jelige: oppdoro

Beküldte: admin, 2012-04-16 15:41:33  | Címkék: ,

Négysajtos

Romlott

Kéretlen levél. Kivastagítva, ismeretlen a feladó, a címlistában több mint ötvenen. Elolvasom, nagyon kicsi zavar jelentkezik a harmóniámban, megismételhetetlen élmény, soha többé nem akarom megismételni. „Már ideje lenne megmondanod a feleségednek, hogy mi ketten…” Hirtelen leszek, dühös, kétségbeesett, izzadt büdös. És a végére a lányvécék keserű cigarettacsikk szaga marad, visszahőkölök. Már nem akarok többet bemenni. „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] Profi a nő, nem söpör szőnyeg alá. Lesöpör.

Büdös

Dermesztően üres lesz az agyam, a szivacsos állomány megadja magát, ez nem az a könnyen megemészthető péntek reggeli pizzaszelet, ez szikkadt-fojtós kelt tészta, romlásba forduló büdösödő márványsajtokkal, rágom, rágom, ha nincs a közelben sör, megfulladok. Nincs.

Versaholic vagyok, a vers a legjobb kábítószer, rákapok, az éjjelek úgysem az alvásról, nyugodt tollpihékről szólnak, inkább verseskötetek. Beégnek a szembe a rímek, a sorok, ez is rólam szól, meg ez is, nahát. „És sokszor jobb lett volna lenni rossznak”[2], hát persze. Ezek a sorok nekem jönnek, rólam szól ez az egész garatot betöltő életillat, felmarja, a nyelőcső nem bírja, nem tudom lenyelni, a hullámzó perisztaltika lüktetéssé fajul, hányni kezdek.

Penészes

Kellett volna szülnöm még pár gyereket, nagyobb odaadásra kellett volna bírnom, az egó sörhabját le kellett volna rántanom, ügyes csaposként, semmint vakolatkaparásba kezdeni, míg a köröm elválik az ujjbegytől, vérezni kezd. Finoman csordogál minden feszítő mozdulatra újra, összevérzem az ülőgarnitúrát, akkor vad, sötétbeforduló bőgés közben órákig próbálom eltüntetni a nyomát, habbal, porral, illatos szappannal. A folt terül, kitart, betart.

Talán a kocsonyává dermedt szenvedélyt élvezhetővé kellett volna olvasztanom. Talán meg kellett volna mondanom neki, hogy a "gyere még te büdös kurva" felhívás nem indított be. Persze más sem. Talán a vasárnap reggeli kötelező ajtóbezárós szex mellé kérnem kellett volna kávét is az ágyba, hogy valami jó is legyen.

Többször csinálok trabantos kézifékes fordulást síkos-esős aszfalton, csikorog, csúszik az agy, össze-vissza gondolom magam.

Pálpusztai

Nem akarok valaki mellett élni tovább, ha nincs valaki, akivel, akkor inkább senki.  Nyelvem hozzátolom a szájpadlásomhoz, így eltűnik a toka, talán így jobban tetszem a kinek is, jelentkezők vannak, egyszer és többször használatosak is, valamelyiket visszazárnám azonnal, mikor beleszagolok, valamelyiket félretenném ínségesebb időkre, folytatásos teleregény. Aztán eltelek az illatokkal, és leülepszik a zamat, már tudom, melyik ízlik, melyik nem, önző leszek, nem érdekel, hogy még nem érett meg a fogyasztásra. A másikat meg laza csuklómozdulattal kidobom a vécébe, lehúzom, nézem a vízörvényt.


[1] Karinthy Frigyes: Előszó
[2] Karinthy Frigyes: Előszó