Jelige: VIER

Beküldte: admin, 2012-04-18 13:02:59  | Címkék:

Lámpaláz

„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek”[1].
Az üvegben a gyümölcslé
jéghideg.
Rám szegeződő millió
tekintet,
unalomig ismert nedves
kék szemek
a kristályforma tükrökön.
Nevetnék, de csak nyerítek
a teret
kitöltő lámpalázamban.

Mikrofonpróba egykettő-
háromháromháromhárom,
visszhangzom.
Olyan vékony cérnaszálon
lóg a gomb,
amihez lett a kabátom.
Zavaromban babrálom, ne
nézzetek!
Száraz torkomban kaparó
kísértet hangja bent rekedt.
Kávé, cigi, visszatartott
vizelet.

Hol tartottam, ahol sehol?
„Elmondom hát mindenkinek”[2].
Oké, kész.
Vagyok, teljesen. Figyeltek?
Tapsot, füttyöt, egyéb kegyet,
bemutatom vendégünket:
ő volna
a piszok kis lottónyertes,
az ostoba, a szerelmes,
a boldog.
Szánalmas kis vallomás volt.  
De elmondtam mindenkinek.

[1] Karinthy Frigyes: Előszó
[2] Karinthy Frigyes: Előszó