Pályázatok » New York » Jelige: Vaeltaja
Azt, hogy mit? És mennyire?
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek”[1]
ha koszos tenyeredben utazom
mint megnemértett gazember
mint elhasznált rakomány
- hogy így alakult?
ez nálunk már hagyomány.
Fejem fölött mégis Úr
a forma, a minta:
egy ferde arány
ami úgy tesz mintha
de mégsem
nekünk ennyi elég
ez is a szégyen
neked is
nekem is
drága kincsem
Átkaroljuk szépen – te jobbról, én balról
de sosem egészen, csak kicsit alulról
hiszen törékeny
korsó
díszes koporsó
közös kanópuszedényünk
behatárolt ürege
s hogy mi van benne?
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek”[2]
egy falat kenyérért
egy darab kavicsért
de minek
[1] Karinthy Frigyes: Előszó
[2] Karinthy Frigyes: Előszó