Bejegyzések a következő címkével: 'v'


Jelige: Perle

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:58:29 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A legkisebb fiú

Sűrűn szőtt kelme volt, vastag pamut, finom meleg takaró megint. Az álom. Nem is riadt fel belőle. Nyújtózkodott volna és csak akkor eszmélt, a fájdalomra. A háta megfeszült, így ébredt, minden reggel, olyan volt, mint egy figyelmeztetés, de hiába. Ma szabadnapos lenne, mégis bemegy, elvállalt egy plusz műszakot. Anyja sem veheti észre, amúgy sem maradhatna otthon.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: JUNO

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:57:13 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

11:09

Forró kása. Ömlik, sugárzik belőle a derűs hő. Kerülgetem. A tudat, hogy ilyesmi előfordul, melengeti a halántékom. Nézegetem nagy nyugalomban. Szinte mérhető az az óriási biztonságérzet, ami körülveszi magát az eseményt az azóta csordultig megtelt holdak számától függetlenül. Egészen lassan, apró mozdulatok mentén felidézem magamban a szerda esti álmot, amiben félmeztelenül láttalak, ahogy életemben még soha, és kilátszott a fedetlen hasad, a köldököd. Védtelenség. Ízlelgetem. Aztán felszínre hozom az azt követő csütörtök délelőttöt (mert még ilyen minőségű napok esetén is szerdára csütörtök következik). A kávéautomata mellett állsz velem az ablak mellett a harmadikon, az arcod kissé álmos, de éber, a pillanat pedig még elég bonyolult ahhoz, hogy öntudata legyen, mígnem aztán megszólalsz, hogy akkora itt a meleg, hogy mindjárt infarktust kapsz tőle. És akkor megtörténik, a gravitációs állandó módosulása vagy a rigók génállományának sérülése nélkül, hogy kinyitod az ablakot, és miközben a kilincs felé nyúlsz, felcsúszik az inged és kivillan egy meztelen csík a csípőd felett. Méz, kegy, manna.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: VAKOND

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:55:43 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Helyetted.

Mondd ki ezt a szót, és érezd a betűk közt rejtező lelketlen alaktalanságot.
Érezd, ahogy csábítóan a nyakad köré fonja karjait a „h”, a „ly” pedig sokat ígérő, selymes titkokat suttog a füledbe. A három alattomos „e” bájos dörzsöltséggel oszlatja el egyre bambábban andalgó kételyeidet, s közben gyanútlanul a végtelenbe nyújtja a pillanatot.
Egy élet nyomorúsága lappang ebben a pillanatban, és egy másiké, aki mindezt akkurátus pontossággal felügyeli. A hiba talán ott volt, hogy a nehézkes és elhízott „tt” nem tanulta meg rendesen a játékszabályokat.
George-nak hívták. A sármos amerikait, akinek pár hónappal később a felesége lettem. A férfit, aki fél év múlva a férjem lett.  Akit szerettem, de sajnos nem volt hajlandó tudomás szerezni arról, hogy létezem. Folyton csak egyetlen szót halytogatott.

Helyetted.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Franny0415

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:53:56 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Légó

