Pályázatok » SIMfóbia
A sziklarepedést nézegette. A hajszálvékony ereket. Vér nélküliek, gondolta, és nem vette észre, hogy egy gyíkfej jelenik meg az egyik repedésben. A gyík kifutott, megállt a szikla tetején, sütkérezett. Nem zavarták egymást. Nem mertek megmozdulni. Látta és hallotta a pihegést. Mit keres ő itt?
Ez a penészvirág hozza ma is a formáját. Már megint ez az egyszerű, állig gombolt öltözet, pedig ma vállalati buli van, felvehetett volna valami sexy ruhát. Nem hallgat rám. Te vagy a legjobb barátnőm, mondja gyakran, de hiába tanácsolok neki bármit, csak mosolyog rejtélyesen. A pasija, ha van neki egyáltalán, biztos az is ilyen karót nyelt. Erről se mesél soha, talán szégyelli, hogy még mindig nincs semmi jó, zaftos története. Amikor a törzsasztalunknál találkozunk, csak ül kukán, hallgatja, mit mesélnek a lányok, jókat nevet. Csodálkozom, nem zavarja, hogy kilóg a sorból.
Az idős hölgy egy köteg számlát dobott a pultra és egy szót sem szólt. Az ügyintéző rosszalló arckifejezéssel nyúlt a papírok után.
Halló! Mobilka vagyok, a legújabb generáció! Pár hónapja születtem, és alighogy pihe puha doboz ágyamba belehelyeztek, némi utazás után már egy bolt csillogó polcán találtam magam. Nem sokáig pihenhettem, lépten-nyomon háborgattak, tapogattak. Amíg a finom illatú eladónő simogatott, az jó érzés volt, de bizony volt, hogy fokhagymaszagú durvakezű férfiak, vagy hanyag sihederek próbáltak rájönni belső titkaimra. Tudtam hogy egyszer valaki eljön értem, kiszabadít rabságomból, hogy végre teljes életet élhessek.
Sanyi az előszobában állt, a töltő a bal kezében, a telefon a jobban, levegőt is alig tudott venni, annyira fájt a dereka az egész éjjeli vezetéstől. Aztán vett mégis, de csak hogy felordítson a lányának az emeletre. Edina! Azonnal gyere le!