Jelige:dolerony

Beküldte: admin, 2011-03-07 19:26:52  | Címkék: D

Emelt díjas

Sanyi az előszobában állt, a töltő a bal kezében, a telefon a jobban, levegőt is alig tudott venni, annyira fájt a dereka az egész éjjeli vezetéstől. Aztán vett mégis, de csak hogy felordítson a lányának az emeletre. Edina! Azonnal gyere le!

Éjjel háromkor ért haza a kamionnal. Addigra lemerült a telefonja, de úgy látszik, hogy a töltő sem működik, mert a készüléket be sem tudja kapcsolni. Edina! Vagy még alhat? Ránézett az órára, hat sem volt még. Mennie kell. A főnöke üvölteni fog, ha késik. Gyorsan nyitotta szét a telefont, kapta ki belőle a SIM–kártyát, és az előszobában lévő másik telefonba tette. Aztán kiírta az újság szélére: Edike, kicseréltem a telefonokat, mert az enyém szarakodik. Töltsd föl, aztán vidd azt. Puszi: Apa.

Szegény lány, gondolta már az autóban, ezen a héten még nem is találkoztak. Bezzeg míg Erzsi el nem hagyta, addig elég volt egy műszakban dolgoznia az üzemben, mert Erzsi is jól keresett a takarítással. A faluban a patikus, meg a doktor is az Erzsivel dolgoztatott, tiszta az asszony, dicsérték Sanyinak. Erzsi egy tavaszi délután nem jött többet haza, csak írt egy esemest. Jobb lesz neki a gyógyszerszállítóval a városban, vele fog élni, őt szereti, és Sanyi vigyázzon a lányra.

Sanyi azóta folyamatosozik, és hétvégén kamionoz. Csak így semmi ideje nincs a lányra. Van olyan hét, mikor délutános, hogy nem is találkoznak, az újság szélén leveleznek. Fogalma sincs, hol császkál délutánonként Edike, meg hát az iskola is. Ő nem tud vele tanulni, ideje sincs rá. Még a szülői értekezletekre sem tudott bemenni. Majd délelőtt fölhívja a szomszédasszonyt, nézzen rá a lányára, így hétvégén még inkább lelkifurdalása van, hogy nincs vele.

Kétszáz kilométer vezetés után megáll, pihen, eszik, telefonál, aztán letekeri azt a maradék százötvenet. Edi nem vette fel, a szomszédasszony igen, aztán még kit akart hívni? Mindegy is, ha nem jut eszébe, úgyse igazodik ki ezen a flancos telefonon. A kijelzőn Hohes E_di felirat díszeleg, szivárványszínekben. Mikre rá nem ér ez a gyerek, Sanyi még nyomkodta kicsit a telefont, amíg evett, aztán maga sem tudta, hogyan került az üzenetek mappába, de a falat megállt a szájában.

hohes E_di telefonja, bejövő üzenetek, feladó, Hohes C-ili:

tod, van azacsaj elég nagy k*va, a 7.bében, meg minenkit fikáz, pig terhes lett. . . és még tgadta is. végülis elment abortuszra és hát ugye kivették belöle a bbát. 9 htes trhes vlt. utánaugyanlyan vlt mint máskor.
az ijjen csjoknak semmi nem égö meg azé nem vennének kicsit se vissza az arcukból hanem ugyanugy fikáznak mindenkit. És akkor még a tsómnakiselmndta, hogy kitágították a pinámat és hogy felnyúltak és hogy az ojan szar volt. . . deígyszószerint. . . hát azé kicsit elgondolkodhatna:D

Sanyinak többször el kellett olvasnia, míg értelmezni tudta, miről van szó. A falat rég megsavanyodott a szájában, és az sem jutott eszébe, hogy tovább kellene indulni. Tovább olvasta az üzeneteket.

hohes E_ di telefonja, kimenő üzenetek, címzett, Hohes C_ili:

tomhát, akkoraegy k*de tőllem mgkrdezte,h szrintem mit szedjen, mrt abarátja 19éves, és várjá átkldöm, amit írt: barátom 19eves, nagyonvigyazram, mindig gumivalvedekezunkJ denemértem amugymeg,azanyám se engedne gygyszert szdni.

mndtam nki, h ha tud szerzzen fogmzásgtlót, az zsír, nem? puszi, szeri.

Sanyi a maga harmincnégy évével a fiatal apukák közé tartozott, de most százéves aggastyánnak érezte magát, aki távoli bolygóról érkezett üzenetet próbál értelmezni. Nem beszélve régi félelmeiről, amik most fölfelé tolultak a torkán. Tudta, hogy elkövetkezik majd a pillanat, amikor a kislánya nem őt fogja kérdezni az élet rejtelmeiről, de azt nem gondolta, hogy tizenhárom évesen fogamzásgátlási tanácsokat osztogat. Sanyi ész nélkül vezette le a maradék kilométereket. Azt sem gondolta végig, hogy este mit mond Edinának, és a dühe sem csillapodott a levezetett távolsággal.

