Jelige: Buci

Beküldte: admin, 2011-03-28 22:50:25  | Címkék: b

„Madarat tolláról, embert mobiljáról” – személyiségteszt

Megérkezett a várva várt hívás. Torkomban gombóccal, remegő kézzel vettem fel a telefont. A túloldalról egy kedves, kellemesen mély női hang gratulált. Túljutottam a szakmai meghallgatáson, jöhet a második forduló, az alkalmassági vizsga. Ettől már nem tartottam annyira. „Péntek, 10 óra megfelel?” – hangzott a kérdés a maroktelefon hangszórójából. „Hát persze, tökéletes, és köszönöm a jó híreket!”

Pénteken többedmagammal ott ültem egy nagy teremben. Egyszerű, de választékos berendezés, üvegfalak, óriáskivetítő - ahogy egy modern tárgyalóhoz illik. Tizenketten voltunk, többségében középkorú, öltönyös férfiak; volt közöttünk két nő is, fiatalabbak, csinosak. Mindannyiunk előtt papírok. „Kezdhetik. És ne feledjék, itt nincs jó vagy rossz válasz! Aszerint válaszoljanak, ami először eszükbe jut, ne gondolkodjanak túl sokat, kivételesen nincs rá szükség” – nevetgélt diszkréten saját viccén a felügyelő hölgy. Megfordítottam a lapot. „Madarát tolláról, embert mobiljáról – személyiségteszt” – állt vastag fekete betűkkel a lap tetején. Aztán sorakoztak a kérdések. „Karikázza be az Önre legjellemzőbb választ!” – szólt az egyszerű utasítás. Lássuk!

1.kérdés: Naponta hány órát tölt telefonálással?

a, kevesebb, mint fél órát

b, ½ - 2 órát

c, 2-4 órát

d, 4 óránál is többet

„d”, egyértelműen „d”, sőt…. Néha úgy érzem, egész nap csak telefonálok, sokszor már zsibog a fejem, fülem. De hát mit tehetnék, ha folyton csörög a telefon: „Főnök, mit csináljunk, elfogyott a szigetelőanyag?”, „Janikám, holnap délután gyere be, a nagyfőnökök látni akarják, hogy halad a projekt!”, „János, gyere azonnal, valami nem stimmel a nyílászárók tervrajzaival!” Kérdés kérdés hátán, viták, tegnapra megoldandó feladatok, teljesíthetetlen határidők, szigorú számonkérések, és akkor még ott vannak a családi gondok: „Bercinek mandulagyulladása van! El tudnád vinni az orvoshoz? Én ma semmiképp nem tudok elszabadulni.”, vagy „Apa, Anya nem akarja engedni, hogy egész hétvégére elmenjek veled kirándulni. Kérlek, beszélj vele! Köszi.”

2. kérdés: Kivel beszél a leggyakrabban mobiltelefonján?

a, családtagokkal

b, rokonokkal, barátokkal

c, munkatársakkal, kollégákkal

d, külföldi ismerősökkel, partnerekkel

d, egyéb:………….

„c”…. Erről kérdezzék csak meg a feleségemet! Ő alaposan kitálalna! Mielőtt elment, utolsó mondata ez volt: „Drágám, vissza tudsz emlékezni, hogy mikor volt utoljára olyan beszélgetésünk, amit nem szakított félbe a 3. percben egy hívás? Mert én nem!” Ez a mondat mélyen belevésődött a fejembe. Ezért is vagyok itt, ezért akarok új állást. Elegem van a kizsákmányolásból, időm legnagyobb részét a munkahelyemen töltöm, többet beszélek a kollégáimmal, mint a saját gyerekeimmel. Julcsának igaza van, ez tényleg lehetetlen!

3. kérdés A mobiltelefon mely funkcióit használja? (több válasz is lehetséges)

a, hívások fogadása, indítása

b, sms, mms küldése, fogadása

c, internetezés

d, fényképezés

e, zenehallgatás

f, játék

g, egyéb:……….

