Jelige: JoediMaggio0415

Beküldte: admin, 2012-04-18 12:18:17  | Címkék: j

Tökőszinte Világ

„Most aztán húzhatok vissza a szürke hétköznapokba”- zokogott Brúsz, a Tökőszinte Világ kiszavazott játékosa, aki 9 és fél napot töltött a villában. Teri néni megtörölte a szemeit. Szegény gyerek- ki fogja fogni a kezét, most hogy kiesett? Feltápászkodott a fotelből, odacsoszogott és felhangosította a Tv-t. Szegény, szegény gyerekek - dohogott, miközben nekilátott krumplit pucolni a konyhában. Méghogy pszichológus segíti őket …értenek is ezek hozzá, sorra roppannak össze. Tegnap a Robin, ma a Brúsz, és az a lányka is olyan sokat sír. Ha lenne valaki, aki elmondaná nekik, hogy mindig van valahogy… hogy ne keseredjenek…. hogy majd csak lesz valami….Ő már csak tudja. Tud ő már majdnem mindent. Hogy miként kell két kiló krumpliból egy hétig jól lakni… házalapot ásni félidős terhesen … ruhát varrni terítőből. De kit érdekel egy vénasszony, senkit.
Öt szem krumpli, ennyi bőven elég is már neki. Teri néni vizet eresztett a lábosba. „Most mihez kezdek, vazze, még a mocimat is eladtam, hogy megvegyem ezt a zakót, amiben a beszavazóshowban voltam”- kesergett tovább Brúsz a csipketerítővel letakart készülékből. A mélyendekoltált szőke a könnyeit törölgette- „Hiányozni fogsz, nagyon, hallod, nagyon! Kivel iszok bubisüccsit reggelire?”
Teri néni meggyújtotta a gázt. Ez a leány is, ez lesz a következő, látszik hogy már alig bírja a folyamatos feszültséget, hogy megvárja e a szerelme odakinn. Istenem, szegény nem is sejti, hogy az meg a pucérkodós képeit mutogatja. Ilyenek ezek a férfiak. Hát hogy lehetne ezt bírni ép ésszel, a Bolond Kati se bírta! Két évig nem jött hír a vőlegényéről, mikor vége lett a háborúnak, se az hogy él, se az hogy meghótt. Meg is bolondult, félmeztelen futkosott a mezőn, még öregkorában is.
„Pedig én magamat adtam, csak magamat!”- folytatta Brúsz az önsajnálkozást, a szőke sűrűn bólogatott mellette a bőrkanapén. „Te tök őszinte voltál, de mindig a sunyik érvényesülnek, nézd ezt a kígyót is, most röhög a hátunk mögött, hogy így kigolyózott téged.” Milyen okos ez a leány- motyogta Teri néni, miközben a nyomóval összetörte a krumplit- én bizony évekig nem jöttem rá, hogy a Maris az én Gyulámra pályázik. Hogy azért lebzselt minálunk minden vasárnap délután. Aztán amikor rájöttem, már késő volt. Rajtam röhögött a fél falu. A csalást még csak-csak lenyeltem, de a szégyent, azt Isten se mosta le rólam.
„Most menjek vissza gürizni, mint egy műmájer?” – tipródott Brúsz, miközben Teri néni nekiállt bekanalazni a krumplipürét. „Nemá’, dehogy, nincs gáz, … írhatnál egy könyvet”- vetette fel hirtelen a szőke, mire Brúsz szeme is felcsillant – „Hú vazze, erre nem is gondoltam, tényleg- megírhatnám a …. valóságot, a benti világról, meg erről a kígyóról is”- bökött fejével a másik szoba felé. – „Hogy is mondják- nem mondatom el neked, inkább majd mindenkinek megmondom…vagy hogy, na, szóval egy ilyen tökőszintét.”

„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] – mosolyogott magában Teri néni, miközben súrolóport öntött a lábos aljára - na jól van, ügyes fiú ez a Brúsz, feltalálja magát, nemhiába küldtem reá azt a rengeteg esemest.

[1] Karinthy Frigyes: Előszó