Jelige: Platán

Beküldte: admin, 2012-04-17 11:28:40  | Címkék: p

Első szó

„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1]
Egyetlen titkom van előled, te világ, egyetlen titok van előlem, én, hogy ki vagyok?
Felszínre törnek képek és adatok, miket magamnak mondhatok. Család, barátok, tűnő személyek, mind, kik mondhatják, milyennek remélnek.
De hol van az a valódi szellem, akit a Jóistentől kaptam, mert kértem? Mi küldetést, hivatást adott életemnek?

Gyermekként, ébren álmodtam, s tudtam nevemet. Nem volt kérdés, hogy mindent tehetek, és szerencsés áldás kíséri utamat a felnőtt felé.
Múltak az évek és fölém rakódott a világ.
Feddés, tanítás, mi minden arcra ráteszi ráncai sorát.
Sérelem, kihívás, új utak és régi szerepek, amiből már irányt sem lát a mindenség felé a halandó termet.
Kis halál és nagy feltámadás szüntelen, míg a múlás lesz a nagyobb akarat a tovább felett, s elengedem, mit a kívánságokból nem lehet.

Csupán egy villanás csillagfény, sötétben, felhők közül rám kacsint az égen, ha figyelek, ha bíztatást kérek, hogy élhetek.
Mint gyermeknek, tesz csodát a végtelen, s mosolyt varázsol ez elérhetetlen fény az éjszakán.
„Itt vagyok, érted, messze távolból én is téged nézlek. Csillag vagy te is, mint engem, mint nézel. Mind fényből, egymásnak. S ha látni hagyod magad másnak, élete kezdete lehetsz épp úgy, mint most én neked.”

Lássatok hát! Itt vagyok, élek. Mit az égtől kaptam szavakat nektek, mesélek. Ragyogok annak, ki szomjazza életem, fogadja kedves szívvel, ha kérhetem.

Megtanultam a leckét, vívtam nagy csatát. Tudom, mi árthat, s tudom, mely gyógyír múlat fájó vágyat. Láttam magam nyűszítve, sötétben, s láttak mások, hogy tisztább szemmel mosolygok, mint régen.

Ismét tavasz vagyok minden reggelen. A szavakat belőlem többé nem rejthetem. Átadom a választ, vállalom a bölcset, mosolyt csalok arcokra és örvendem a könnyet. Mindazt, mit mondanom kell, immár vállalom. Ébresztem a varázst, tollamat felkapom, had írjon, had írjak! Író szívem ébred, hajnala pirkad.
Kezdem végre, nem húzom tovább, csupán ez előszónak zárom sok sorát.

[1] Karinthy Frigyes: Előszó