„a”, „b”, „d”, Többnyire telefonálok, ritkán, szükséghelyzetben üzeneteket is váltok, bár őszintén szólva, gyűlölöm az sms-ek bepötyögését. Az internetezésre ott a számítógép, persze, egyszer-egyszer menetközben, előfordult, hogy jól jött a mobil internet, de ez a kis képernyő már nem az én szememnek való. A galériám viszont tele van vicces fotókkal, főleg Berciről, kétéves kisfiamról: Berci mászik, Berci ül, Berci áll, Berci jár és néhány év, és Berci érettségizik. Nagyobbik lányom pedig – akit csak telefonnal a kezében lehet látni, vagy, mert beszél, vagy, mert zenét hallgat – próbálta elmagyarázni, hogy mennyire menő dolog a kedvenc letöltött mp3-kat a telefonról hallgatni, de ez ügyben még nem győzött meg. Én az a régi vágású vagyok, aki szereti megadni a zenehallgatás módját: besötétített szobában, egy pohár vörösbor mellett, a kanapén elnyúlva hallgatom Mozartot, Beethovent és persze a Beatlest.

4. kérdés: Mennyire tartja fontosnak, hogy mindig elérhető legyen?

a, 1 (egyáltalán nem fontos)

b, 2

c, 3

d, 4

e, 5 (nagyon fontos)

„e”, vagy inkább „d”, vagy „c” ?! Régebben egyértelműen az „e” választ jelöltem volna meg, de mostanában elbizonytalanodtam. Lehet, hogy nem is olyan jó, hogy az ember mindig elérhető, mindig számon kérhető. Nem mobillá, hanem kötötté válik, gúzsba kötötté. Hol a vasárnapi ebédet zavarja meg egy hívás, hol a hétvégi nagyonis megérdemelt szunyókálást, máskor a csendes erdei sétát, vagy a romantikus éjszakát. Szóval, tényleg, megértem Julcsát, lehet, hogy én is így tettem volna a helyébe, sőt valószínű, hogy én már sokkal előbb bedobtam volna a törölközőt. Ő is sokat dolgozik az irodában, de neki még ott van a háztartás, a mosás, főzés, takarítás és a gyerekek. Persze, hogy kiborult! Én meg későn kapcsoltam.

5. kérdés Előfordult-e már Önnel, hogy mobiltelefon nélkül maradt? (például otthon felejtette, vagy lemerült, vagy elromlott stb.)

a, igen

b, nem

Ó, hogyne, volt ilyen.

6. kérdés Ha az előző kérdésre igennel válaszolt, kérem, írja le néhány szóval, hogy milyen érzés volt?

Kezdetben nyugtalanító, sőt kifejezetten aggasztó érzés volt, mi lesz így az építkezésen, hogy fogják egyedül felmérni a terepet, mi van, ha ne adj isten, pont most történik valami baleset. Aztán, amikor túltettem magamat ezeken a gondolatokon, - hiszen nagyfiúk már, felnőtt emberek, nem szorulnak folyton támogatásra, - akkor egyszer csak furcsa megkönnyebbülést éreztem. Szabad vagyok! Egymagam a gondolataimmal. A következő 8 órában biztos, hogy senki sem fog háborgatni. Éppen Linzből tartottam hazafelé egy üzleti tárgyalásról, amikor útközben lemerült a telefonom, a töltőm meg otthon maradt. A forgalom viszonylag gyér volt, sütött a nap, a rádióból halk zene szólt. Még 400 km. Van időm gondolkodni! Van is, min! Bőven! Hol rontottuk el? Hiszen olyan boldog család voltunk, persze az elején minden család az, csak ezt meg is kell valahogy őrizni. Valami félresiklott, de nem jóvátehetetlen… És ekkor, nagyon élesen belém hasított a gondolat, hogy vissza kell szereznem Julcsát. Szeretem őt, és a gyerekeknek is szükségük van egy szerető családi fészekre. Már tudtam, hogy mit akarok. Azt hiszem, aznap nagyon boldog voltam, hogy lemerült a telefonom!   

7. kérdés: Jellemzően milyen időközönként cserél mobiltelefont?

a, kevesebb, mint 6 hónap

b, 6 hónap – 1 év

c, 1-2 év

d, 2-4 év

e, 4 évnél több

„d”, kb. 3 évente, addigra elhasználódik annyira, hogy megérik a cserére. Persze, amikor Julcsa faképnél hagyott és vitte magával a gyerekeket is, akkor úgy odavágtam a falhoz a telefont, hogy az állítólag ütésálló készülék ripityára tört. Dühös voltam, és elkeseredett. Berci sírt, Zsófi pedig nem akarta elengedni a nyakamat, úgy csimpaszkodott belém, mint egy koalamackó. Zsófi egyébként félévente új telefonnal állít haza, most éppen egy rózsaszínű, ultravékony, érintőképernyős mobillal villog.