A nagymama csak úgy emlegette: a légó. Múlt szag, penészes lomok. Nagyrészt a Réthelyiéké. Az öreg Réthelyi, a 6 elemit végzett, jóravaló, fafejű párttitkár felségével és 14 éves fiával, a pattanásos képű, folyton cinikus, szemtelen vigyorú Jánossal 52-ben mindenki meglepetésére hirtelen utazott Szófiába. Állítólag a követségen kapott befolyásos állást. Többet nem láttuk őket. Egy nap, szutykos képű gyerekekkel - két kislánnyal, Böbével és Katussal és egy kisfiúval, Palival – hallgatag, inas, sötét tekintetű férfi, Józsa Áron és szép, betegesen sovány, szinte áttetsző felesége, Józsa Mária költözött a lakásukba. Eleinte mindenki tartott Józsától. Hirtelenharagú volt ugyan, olyankor sötét tekintete gyilkosan villogott, de szerény, dolgos, jóravaló ember. Csöndesen éltek. Józsáék néhány szomszéd segítségével Réthelyiék bútorait a légóba vitték. Köztük egy régi állólámpa, sziluettje görnyedt férfié. Ezt a sarokba állítottuk a felhasított kárpitú karosszék mellé. Ezenkívül lent voltak még Ácsék lomjai. Ács Lajos felesége, Ács Juli apró ideges asszony volt. Folyton veszekedtek, főleg ha Ács a brigádgyűlésről részegen, a lépcsőházban hangosan randalírozva jött haza. Ott volt erdélyi faragott, porlepte hozományládája és egy mózeskosár, amiben egy-egy év különbséggel az öt Ács gyerek, Ács Lajcsi, Feri, Julcsi, Ági és Ibolya feküdt. Ági csak három hónapot élt. Ács Juli hangos sikoltozása órákig visszhangzott a körfolyosókon. A Ringerék málló könyvhegyei is itt tornyosultak. Nagymama még emlékezett az özvegy Ringer Matildra és annak lányára, Annára. Sok német nyelvű, gót betűs könyv is volt közte. Úgy tettünk, mintha ezeket olvasnánk. Nagyanyám megtiltotta, hogy lemenjek. Azt is, hogy a Rózsa vagy az Ács lányokkal játsszak. Pláne, hogy a fiúkkal!  

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: pech

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:51:51 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Házikoszt

Keserű

„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] Fekete, cukor és tej nélkül. Az utolsó adag, az utolsó metró, az utolsó tangó, Párizs, hidak, a híd alatt, a híd alatt, ott fogok élni. Ott fogok? Élni? Csomagolni kellene, de hova, mit? Talán ami egy gurulós banyaszatyóba belefér. Amíg dolgozom, megőrzőbe teszem. Az IKEÁ-ba. Az otthonom egy villogó zárú szekrényben, a skandináv praktikum jegyében. Néhány könyv, talán Schopenhauer, Wolf, egy Saramago, Rilke, játsszuk azt, hogy csukott szemmel választok hármat. Négyet, de vékonyabbat. A borotvát a régit, ami még Apáé volt. Bár az irodai mosdóban tudom a másikat is használni. Esetleg szakállt növeszthetek. Láttátok a kisfőnököt? Úgy néz ki, mint Tom Hanks a hajótöröttes filmben.
Oké, nem kérdés, ma reggel bemegy és kihirdeti, hogy hajléktalan. Nem olyan hajléktalan, mint ami a Blahán van, vagy aki a padon alszik, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nincs lakása, és egyelőre nem is tud bérelni, mert ez a ribanc, szóval a részleteket nem, de a tényt közli. Röviden, hivatalosan. Bárki járhat így, meg fogják érteni, akkor beviheti este a holmiját, és alhat pár napig a bőrkanapén, amíg alakul.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Lazarus

Beküldte: admin, 2012-04-17 11:24:09 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Maga miatt, rég

Beborult az ég. A háztető alá fészkelt madarak felhagytak a csicsergéssel, csak a Bobi ugatott balsejtelmesen. A levegő csípősre hűlt, naptár nélkül is biztosan tudható: november van.
Hűvösvölgyi kúriánk leghátsó, legkisebb szobájából szűnni nem akaró jajveszékelés hangzik, a női hangegyüttest gyermeksírás kíséri.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: SARKAD

Beküldte: admin, 2012-04-17 09:13:22 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Szellemjárás

