Bejegyzések a következő címkével: 'n'


Jelige: Nem Tom

Beküldte: admin, 2012-04-18 13:12:33 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Itt van Amerika

„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] 
A titok az, amit egy személy tud. A nagy titok az, amit mindenki tud, de azt hiszik, hogy más nem tudja.
Pergessük vissza kissé az idő kerekét.
Az első titkok az őskorban születtek.
Langyos tavaszi zápor áztatja a Neander-völgyet. Hősünk hajnalban felkel, fogja a marokkövét, és elindul vadászni. Ma igazán szerencsés napja van. Elébe toppan egy kihalófélben levő mamut. Némi kézitusa után agyoncsapja. Ez a mamut kihalt.
Körbeles, sehol senki. Nekilát megenni. Hazaballag. Senki semmit nem vesz észre. A titkát megőrizte, mert evés után használt szalvétát.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: New York

Beküldte: admin, 2012-04-18 13:09:53 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Vallomás

„Nem mondhatom el senkinek”[1]
Pedig ez a téma úgy szúr, mint szálka a köröm alatt. Feszít belülről, tűzként éget, sebként sajog.
Körülnézek.
A többség fagyosan maga elé mered, arcomra mégis mosolyt erőltetek. Fontos, hogy amikor rám kerül a sor, igazat mondjak. Sokan vannak körülöttem: érdeklődök, esküdtek, a bíróság; kész tömeg, amelynek tagjai mind arra várnak, hogy vallomást tegyek.
A tárgyalás fontos, a média is képviselteti magát. Vakuk villognak, digitális kamerák rögzítik az eseményeket. A kirendelt ügyvéd lenyűgöző védőbeszédet rögtönöz, szemmel láthatóan a maga oldalára állítja az esküdtszéket. Az ügyész ennek ellenére nem tűnik idegesnek, talán rejteget egy aduászt az ingujjában, amit a végére tartogat. Szúrós tekintete végigsöpör az egybegyűlteken, majd rajtam állapodik meg.
‒ Vádlott ‒ mondja erélyesen ‒, álljon fel!
Engedelmeskedem, és a szemébe nézek.
‒ Tagadja-e, hogy két nappal ezelőtt szonettet írt a szomszédban lakó Metzsteiner Arankának? ‒ Ahogy kiejti a hölgy nevét, úgy hangzik, mintha tüsszente.
‒ Nem! ‒ A tények makacs dolgok, egyszerűbb beismerni az igazságot. ‒ Valóban alkottam egy szonettet.
‒ Felolvasná nekünk?
A védőügyvéd elsápad, övön aluli ütésként éri riválisa felvetése.
‒ Kérem.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Art Bawer

Beküldte: admin, 2012-04-17 21:11:25 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

senki, mindenki, valaki

"Nem mondhatom el senkinek"[1]. Meghaltak, vége…
gyászmodern, bohócpiros árnyékuk még kilóg
a felső polc rézcsatos albumából Lentről nézem.
Épp alkonyodik. Lenyugszik, mi nyugtalan, Nyugaton.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: tawaret

Beküldte: admin, 2012-04-17 21:10:07 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Idő van

János úr rendszerint szombatonként is dolgozott. Szerinte nem sokat, pont annyit, amennyit egy kényelmes élet megteremtéséhez elegendőnek gondolt. Ha azt mondták neki, hogy pihenjen, elintézte azzal, hogy „nélkülem nem megy a bolt, különben is, ezer a dolog”. A telefon állandóan ott lógott a fülén, bármikor befuthatott egy újabb ügy, nem volt megállás. János úr ügyvéd volt, megszámlálhatatlan ügyféllel, ezernyi biznisszel, és kissé kikapós feleséggel, akit dolgozni nem engedett, ezzel kapcsolatos vitáikat rendszerint azzal zárta rövidre, hogy kap majd egy butikot, azt elvezetheti, csak semmi stressz. Az ötvenezres kisvárosban kedvelt témát alkottak ők ketten. Minden nyáron külföldi út, de sohasem last minute; kispolgári tartozékokra nem költött, autókra és extrákkal felszerelt lakóautóra annál inkább. Télen síelés, nyáron a tengernél lassú sodrású napok, lebegő semmittevés. Ez így ment évtizedekig.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Border

