Hirdetés
Pályázatok » SIMfóbia
Jelige: mucka
Az idő súlya
A mai reggelen nem hasított bele az álmok sűrűjébe a Call it of, Janka kipihenten és nyugodtan ébredt. Különös érzés fogta el, mintha más napnak érezné a mait, talán szombat van? Pillanatok alatt rájött, hogy a mai is csak egy átlagos munkanap és nyugodtsága átváltott kapkodó idegeskedésbe. Ruháit csak úgy kapdosta magára, még az inggallérját sem igazgatta meg. Korábban a tükör előtt rengeteg időt töltő és magát cicomázó fiatal tanárnőben kavarogtak a gondolatok, egyszerűen csak válaszokat akart kapni, hogy vajon miért nem ébresztette a mobilja és különben is mennyi lehet az idő? Tűsarkújának szapora kopogásától zengett a lakás, ahogy fel s alá járkált a mobilja után kutakodva. Egy kilences busz robogott el a ház előtt, még a kissé rozoga nyílászáró is meg-megremegett, s valójában ez volt az igazi ébresztő. Janka felkapta a táskáját, de már hiába csörgött a kulcs a zárban pár pillanat múlva, az a busz már elment, lekéste.
Jelige: krakagyil
Lány piros esernyővel
Éjszaka volt, a nő egyenletesen vette a levegőt. Nem tud semmit, gondolta a férfi. Egy darabig nézte a karcsún hervadó testet, majd lecsusszant mellőle az ágyról, kiosont az előszobába a laptopért, hogy azután titokban eltűnhessen vele a fürdőszobában.
Jelige: shiba
Ha egy mobil készülék beszélni tudna... Kínos lenne? Vagy csak vicces? Esetleg?
Ó, az a csodálatos mobiltelefon! Kedves, okos, esetleg kissé bogaras, talán már öregecske, vagy akár csúcsmodell....színkavalkád, formatervezés...Státusz szimbólum, házi barát. Retikülök sötét gyomrában szunnyadó, csábító farzsebekben lapuló, tenyérbe mászó, alvó, és rikoltozó, káromkodó, és sejtelmesen suttogó, vakkantó, és csicsergő, titkokat elrejtő, fontos eseményekre figyelő.....egyszóval mindennapjaink legféltettebb inasa
Jelige: PÁRhuzam
Nélküle
Iszonytató érzés volt. Leszállás előtt szokása szerint hosszú percekig pakolt abban a kis, fekete táskában, amibe lényegében semmi nem fért el, mégis minden benne volt. Majdnem minden. A baljós érzés tovább erősödött benne, miközben, a mellette ülő testes hölgy miatt szinte az ablakhoz tapadva, valahogy magára varázsolta vékony tavaszi kabátját, és átvizsgálta annak zsebeit is. A napja eddig nem alakult valami jól, pedig még csak kora délelőtt volt, és a bájos, még kissé szégyenlős napsütés végre szép időt ígért. Eleve nem aludt valami jól. Este háromszor próbálta hívni Őt, de ki volt kapcsolva, arra gondolt, hogy a repülőn biztos nem használhatja a telefont. De reggel sem tudta elérni, pedig akkorra már le kellett, hogy szálljon. Viszonylag hamar fel tudta idegesíteni magát apróságokon is, türelmetlen természet volt, zavarta, ha valami nem úgy zajlott, ahogy előre eltervezte. „Nem igaz, hogy nem képes felhívni, mikor megbeszéltük, és tudja, hogy mennyire aggódom miatta…” Az egész úttal nem volt kibékülve. Nem értette, miért most jön rá ez az utazhatnék, egy unalmas történészi konferencia ugyan nem érhet meg ennyit. De hiába győzködte még aznap is, hogy maradjon, hajthatatlan volt. Elég csúnyán váltak el.
Jelige: utolsó
Utolsó
Meséljem el? Tényleg ezt szeretnéd? De figyelmeztetlek, ez nem olyan tündérmese, amilyeneket már megszokhattál. Na, jó, te akartad, elmondom hát. Ne szólj közbe, ne kérdezz, csak hallgass.
