Jelige: Border

Beküldte: admin, 2012-04-17 21:06:00  | Címkék: b, lájkverseny

Só

– El akarok válni a feleségemtől. Már nem szeret. Az utóbbi két hónapban egyszer sem sózta el a vacsorát, pedig azelőtt szinte ehetetlen volt a főztje. Sőt, már sótartót sem tesz ki az asztalra – mondta Aurél.
– Nézze! Ez csak egy népi babona, a bíróság nem fogja komolyan venni. A felesége könnyűszerrel elszedheti a vagyona nagy részét, és az magának, és a cégnek is káros. Biztos vagyok benne, hogy talál egy alternatív megoldást. 
– Úgy gondolja?

*

– Szia, drágám! – mondta Aurél.
– Tíz perc múlva, jó? Most tartok a legizgalmasabb résznél – válaszolta Klaudia, a tévé elől.
Aurél a konyhába ment. Leült a megterített asztalhoz, ahonnan a sótartó most is hiányzott. A férfi elgondolkodott, vajon mit rontott el. Amikor összeházasodtak, minden rendben volt. Mindig együtt vacsoráztak, órákig beszélgettek, aztán egymás karjaiban aludtak el. Igaz, akkor még csak beosztottként dolgozott, minden nap ötre hazaért. Most viszont Budapest egyik legjövedelmezőbb cégének vezérigazgatója, az emberek kapkodnak a saját fejlesztésű, vérnyomáscsökkentő kapszulája után.
– Ne haragudj, édes! Most volt a befejező epizód, nem lehetett kihagyni – mondta Klaudia, amikor a vacsorát az asztalra tette.
Aurél a feleségét nézte, aki még ennyi év után is tökéletes volt. Figyelt az öltözködésére, és nem hanyagolja el magát, ahogyan az otthonülő feleségek általában. Heti öt alkalommal edzőterembe járt, hogy megtartsa karcsú alakját. Aurél agyán átfutott a gondolat, hogy lehetséges, Klaudia mindezt nem érte teszi.
– Mit csináltál ma? – kérdezte a férfi.
– Semmi különöset. Itthon voltam.
– Találkoztál valakivel? – kérdezte Aurél.
– Nem.
Klaudia nem válaszolt azonnal, és ez Aurélban ismét gyanút ébresztett. Egyre biztosabb volt abban, hogy felesége szépsége már nem neki szól. A válás viszont kizárt, túlságosan megviselné a céget. Késő éjszakáig ült a konyhában, de végül meghozta a döntését. Felsétált az emeletre, párnáját Klaudia arcára szorította. Csak reggel vette észre a könyvet, ami felesége éjjeliszekrényén hevert: Sószegény diétával a magas vérnyomás ellen.

*

– Ügyvéd úr, fogalmam sincs, honnan tudhatta meg, mindig gondosan elrejtettem a leleteket!  Nem lett volna szabad hazavinnem! Istenem, mit tettem?
– Nyugodjon meg, Aurél! Célunk, hogy a cég megmaradjon. Ez a sajnálatos eset minden bizonnyal kihat az eladásokra, de nem jelenti azt, hogy le kellene húzni a rolót. Sőt! Ha okosak vagyunk…
– Nem érdekel! Sem az ítélet, sem a cég jövője. Ő csak segíteni akart!
– Aurél! Teljes mértékben megértem az érzelmeit, azonban ismételten felhívom a figyelmét, hogy a gyilkosság valódi okának nem szabad kiderülnie. Azt pedig főleg nem mondhatja el senkinek, hogy magas a vérnyomása!
– Nem mondhatom el senkinek? „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek”[1] Ez elég alternatív megoldás?

[1] Karinthy Frigyes: Előszó