Beküldte: admin, 2012-04-17 21:06:00 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

– El akarok válni a feleségemtől. Már nem szeret. Az utóbbi két hónapban egyszer sem sózta el a vacsorát, pedig azelőtt szinte ehetetlen volt a főztje. Sőt, már sótartót sem tesz ki az asztalra – mondta Aurél.
– Nézze! Ez csak egy népi babona, a bíróság nem fogja komolyan venni. A felesége könnyűszerrel elszedheti a vagyona nagy részét, és az magának, és a cégnek is káros. Biztos vagyok benne, hogy talál egy alternatív megoldást. 
– Úgy gondolja?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: para

Beküldte: admin, 2012-04-17 21:03:36 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Ma hullott bárány

Gellért kezdetben élvezte a stílust, az állami bürokrácia vak formalizmusát, hogy harmadik személyben írhatott önmagáról, bár az nagyon zavarta, hogy ragaszkodnia kellett a tényekhez.
A művészi munka végül csak annyi volt, hogy az eredeti szöveghez hozzáfűzte az újabb megjegyzéseit. Ott már nem kímélte magát sem, hiszen innen már nincs tovább.
Címnek nem fogadták a javaslatát, de mottónak igen. Így aztán a cím alá beírta: „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1]

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Dömdödöm

Beküldte: admin, 2012-04-17 21:02:12 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Titkok

Irodalmi pályázatot hirdet a New York Cafe – olvastam nem is olyan régen. New York… Nyugat… Ady, Babits, Kosztolányi, Karinthy; sorra jutottak eszembe a nagy nevek. Ami, be kell hogy valljam, matektagozatosként elég cikinek számít.
Az egész akkor kezdődött, amikor már fél éve minden egyes nap a szemem előtt lebegett: „A matematika olyan gyertya, amely nélkül a világmindenségben eligazodni nem lehet”. (Ugyanis ez van a tábla fölé írva.) Aha. Köszönöm szépen, de én személy szerint nagyon jól elvoltam addig is, amíg nem tudtam integrálni, vagy éppen fogalmam sem volt róla, hogy mi is az a logaritmus.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Mónika

Beküldte: admin, 2012-04-17 21:01:12 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Ergo sum