Jelige: Juventus
A Déli-sark meg az északi
Szigorú óvodásarc néz vissza a tükörből, a játékok lefeküdtek aludni, csendespihenő, a megvetett ágyak mértani alakzata, pók araszolgat a plafonon, Rocska György kiscsoportos óvodás a kövérek jóindulatával pirospozsgásan, halkan szuszogva aluszik, az utolsó emlékkép, Etuska óvónéni repedezett sarka, te jó ég, az aránytalanság arányai, aludni kéne, nem alszom. Ezeknek nem. Öntudatos, komoly óvodásként borotvaéles szigonyom bálnazsírral kenegetem. Didergő eszkimók rettegik nyílhegyem. Jól teszik. Nevem az Északi-sarkon is ismerősen és igen jól cseng. Szív alakú lékbe ereszkedő vaskos horgony, ez a jelem az oviban. Nem véletlenül. Búvár Kundként lassú, kimért mozdulatokkal a jég alá merülök. Játékos fókák szimpátiája kísér. Levetettem írói álruhám. Egyszerű barát vagyok. Hétköznapi fóka. Azért a biztonság kedvéért még megfúrok egy böhömnagy bálnát. Szigorúan a magyar irodalmi intrika szabályai szerint. A jég alatt, a jég alatt azonban a mobilom váratlanul megszólal (a kis vízhatlan) és elszavalja Pajor Tamás Őrizd a lángost! című remekművét, különösen hangsúlyozva azt a részt, hogy A hangulat totál éttermi mámor, Az ajtóban ott áll két terminátor, Az egyik tisztára a Tyson mása, A másiknak ukrán a tájszólása. Ez a legújabb csengőhangom. Ez a szavalat. A bálna észrevesz. Kis pont vagyok a Déli-sark jeges vizében. Kis pöcs, egy jég-Jágó. A jég alatt, a jég alatt, ott kúrtunk nagyokat, dúdolom, de a bálna farokuszonya némi pedagógiai célzattal úgy arcon csap (kúr), hogy három tejfogamnak máris búcsút mondhatok. Az utolsó emlékkép: egy gonoszan vigyorgó bálnáról készült kissé homályos, elmosódott fotó. Mielőtt elájulnék, még elmentem a saját képek mappába.
Jelige: ornita
Az okostelefonoké a jövő
Alaposan fejbekólintott a nyáresti forróság, amikor kibotorkáltam a Pengéből. Az ivóhelyiségben klímaberendezés működött, így frankón elfeledkeztem róla, hogy odakint embertelen állapotok uralkodnak. Közel egy hete tombolt a kánikula, a napi négy-öt korsó sör legurítása ezekben a napokban nem csupán földöntúli élvezet, hanem állampolgári kötelesség is volt.
Jelige: viragom
Rózsamobil
Nekem van a legszebb, legkülönlegesebb telefonom. Három hónapja egy reggel találtam. Rózsa formájú, szirmai lehajthatók. Mindent tud, amit a legújabb mobilok, de már rólam is. Átvette az illatom, hangomon szól hozzám, és változtatja színét. Vörösen világít, amikor szerelmesnek érez, tompa sárgán villog, ha meglátok egy szép nőt, feketén szomorkodott barátnőm férje temetésén, fehéren szikrázott kolléganőm esküvőjén. Ha ismeretlen érinti meg, fémtöviseket növeszt. Valahányszor stresszesnek gondol, lazító zenével old. És képzeld, kedves Olvasó, esténként történeteket mesél.
Jelige: Papucs
Papucs
Szia drágám, légy szíves ne felejtsd el azt a pár apróságot, amit kértem, de a biztonság kedvéért azért emlékeztetnélek, hogy Bandika ás Ádika délután fél kettőig iskolában van, utána még kirándulnak az osztállyal a laposon, derítsd ki, hogy pontosan hová kell értük menni és hozd is haza őket, de ne a sárga kocsimmal, hanem a rózsaszínnel, amit a papától kaptam, mert az le van mosva, tudod milyen apróságok miatt is rossz hírét keltik egymásnak a szülők, nehogy a sáros autó miatt érje hátrány a gyermekeimet, most úgyis szép, tavaszi idő van, csak nem lesznek tócsák, tiszta marad az autó, ha nem vezetsz olyan vadul, mint szoktál, bár az előrejelzés mindig tévedhet, úgyhogy az esernyőmet kérd vissza anyádtól, úgyis el kell vinned a fogorvoshoz, ha mégis sáros lenne, vidd el gépi mosóba, mármint az autómat, bár elég drága mostanában, a kézi mosót bezzeg sosem vagy hajlandó használni, mondván, hogy nincs időd, egy kis fizikai munkától nem törne le a kezed, és igazán jobban is beoszthatnád a napodat, hiszen tudod jól, hogy holnap lesz a mama hetvenhárom éves, a hervadt rózsák háborúja óta, ahogy mindmáig emlegeti, úgyis haragszik rád, csak most az egyszer vedd meg időben az ajándékokat, ne túl későn, de ne is túl hamar, tudod