogása veri föl: fogyókúrás receptek, zumbázni kezdett, az anyja nem hagyja élni, hát beléd meg mi ütött, Erzsi, gyűlölöm ezt a klaviatúrát.

- Otthon hagytam a telefonom.

-Hát ja, az ciki. Ezért kell legalább kettő.

Méghogy kettő. Erzsi körülnéz, és ebben a pillanatban úgy tűnik, mintha az egész világ telefonálna, és mindenkinek halaszthatatlan dolgokról kellene diskurálnia. Mint egy filmbéli jelenet: az alakok lassított felvételben jelennek meg és némelyek még gúnyos mosollyal is tudtára kívánják adni, hogy legszebb öröm azért mégiscsak a káröröm. Mert ugye, nekünk van, neked nincs. Az is nyilvánvaló persze, hogy otthon mobilja most is csörög. A hívó természetesen elképzelni sem tudja, mi lett Erzsivel és a legképtelenebb történetekkel fogja az őrületbe kergetni magát. Robinson Crusoe lehetett ennyire elkeseredett és reményvesztett, amikor Guinea helyett arra a lakatlan szigetre vetette a sors, s rádöbbent, hogy egy szál maga maradt a számára elérhető világban. 28 év, 2 hónap és 19 nap. Igen ám, csakhogy e történet főhőse hamar felocsúdik tragédiájából, s kiépíti a maga egyszemélyes civilizációját (Péntekről nem is beszélve), Erzsi azonban még mindig a telefonáló világot nézi maga körül és elmulasztott információk egész sora tölti el borzadállyal, melyeket csak egy-egy valószerűtlen, ám e pillanatban nagyon is valóságos rémkép szakít meg, például, hogy egyedül rosszul lesz valami elhagyott helyen, és az ég világon senkihez sem fordulhat. A kihalt városrészben természetesen egy lélek sem lakik, vagy mindenki elment otthonról, vagy csak bűnözők tanyáznak, akik lesben állnak éppen az ilyen Erzsi félékre várva. Aztán még jobban összeszorul a szíve, mert mérget merne venni rá, hogy éppen ma akarja valami régi barátnője felhívni, ne adj’isten egy szem unokatestvére, Pisti, aki mellesleg Szolnokon él és vagy tíz éve nem látták egymást. Szegény Pisti, majd azt hiszi, hogy. De mit is. Hát, abban Erzsi sem biztos, de túl sok jót nyilván nem. Pedig ő mindent megtett. Valóban? Akkor miért is nem szállt le soha a vonatról, mikor Pestről Debrecenbe járt arra a közbeszerzési tanfolyamra, aminek ugyan a mai napig nem veszi túl sok hasznát, de legalább háromszor meglátogatta a Nagytemplomot, egyszer pedig egy remek franciakrémest evett a Kálvin téri Gara Cukrászdában. Hát, mert. Mert amúgy meg Pisti sem hívta soha, csak hébe-hóba küldött egy tarka gerbera csokorral illusztrált képeslapot november 19-ére, ami rendszerint csak két-három nappal később érkezett meg. Jellemző. Bezzeg ha ő küldene. Csakhogy ő nem küld, még csak egy sms-t sem, soha, ami azért is furcsa, mert annak idején örök barátságot esküdtek egymásnak nagyapjuk húga, Juliska néni almafái alatt, miután szélnek eresztették annak baromfi-csapatát éktelen haragra gerjesztve az asszonyt. Erzsi akkor se értette. Se azt, hogy mit kiabál a Juliska néni, mikor a tyúkok alig néhány méterrel mentek odébb a hátsó kertkaputól, sem pedig azt, hogy az a néhány madár végül is miért nem értékelte jobban a felszabadítási akciót s mondott búcsút örökre a csöpp kis udvarnak. A Pisti meg. És valahogy annak idején minden szünidő alatt találkoztak, az anyja is mindenhova odaért, pedig még csak telefonja sem volt.

-A múlt héten én is otthon hagytam az egyiket, de mondjuk nem is volt baj, mer’ azon tudod csak ilyen, hát most bocs, szóval a cégeset. Aztán aki meg akar, hívjon a vezetékesen. Akkor is az a…

- Ne haragudj, hogy mondod?