Gyűlölöm a csalást, amikor szeme már csöndes, kék tejüveggolyó, benne a távolság és a kétségbeesés, már nem is eszik, kezem hirtelen hideg lesz és nyirkos, a kanálon ónos őszibarackfalat, nem gondoltam volna, hogy etetni fogom, aki engem táplált mézzel, korommal, füsttel, mosollyal, padlások napútján szálló porral, töpörtyűs pogácsával,a mesék tejével, hófehér emlőjével, melyet gyerekként lopva csodáltam, soha nem láttam ilyen szépet, amikor a tükör előtt öltözködött, vagy a lavór fölé hajolva mosta édes magamagát, titokban lestem, a fehérsége ragyogott a kis konyhában,   ilyen lehet a patyolat, a szeplőtelen fogantatás, tejesbárány, én nem akartam tudni, milyen az elhomályosuló tekintet, az elszálló lélek dermesztő búcsúcsókja, megkímélhetett volna ettől, ő sem így gondolta, amikor előző délután a látogatás végén ott állt az ablaknál, messziről is láttam fehér haját, integetett, száján legörbült a mosoly, másnap megvárt és evett, tudta, hogy bármi történjen, enni kell, szájában hintázott a falat, egyél, szentem, nekem nősz nagyra, de a kalóriák már az utolsó nyeléshez égtek el, a szemét sem hunyta le, csak a kékség lett zavaros és távoli, mint a pasztell búzavirág a rohanó vonat ablakából, sírtam és féltem, aztán a felsorolás: orvos, ápoló, újraélesztő készülék, rossz szag, gép, ajtórés, aztán az sem, csak később tudtam nagyon, amikor hogy „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1]: ergo sum. Én is csak lettem, voltam, biztos vagyok is, halvány utánzat, valahol elfuserálódtam, monitorra vetett mondataim fölött asszonyi sírjel: karóra tűzött véres lepedő, hogy mindenki lássa: bűnben fogant, bűnben élt, néha kefélt, voltak szép napjai, aztán mi is volt még? Nézd, hervadt nőszirom, színtelen, szagtalan, ez gáz, mondhatnád: férjhez ment, gyereket szült, dolgozott, na, ez még meg is aláz, és tudom, mulasztásom (mert közhelyes) nem megbocsátható: a kérdés banális, gubbaszthatnak nélküle a szapora nyulak a tavaszi szántóföldeken, éjjelente graffitivel lehányt falakra pisálhat a hold, és a kivágott, elégetett tuják füstje is az égre száll: mama, mondd, voltál te szerelmes? Mert papám volt, emlékszem rá, de csókra, ölelésre, nézésre nem emlékszem, sem arra, hogy volt-e félre gatya, pendely, halk nyögés, kiszáradó száj, nedvek csorgása, aligérintés, nyálban fürdő gyémánt, csiklandó nevetés, kis bolondság, amelyért majd meghal az ember, tüzelés és tűzszünet, bozótirtás, kard-ki-kard: hüvelybe! erre nem emlékszem, sem meghittségre, vágyra, játékra, mama, mondd, a nászra miért rímel a gyász, a fogantatásra a sírgödröt ás (ez ám a fogadtatás, a kapuban vár a kaszás), mert én szeretek, én szeretek élni, tőled és általad, benned és rajtad kívül, előtted és utánad, ámen.  

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Pumpedli

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:59:46 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Gyónás

A feketére égett ház oldalán lassan csorog végig a tűz után megmaradt korom. A halkan nyikorgó, megmaradt deszkák kiszámolósat játszanak.Ecc-pecc-kimehetsz. Ki esik le legközelebb a széttört, valaha aranyfényben ragyogó márványpadlóra. Ki hal bele a soron következő nagy szélrohamba, hullik apró fatűvé, mállik porrá mintha soha nem is létezett volna. Mintha nem is lett volna kéz, ami kihasította őt a tölgyből. Az egyik falon mozaikkockákból vetett örök mosoly, az ablakkeretben egyetlen rózsaablak, rajta apró gyermeki kéz. A kicsiny ujjak ökölbe szorulnak, puhán és reménykeltően, de a test többi része már csak csillámló fény az óvatosan besettenkedő napsugár léptei alatt.
A nő ruhája színevesztett foszlány. Vállának gömbölyű ívét megtörik a véresen öklendező sebek. Hajának bűze betölti a teret. Égett illat, halott illat ez. Bal lábán piros fűzős bakancs. Vizesen fénylő, búzakék szemmel bámul valahová. Ajkán szavak formálódnak. Keze önálló életet élve próbálja tolmácsolni a szavait, majd amikor látja, hogy senki sincsen ott, lehanyatlik.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Perle

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:58:29 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A legkisebb fiú

Sűrűn szőtt kelme volt, vastag pamut, finom meleg takaró megint. Az álom. Nem is riadt fel belőle. Nyújtózkodott volna és csak akkor eszmélt, a fájdalomra. A háta megfeszült, így ébredt, minden reggel, olyan volt, mint egy figyelmeztetés, de hiába. Ma szabadnapos lenne, mégis bemegy, elvállalt egy plusz műszakot. Anyja sem veheti észre, amúgy sem maradhatna otthon.

0 comments | A teljes bejegyzés