Jelige: Dide

Beküldte: admin, 2012-04-17 20:44:12  | Címkék:

Suttogó

„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek”[1]
Hogy itt ülök a kávéházban
Kosztolányi lábnyomán,
s közben meghajlik az idő is,
ahogy Chopin szól a zongorán;
nem mondhatom el,
úgysem értenéd -
bólogatnál megint csak,
hogy „jaj az istenért,
mondd miért ragaszkodsz
már megint az elképzelt,
össze-vissza világodhoz?”

De most valahogy eszembe jutsz,
újra néma „te” leszel
még ha nem is vagy itt
csak jössz, lopakodsz és elveszel
- néha adsz is, de hogy mit
azt nem mondhatom el.
Ne értsd félre, nem neked:
azt nem, azt nem, azt senkinek
nem mondhatom el.

Pedig próbáltam, hátha megértheted
egyszerre súgni szájon és fülön
aztán ordítani, mikor már
túl nagy volt a dühöm.
De akkor már ölni tudtalak volna
inkább, mint szeretni. Már
a bocsánatot, a hozzád írt verseket,
az ajtókilincs moccanását,
a zár óvatos kattanását
és az összepakolt bőröndöket
sem mondhattam el.

De nézd most mégis milyen
reménytelen vagyok: hiába,
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek”[2],
mindenkinek: csak nem neked,
de kérlek, nehogy a szívedre vedd.


[1] Karinthy Frigyes: Előszó
[2] Karinthy Frigyes: Előszó