-    Ja nem, csak a Gizi is állandóan engem hív a mobilomon, tudod, a központból a munkaügyis. Hát mit tudom én, hogy aláírta-e mindenki az átsorolást, hívja a Jucit, az az ilyen guru.

-     Guru.

- Az meg fogja magát és megbetegszik. Az eszem áll meg. Tessék, megint hív a Gizi. Ma veszek egy lottót.

Erzsit nem hívja a Gizi, sőt, más sem hívja. És bár soha nem vallaná be, hirtelen egészen meglepő és kellemes érzés környékezi meg, mikor hozzálát otthon gondosan becsomagolt reggelijéhez –4 db keksz és 3 dl tea- anélkül, hogy közben bárki e földkerekségen életbevágóan fontos hívásokkal zaklatná.

Sőt. Mihelyst mélyebben hatna rá e komfortérzet, az anyja jut eszébe, aki valószínűleg most hívja elcsempült szájjal, mert agyi érgörcse van, netán leesett a cukra.

Nem is cukros. Ha meg tárcsázni tud, miért nem a mentőt hívja. Azért, mert a lánya száma két gombnyomással elérhető. Jó, a mentőké meg három, és még ha a 104 nem is jutna eszébe, az előszoba falán kinn lóg az összes segélyhívó vonal telefonszáma. Na próbáld meg te agyvérzéssel a mentőket hívni. Agyérgörcs. Elég! Az anyjának feltehetőleg semmi baja és épp valami épületes reggeli műsort néz a tavaly vásárolt nagyképernyős televízión. Ő bezzeg tudna közös témát találni Zsanettal. Ha hívja is, csak azért, hogy Erzsit megkérje, mégse a csíkos nyakkendőt vegye a nagybátyjának, mert azt sose fogja felvenni, inkább egy jó könyvet meg valami keserű bonbont. Jó könyvet, mert azt olyan egyszerű találni. Pláne Károlynak, aki inkább kényes öltözködésére, mint olvasási szokásaira. Márpedig Erzsi nem hajlandó holmi ponyvaregényért pénzt adni. Menjen el az anyja, ha akar. Fáj a lába. Akkor nem, amikor a fél lépcsőházról pletykál a szomszédos lakásban élő Németh Klárival mintegy órán át ácsorogva az emeleten telelő muskátlik előtt.

Úgy. Ezt a halom iratot iktatni kell. A szellemek pedig, szépen lassan száműzettetnek Erzsi íróasztalának környékéről. Az a minimális hívás, amit a mai munkanap alatt le kell bonyolítani, majd megoldódik a vezetékes telefonon.

Hazafelé menet vesz egy pár kiflit a vacsorához. Szeret friss pékárut fogyasztani, ekképp inkább minden nap bemegy a boltba, mintsem három napig egyen egy kisebb veknit. Na nem mintha a szikkadt kenyérrel különösebb problémája volna; az éppen olyan –mondta anyja, mint tegnap, eldobni nem lehet. E logikával azonban mindig szikkadt kenyeret ettek gyerekkorában, mert mire megvették a frisset, a régiből még volt. Így, inkább néhány zsemle vagy kifli. Esetleges háborúk, vagy elemi csapások idejére azért –természetesen- van két kiló cipó a mélyhűtőben, nyolc egyenlő részre osztva, felszeletelve, külön bezacskózva.

Ez egy roppant érdekes nap volt. Érdekes, és nem rossz – ezt fontosnak tartja kihangsúlyozni magában. Lassan házának ősrégi, kovácsoltvas kapujához ér, s mikor belenyúl táskájának abba a zsebébe, ahol a kulcscsomó lapul, jól ismert trillázó hang üti meg a fülét. Bizonyosan csak képzelődik. Azonban…

…azonban reggel a másik táskáját hozta el. Véletlenül, egyszer egy szökőévben. Mint Rumcájsz Rejtekadó Erdője, ez a sok zsebes kis kézitáska is olyan. És valóban. Ott volt mindvégig, csak megint nem jelzett. Anyja meg most küldött egy sms-t. Egész nap hívta, rosszul van, nem vitás.

erzsike draga megvettem a konyvet ne faradj mikor koszontjuk fel karcsit remelem jo napod volt puszi anya