8. kérdés: Milyen színű a telefonja?

Fekete

9. kérdés: Mobiltokban tartja-e telefonját?

a, igen

b, nem

Igen… De miféle kérdések ez? Mi ez, egy mobilkészülék gyártó cég, és így mérik fel az ügyféligényeket? Azt hittem, egy neves építőipari konszernhez pályáztam, akik egy hipermodern színház- és művelődési központ felépítéséhez keresnek szakértő munkatársakat. Egyébként imádom a színházat! Julcsával is ott ismerkedtünk meg. Beültem egy kortárs darabra, és az első fél órában egy szót sem értettem az egészből. Lehet, hogy nem jó terembe ültem be? Megkérdeztem a szomszédomat, biztos-e, hogy ez a „Pikk király” előadás? A mellettem ülő fiatal hölgy elmosolyodott, felvonta a szemöldökét, és nevetve válaszolt: „Én is azt hittem.” Ő volt Julcsa.

A mobilteszt mellett még egy hagyományos pszichológia tesztet is ki kellett töltenünk, végül egyesével felsorakoztunk, hogy ami eddig még nem derült volna ki rólunk, azt az üzletági igazgató egy személyes elbeszélgetésen kiderítse.

Egy hét elteltével levelet kaptam. A borítékban két papírt találtam. Az első igazán jó hírt közölt: „Gratulálunk, üdvözöljük a csapatban!”. A mindenit, felvettek!

A másik papíron egy hosszas értékelést találtam:

Kedves Uram!

A mobilteszt és a pszichológiai teszt eredményei azt mutatják, hogy Ön egy konzervatív gondolkodású, rendkívül racionális ember. Gondolkodását a baloldali agyfélteke dominanciája határozza meg. Átlagon felüli intelligenciával bír. Céltudatos, határozott elképzelései vannak, ugyanakkor kompromisszum kész. Megbízható.

Rendkívül ambiciózus, hallatlan munkabírás jellemzi. Maximalista lévén mindig a tökéletességre törekszik, ez sokszor túl sok plusz terhet ró Önre. Fogadja el, hogy nem lehet mindig minden tökéletes! Habár hajlamos túlságosan is belemenni a részletekbe, általában képes az egészre koncentrálni.  

Temperamentumos. Előfordul, hogy lobbanékonyan viselkedik, de általában képes uralni érzelmeit. Szélsőséges hangulatváltozás nem jellemező Önre.

A funkcionalitást fontosabbnak tartja az esztétikumnál. A modern technológiai eszközök használatát tekintve inkább követő magatartást folytat.  

Rendszerető, pedáns.

Ezen személyiségjegyek alapján egyértelműen vezető szerepre termett. Munkamorálja és fejlett kommunikációs készsége segíti, hogy képes legyen megfelelően koordinálni a feladatokat és kezelni az esetlegesen felmerülő konfliktusokat.

Stressz tűrő képessége határán van. A túlzott kimerültség rontja a teljesítményt. Javasoljuk, hogy próbáljon kicsit többet lazítani! Vezessen be mobilmentes napokat és javasoljuk, hogy ismerkedjen meg a hívás átirányítás funkcióval! Tapasztalatból tudjuk, hogy ez sokat segít.

Üdvözlettel, dr. Kiss Csaba (Emberi Erőforrások Osztály)

Mobilmentes napok! Hát ez jó! Hogy ez eddig nem jutott az eszembe? Minden vasárnap kikapcsolom a mobilt, és élvezem a zavartalanul töltött időt. Semmi munka, csak a család és a pihenés, nem lesz ebéd közbeni telefonálás, délutáni alvást megzavaró telefoncsörgés.

Azonnal fel kell hívnom Julcsát a jó hírekkel: hogy felvettek, hogy a jelek szerint nem is olyan rossz ember a férje, és hogy mobilmentes napokat fogunk tartani, ja és persze a legfontosabb, hogy szeretem!