milyen kényes az ilyesmire, nem akarom megint ebéd előtt, közben és után is azt hallgatni, hogy egy férfinak hogyan lehet kielégítő munka egy középiskolában magyart tanítani, hogy nekem mindig problémáim voltak a párválasztással, hogy reméli, az unokái nem a vejére ütöttek, ismered a mamát, milyen kegyetlenül realista, és az ég szerelmére, tedd be a tésztát a sütőbe, csak ne gyúrd olyan vastagra, a cukorral is óvatosan, tudod, hogy a papának vigyáznia kell a szívrohama óta, már előre hallom, ahogy felemlegeti a vélt vagy valós okokat, többek között az esküvő körüli keverés-kavarást, és ez főleg a te anyád műve volt, ami miatt nem ehet normális, embernek való ételt, ilyen a ti véretek, mert nektek soha semmi nem jó, de az én szüleim elnézőek, ha most az egyszer nem sózod el a húslevest, nem azt a ronda, piros, nagyanyádtól örökölt abroszt teszed fel, lehet, hogy majd nem fintorognak annyira azon a seszínű csomagolópapíron, amit, láttam, tegnap tettél be a kosárba, csak azért, mert százhúsz forintra le volt árazva száznegyvenről, ó, ti Kovácsék olyan zsugoriak vagytok, bezzeg friss tejet, kenyeret elfelejtettél venni, pedig még a kocsiban is szóltam, hogy időben emlékeztess rá, mielőtt elmész a gyerekekért, ezt pótold, nehogy úgy vidd haza őket, hogy nincs otthon semmi, nem akarom megint azt hallani, hogy nem kaptak se uzsonnát, se vacsorát rendesen, mostanában olyan könnyen megfájdul a fejem, nehezen viselem ezt az állandó kapkodást, nincs egy perc nyugtom se, állandóan azon kell gondolkodjak, hogy mit és hogyan kell megcsinálnunk, és ha már itt tartunk, kitettem a hűtőre a bölcsőde számát, igaz, hogy Julcsikára most a te anyád vigyáz és ez addig így is lesz, amíg egy pelenkázóra nem három baba jut, nem vagyok hajlandó egy ilyen helyre bevinni a lányomat, hívd fel őket, érdeklődd meg, rendeződött-e már úgy a helyzet, ahogy legutóbb rajtad keresztül megüzentem nekik, de közben vasald ki a blúzomat, kikészítettem a fotel karfájára, tudod, a mama mindig elvárja, hogy az egy szem lánya csinos legyen, remélem nem akarod, hogy elhanyagoltnak tűnjek előtte, nem szeretném, ha megint rajtad csattana az ostor, de ne kever össze a bézsszínűt a mandulabarnával, ezt veszem fel holnap az ebédhez, már ha lesz ebéd, inkább időben vásárolj be mindent, ami kell, ne reggel rohangálj, nem akarok a motoszkálásodra ébredni, mikor végre alhatok, tudod hogy teljesen kimerülök a hétvégére, kell az alvás, hogy fel tudjam tölteni magam, jut eszembe, a mosógépet is indítsd be, de előtte teregesd ki a ruhákat belőle, a kutyát vidd le sétálni, szellőztess ki alaposan, sajnos a halakat nem volt időm megetetni, lesült volna a bőr a képemről, ha megint elkések a fodrásztól, mikor egy héttel előtte megbeszéltem az időpontot, bár mostanában elég sokat kér, lehet, hogy váltanom kéne, Gizike sógora állítólag nagyon ügyes, nála lenne protekcióm is, csak hát a barátnők, tudod, mind ide járnak, nem lenne szívem itt hagyni őket, hiszen mindig olyan naprakészek, most is szólt Jucika, hogy a buszpályaudvar melletti boltban le van árazva a marhahús, tudom, hogy az neked kitérő, de ebből, amit keresel, éppen hogy meg tudunk élni, inkább a pénzzel spóroljunk, mint az idővel, a mama is mindig ezt mondja, bár ő egy percig sem panaszkodhat, neki a papa sokkal többet segített, mint te nekem, igazán el is mosogathatnál, ráadásul itt a tavasz, a jó idő, ki lehet tenni a virágokat, csak előtte mosd le az ablakot, ám ha hazaértél a munkából és visszahallgattad, hagyd még azt az unalmas dolgozatjavítást, inkább hívj fel és mesélj nekem arról, mennyire szeretsz, olyan jól esne most pár romantikus szó, de le kell tennem, mert mindjárt festik a hajam, remek találmány ez az üzenetrögzítő, így mindent meg tudok beszélni veled, és a papa elintézte a kedvezményt is, így fizetned sem kell érte, de most már tényleg megyek, csókollak drágám, jaj, a tortát a mamának el ne felejtsd, és még egyszer nagyon kérlek, hogy ne az én papucsomban mászkálj otthon, mert teljesen kinagyítod!
