Jelige: pech

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:51:51  | Címkék: p, lájkverseny

Házikoszt

Keserű

„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] Fekete, cukor és tej nélkül. Az utolsó adag, az utolsó metró, az utolsó tangó, Párizs, hidak, a híd alatt, a híd alatt, ott fogok élni. Ott fogok? Élni? Csomagolni kellene, de hova, mit? Talán ami egy gurulós banyaszatyóba belefér. Amíg dolgozom, megőrzőbe teszem. Az IKEÁ-ba. Az otthonom egy villogó zárú szekrényben, a skandináv praktikum jegyében. Néhány könyv, talán Schopenhauer, Wolf, egy Saramago, Rilke, játsszuk azt, hogy csukott szemmel választok hármat. Négyet, de vékonyabbat. A borotvát a régit, ami még Apáé volt. Bár az irodai mosdóban tudom a másikat is használni. Esetleg szakállt növeszthetek. Láttátok a kisfőnököt? Úgy néz ki, mint Tom Hanks a hajótöröttes filmben.
Oké, nem kérdés, ma reggel bemegy és kihirdeti, hogy hajléktalan. Nem olyan hajléktalan, mint ami a Blahán van, vagy aki a padon alszik, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nincs lakása, és egyelőre nem is tud bérelni, mert ez a ribanc, szóval a részleteket nem, de a tényt közli. Röviden, hivatalosan. Bárki járhat így, meg fogják érteni, akkor beviheti este a holmiját, és alhat pár napig a bőrkanapén, amíg alakul.

Édes

Csak neked mondhatom el. A disznó megütött, igen, azért mert megtudta, hogy mi most már egy pár leszünk. Cukorral, vagy mézzel kéred a teát? Semmi gond, ő hívta ki maga ellen a sorsot, pakolhat, oldja meg. Tudod, milyen önálló vagyok, ő meg mint egy fojtónövény, vagy élősködő, mittudomén gomba, úgy fonódott rám. Amilyen hülye vagyok, majdnem mindent megosztottam vele, amit szegény Ákosomtól örököltem, szerencsére a Mama figyelmeztetett, hogy kössünk szerződést.  Lehet, hogy bosszúnak tűnik, de megérdemelte, én hosszútűrő természet vagyok, de ez egy birkának is sok lett volna. Még egy marhának is, én meg nem vagyok az. A sütemény szélét szereted, vagy a közepét? Ez a kretén mindig a szélét akarta, adom, adom, itt a legkrémesebb!

Savanyú

Remélem, nem mondta el senkinek. Ostoba voltam, hogy hagyjam ennek a tyúknak, hogy hetyegjen velem. Az ágyban zéró, pedig az alap, folyamatosan a marketinges Erikára kell gondolnom hogy valami összejöjjön. Főzni sem tud, észre sem veszi, hogy csak uborkát ettem, mert a rizs kemény volt, a rántott csirke pedig belül véres. Karola, valamit meg kell beszélnünk, sétáljunk egyet a körúton, ne itt. Beszéltél valakinek rólunk? Nem kedves, semmi baj nincs, sőt. Hallottál róla, hogy valaki azért távolodott el fizikailag egy nőtől, mert annyira szerette, hogy nem  érezte magát méltónak, hogy ezen a földön a párja legyen? Nem hülyeség, erre komoly irodalmi példák vannak, olvass utána, ezt hívják égi szerelemnek. Én most átnyújtom neked, mint a legnagyobbak a legnagyobbaknak
Ez fájt. De egyszer majd megérted. Vigyázz beakad a cipősarkad a villamoslépcsőbe, ne kiabálj, pihenj kedves, aludj rá egyet.
Főúr, egy adag spagettit kérek édes-savanyú mártással, és egy jó erős feketét, éjjel dolgozom, holnap leadási határidő a kiadóban.

[1] Karinthy Frigyes: Előszó