Fiam, tudsz sakkozni, ragadta meg a vállam egy erős kéz hátulról. Megfordultam. Timár Titusz állt előttem, egy regény hőse, a sudár Aranka férje, kissé álmos szemekkel. Alig múlt dél, még talán nem is reggelizett szegény, de mindjárt a sakkon járt az esze, a büdös paraszton, bakán, mondta volt Maróczy nagymester, és a nagyseggű királynőn. Pikoló voltam, amolyan lóti-futi, lestem a kívánságokat. Nem akartam kucséber lenni, csak egy szerény pincérfiú. Shurek sem akartam lenni. Shurek, a kezdő író, aki mindig felugrál, de soha sem akar elmenni a Nyehóból. Vár. Vár az alkalomra, hogy egy nagy író szóba álljon vele. Pikolóként beleolvastam és asztalhoz vittem a korabeli francia malacos lapokat, csokor virággal szaladtam a szépasszonyokhoz, de a lóversenyre is kijártam, a téteket olykor nálam tették meg az urak.
Titusz sakkozni akar velem, a Pikolóval. Kezdetben bosszantott, hogy nem ismerek senkit, és mindent tudnom kell. Hosszúnak, akit én magamban Szindbádnak csúfoltam, söre ne legyen hideg, Mulinak francia konyak jár (Mit szól ehhez Boka?), Titusz a kávéját langyosan és sok habbal szereti. Talán a főúr (egy igazi báró!) elnézi ezt a kis stiklimet, munka közben sakkozom. Főpincér is lehetek egyszer, akinek a vendég, főúr, fizetnék, hívással jelez.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: varek

Beküldte: admin, 2012-04-17 08:43:13 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Éhség

Peter nemrég kitépte az utolsó tollamat is. Ott álltunk a tükör előtt, és néztük egymást. Néztem, ahogy hosszú egyenes ujjaival megfogja az utolsó tollamat, és húzza. Ahogy felsérti a hófehér bőrömet, ahogy megindul egy meleg vércsepp, és ráül a karomra.
Nem akart könnyen kijönni. Hónapokba telt, mire ki tudta tépni az utolsót. Piszkálta, húzta. Azt hitte, könnyebb lesz.
Hónapokba telt, mire Elena eltűnt. Vele volt a legnehezebb. A többi barátommal sokkal egyszerűbb volt. Kiirtottam belőlük a magot, amit évekkel ezelőtt elültettem bennük. Nem kerestem őket, és ez elég volt. De Elena nem hagyta magát. Hiába próbáltam kiszedni belőle a csíráját is, ő makacs volt. Hiába nem kerestem, ő mindig jött. És kérdezett, és mondott. És ott ült előttem. Egymásnak feszültünk. És belenyúltam a mellkasába többször. És ki akartam tépni a barátságunkat, de nem ment. Hónapokba telt, mire sikerült. Peter örült. Sosem szerette Elenát. Azt mondta, rossz hatással van rám.

És most néztük, ahogy a pelyhek szállnak a levegőben. Ahogy súlytalanul keringnek, és ránk telepszenek. És fájt a bőröm. És vergődtem a tollaim nélkül. Sovány voltam, és hófehér. Peter szép volt, és büszke. Egyenként tépte ki a tollaimat, és magára ragasztotta őket. Ott álltunk, és néztük egymást. És amikor elengedte a kezemet, eldőltem. Eldőltem, mint egy zsák.

0 comments | A teljes bejegyzés

jelige: oppdoro

Beküldte: admin, 2012-04-16 15:41:33 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Négysajtos

Romlott

Kéretlen levél. Kivastagítva, ismeretlen a feladó, a címlistában több mint ötvenen. Elolvasom, nagyon kicsi zavar jelentkezik a harmóniámban, megismételhetetlen élmény, soha többé nem akarom megismételni. „Már ideje lenne megmondanod a feleségednek, hogy mi ketten…” Hirtelen leszek, dühös, kétségbeesett, izzadt büdös. És a végére a lányvécék keserű cigarettacsikk szaga marad, visszahőkölök. Már nem akarok többet bemenni. „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] Profi a nő, nem söpör szőnyeg alá. Lesöpör.

Büdös

Dermesztően üres lesz az agyam, a szivacsos állomány megadja magát, ez nem az a könnyen megemészthető péntek reggeli pizzaszelet, ez szikkadt-fojtós kelt tészta, romlásba forduló büdösödő márványsajtokkal, rágom, rágom, ha nincs a közelben sör, megfulladok. Nincs.

0 comments | A teljes bejegyzés