Jelige: öregszem

Beküldte: admin, 2012-04-16 15:23:17  | Címkék:

Egy író az irodából

Délután öt órakor Jolika, az ősz hajú titkárnő felállt az íróasztaltól és kopogott Doktor Derék ügyvédi irodájának párnázott ajtaján.
-   Bejöhet!
-   Elmennék, ha megengedi ügyvédúr!
-   Programmja van Jolikám?
-   Igen, a barátnőmet megyek látogatni a kórházba.
-   Menjen csak kedvesem, javulást a barátnőjének, én még maradok, sok munkám van – mondta az ügyvéd.
Jolika elment, Doktor Derék felsóhajtott. Az öreglány nem vette észre, hogy a fürdőszobában már egy ideje ott van, pontosabban éppen tusol Derék új barátja, a szőke, göndörhajú, csodálkozó kékszemű Pityu, aki nemrégen lett nagykorú. Az ügyvéd tehát nem pedofil, csak gazdag. Legalábbis Pityu ebben reménykedett, amikor a Mekiben, két héttel ezelőtt a mosdóban megismerkedtek.

-   Jöhetsz drágám! – mondta Doktor Derék a srácnak.
-   Oké. Öltözzek fel?
-   Ne! Pucéron imádlak – válaszolta az ügyvéd és elővett a szekrényéből egy üveget, amiben a legjobb konyakját tartotta. Éppen töltött, amikor kopogás nélkül kinyílt irodájának ajtaja és berohant Fehérné, hivatalosan Doktor Derék menyasszonya.
-   Ó, de kedves, már töltesz? Megérezted, hogy jövök? – kérdezte Viola és leült az ügyvég karosszékébe. Akkor, amikor szemben vele kinyílt a fürdőszaba ajtaja és kilépett azon egy meztelen fiú.
-   Jézusom! Mi ez? Ki ez? Csak nem? – kiáltott fel az asszony. Felugrott a székről, majd a kezében tartott poharat Doktor Derékhez vágta.

Az ügyvéd arcán véres csík jelezte a találatot. Pityu egy törölközőt tartott maga elé és úgy rohant a szerelméhez, letörölni arcáról a vért és a konyakot.
-   Úristen! Mibe keveredtem! Te vagy az életem tragédiája. Elhagytam a férjemet miattad és most derül ki, hogy… – zokogta  Viola.
-   Ha ez tragédia, akkor ez az én tragédiám, nem a tied. A férjedet pedig azért hagytad el, mert adócsalás miatt börtönben ül és nem tud majd kellően eltartani úgy, ahogy megszoktad. Ezért választottál engem. Én meg téged fedőként a világ felé akartalak mutogatni. Ennyi.
-   Nem akartad elmondani a titkodat?
-   Nem.„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] Már mindegy. De nemcsak elmondom, már le is írtam. Egy hete írtam novellát rólad, Pityuról és magamról Egy őszinte vallomásnak beillő, szinte imát, ami remélem hamarosan meg is jelenik az egyik irodalmi újságban. Mert sokan hordozunk ilyen titkot, gyönyörű titkot, amiről nem tudhat a közelünkben senki, de tudni kell mindenkinek, mert a világ egészéhez ez is, én is, mi is hozzátartozunk…

Viola Pityu mellé állt. Tágranyított szemmmel, nyitott szívvel hallgatták a velük szemben álló vallomását. Aztán átölelték egymást. Könnyeik összefolytak.

A cikk nem jelent meg sehol, az ügyvéd a szerkesztőségtől még nemleges választ sem kapott. Nem bánta. Akikről szólt, azok tudták és elfogadták őt. A pénzét is.

[1] Karinthy Frigyes: Előszó