Edina már aludt, mikor Sanyi ökölbe szorított kézzel megállt az ágya fölött. Az apa csak bámulta, mint egy idegent, pedig a lányt körülvevő plüssállatok nagyon is ismerősek voltak. A lány arca békés volt, Sanyinak eszébe jutottak azok az éjszakák, mikor az alvó gyermeket bámulta, az élet csodáját. A lány egyenletes légzése most is megnyugtatta, bár legszívesebben ordítva rázta volna fel álmából. Még nézte egy darabig, aztán kisomfordált a szobából. Sokáig fönnmaradt, mászkált a lakásban, később vette észre az újság szélén az üzenetet.

– Apuci, főztem neked paprikás krumplit, a teraszon van. A telefonod a tükör előtt, mielőtt elmész, cseréld vissza. Sanyi enerváltan szedte szét a telefonját, cserélte vissza a SIM–kártyát, aztán belenézett a saját üzeneteibe. A bejövők gondosan kitörölve, soha nem szerette, ha teli van esemessel a telefonja. A kimenők mappa is üres. Az elküldöttek között azonban volt egy pár darab, köztük az utolsó, ami ismeretlen számra ment át.

Kedves Doktorno! Nem igazán tudom h terhes vagyok-e vagy sem. Az alkalom után 2hnap már eltelt. Ha terhes vagyok akkor már a 2.hónapos a baba. Eddig nem észleletm a menctruáció kimaradásán kívűl semmi jelet a terhességre, sem hányineger, sem émejgés,se mell faájdalmak semmi. Híztam mondjuk egy kicsit de a sportot egy lábsérülés miatt abba hagytam és gyógyszewrt is szettem rá.A 3. napon az aktus után csinálatam teszetet de az negatív lett. Terhes lehetek? Ha igen mit tegyek?

Ha igen, mit tegyek? Ha igen, mit tegyek? Ha igen? Ha. Sanyi feje görcsösen kezdett fájni a tarkóján. Azonnal írt egy esemest a főnökének. Holnap nem tudok menni, családi okok miatt. Holnap reggel elviszi a gyereket orvoshoz. Felhívja az Erzsit. Felpofozza a gyereket. Meg az Erzsit.

Reggel aztán nem hívta fel az Erzsit, nem pofozta föl a gyereket, csak annyit mondott neki, fürödjön meg, vegyen tiszta ruhát, és a táskájába rakjon pár napra elegendő ruhát. A lány kérdezősködésére, hogy miért, és hova mennek, csak a fejét rázta, hallgatott, szorította a száját. A gyerek hamar rájött, mikor az apja leparkolt a megyei kórháznál. Onnantól kezdve sírt, egészen addig, míg a vizsgálatok után a főorvos be nem hívatta az apját. Riadtan nézett utána, szorítva a műanyag széket.

Sanyi hallotta is, nem is, értette is, nem is, amit a doktor magyarázott. Azért azt értette, hogy a gyereket itt fogják, másnap délelőtt megműtik, és harmadnap hazamehet, ha nem lesz komplikáció. Ő meg írja alá a beleegyező papírokat. Valamit még hallott rendőrségről, meg jelentési kötelezettségről. Felállt, a folyosón ijedtszemű lányának csak annyit tudott mondani rekedt hangon, te most itt maradsz. A hazaútból semmire sem emlékezett, otthon evett a maradék krumpliból, és lement a pincébe, fel sem jött, csak másnap este, akkor is négykézláb, remegő gyomorral.

Reggelre összeszedte magát, megborotválkozott, ma hazahozza a lányát. Hogy eztán mi lesz, nem tudta. Nem gondolkodott, csak tette gépiesen a dolgát. A slusszkulcsot reszkető kézzel fordította el, a kórház parkolójában csak két kör után parkolt le. Mit mondjon a lánynak? Simogassa meg, mert sajnálja, vagy… nem tudta. A folyosón megpróbált észrevétlen maradni, gumitalpú szandáljában ment a kórterem felé. Az ajtóban megállt, lopva benézett, a lánya ágyán egy nő ült neki háttal, takarva a gyerek fejét is. A nő mellett egy takarítókocsi állt, a szoba félig felmosva. A gyereke kezét fogja a takarítónő…

A furcsán görbedő hát ismerős lett Sanyinak. Hátrálni kezdett, senki nem látta, hogy itt volt. Az autóban sokáig sírt a kormányra borulva. Már sötétedett, mikor elindult hazafelé. Mielőtt bement volna a házba, írt egy esemest Erzsinek, felhívni nem akarta, a hangjától mindig kiborult.

Erzsi, láttalak, vidd magaddal, én nem bírok el vele. S.

Egész éjjel a telefont leste, a válasz azonban csak reggel érkezett meg.

elvittem, a ruhait majd elhozzuk vmikor. (((

Sanyi tiszta erőből a sarokba vágta a telefonját, meg is lepődött, mikor bepittyent egy újabb üzenet.

Holnap hajnal 3, úticél Zágráb, ha nem jössz kirúglak.

Megy. Minden üzenet hordoz valamit. Parancsot, terhet, kételyt. Félelmeket. Emelt díjas karaktereket.