Jelige: ada

Beküldte: admin, 2011-04-09 17:34:10  | Címkék: a

Egyszerű, szögletes, kissé robusztus, sötétszürke telefonkészülék volt. Utálta saját bumsztli külsejét és átlagos tudását, mert látta, hogy hozzá formában tökéletesen hasonló társait milyen emberek vásárolják meg. Hétköznapi munkások, postások, szerelők, néha egy- két tanár vagy más értelmiségi, de azokból is az a sovány fukar félék, akik fizetés előtt látványosan átlapozzák vékony, de gondosan kétrét hajtott papírpénz kötegecskéjüket, hogy aztán a legkisebb címletűvel fizessenek, és a visszajárót persze gondosan átszámolva kegyesen öt forint borravalót adjanak.

Lelke nagyravágyóbb volt ennél, mintsem holmi unalmas beszélgetéseket közvetítsen élete végéig zsémbes hangú bevásárló listákról, olajragacstól tocsogó garanciális szerelésekről, vagy cigerettafüsttől bűzlő tintafoltos tanárzsebekből kerüljön elő csak azért, hogy megnézhessék rajta hány percet kell még végig vergődni kicsengetésig. Ő más jövőről álmodott.

Irigykedve tekintett a vitrin magasabb polcain heverő hivalkodó külsejű okostelefonok hadára, amint puccosan kényeskedve produkálják magukat túllicitálva egymást megapixeljeikkel, tizen milliós színorgiájukkal, kétmagos processzoraikkal, hangzatos navigációs rendszerükkel. És látta azokat a finom kezeket is, amelyek őket óvatosan érintették, frissen manikűrözött, vagy bőrkeményedésektől mentes, napbarnított ujjaikkal. Rájuk vágyott.

Kesergő, undok hangulatban húzta meg magát övéi közt az üvegpolc eldugott szegletében, és rettegve várta hitvány rabszolgasorsa bekövetkeztét, ami hamarabb érte el, mint sejtette. Azon az esős, ködfoltos délelőttön is morogván gubbasztott közönséges kartondobozában, mikor a biztonságot adó hátsó sorból -a többiek kényszerűen utat nyitva az eladó határozott kezének-, a pult közepére helyezték..

- Ez az egyetlen szürke fedőlapos készülék ebből a típusból.

- Rendben, megveszem. Egy feltöltős kártyát is kérek hozzá.

Felocsúdni sem volt ideje.

Repedt szögletes tompa ujjak, kurta enyhén piszkos körmökkel. Egy zöldséges ujjai. Elborzadt. Ez nem lehet! Egy ilyen kéz hogy tudna rá vigyázni?! Egy ilyen hogy tudná őt megbecsülni?!

Elhatározta, hogy működésképtelennek tetteti magát, hogy rögvest visszaadják, de -a férfi, aki megvásárolta- ki sem próbálva lépett az utcára a félreeső üzletből, és napokig hagyta őt egy kocsi ülése alatt a nylon szatyor mélyén heverni, rázkódva mindenféle hepehupás úton. Már semmit sem értett.

Egy késői órán halászták elő a hosszas őrlődésbe belefáradt, sorsába belenyugodni nem, csak annak magát megadni tudó rokkant lelkű telefont. Szenzorai és áramkörei a pár álmatlan éjszaka során összezavarodtak, már megjátszania sem kellett üzemképtelen állapotát. Fásult tompasággal, környezetére oda sem figyelve hevert a doboz mélyén.

- Olyan, mint a mostani telefonod. Nem fog neki feltűnni, ha véletlen meglátja. Feltöltöttem a kártyát, és már írtam is neked valami szépet, nézd meg! -s a férfi egy vékony, kedves arcú szőke nő kezébe adta a készüléket, aki hosszú ujjaival először csak kedvesen simogatta azt, mintha nem is egy tárgy lenne, majd bekapcsolta.

A pici kijelző zavaros volt, csak lassan tisztult a kép, hangja is meg- megszakadt.

- Valami nem stimmel- szólalt meg a csilingelő kedves hang, melyet valami erő lassan terelt távolról a mobil aprócska mikrofonja felé, visszhangozva benne hosszan annak dallamát utolsó esélyként, hogy időben magához térjen. Rezignált állapotában eddig észre sem vette, hogy műanyag könnyű kis testét már egy nő szorongatja puha kezében -pont olyan, mint egy azok közül, akikről álmodozott korábban-, de ez, s a lágy, kicsit kétségbeesett hang egymással karöltve elemi erővel késztette azonnali józanságra.

Kétségbeesve igyekezett stabil állapotba kerülni -hallva azok tanakodását esetleges hibás gyártmányára vonatkozóan-, de képernyője méginkább szemcséssé vált, miközben jelezni próbálta, hogy semmi gond vele, ő egy megbízható készülék, de a még mindig keszekusza áramköreivel kapkodó igyekezetében csak vonyító, elhúzott ciripelést tudott magából kipréselni.

A szerencséje az volt, hogy azok ketten pár perces próbálkozást követően a SIM kártya helytelen beillesztésére gyanakodtak, és újraindították. Ez az idő pont elegendő volt ahhoz, hogy nyugalmi állapotában ismét kezébe vegye maga felett az uralmat, s rendezett állapotával megnyugtassa őket.

Újra éledő lendülettel telve mérte fel maga körül gyökeresen megváltozó körülményeit. Lassan merte csak hinni, amit látott,belső izgatottsága láthatatlan jeleként váltakozó erejű hullámokban erősödő térerőt is képes volt generálni.

Nem a férfi lesz a tulajdonosa, hanem a másik. Korábban talán zavarta volna, hogy a nő férjezett -de szűkös lehetőségeiből és kétségbeesett összeroppanásából adódóan immár másként értékelve jelenlegi helyzetét-, fontos küldetésként élte meg a közvetítő titkos szerepét az asszony és szeretője közt.

Élete izgalmassá, nem egyszer mulatságossá vált, néha régi makacsságba hajló önhittsége is visszatért, miszerint telefonként is hozhat döntéseket, ezáltal eseményeket változtathat meg. De alapvetően boldog volt. Megbecsülték, vigyáztak rá, és fontossága bizonyítékául, végre nélkülözhetetlennek érezte magát. Azt kapta, amire hőn áhítozott, mert csodák mindenhol léteznek.