Jelige: Az irodalom visszavág

Beküldte: admin, 2012-04-18 12:58:19  | Címkék: a

Elgépelt vallomás

Hajnal van. Zörögve nyílik a táj,
mint egy kopott, ócska füzet. Én 
egy tarka pad hátán püfölöm a
betűket szívem billentyűzetén.
Beírom, majd kitörlöm
folyton a neved.
Üzenni akarok! 
Beszélni veled!
Olyasmit írni, mit
egy gép sem ment el!
Elküldjem? Hallgassak?
Jó, legyen…

- Enter -

A tér eldugott csücskén ülve, 
nézem, hogy foszlik szét minden emlék.
a szélben forgó maghéj táncát
figyelik az éhes fecskék.
Érzem, ahogy ujjaimban
szilánkossá válik a vér,
meghasad az idő, elpattan az elménk 
és nem lesz többé se fecske, se tér,
csak a tudatos tudattalan 
kísér untalan majd a
felém boruló pillérek között.
Ott voltál, mikor testemből
kiköltözött minden, 
mi a világon szent még.  
És csodára várva néztél,
mint egy szentkép.

-  Ctrl + v -

Félek, emlékünk széttörné
a bennem szunnyadó üzenet. 
Avult fájlok jajongva intenek:
„Nem láthatja más, még te se!”
„Nem mondhatom el senkinek!” [1]
- tombolok legbelül, 
gégém némán pattog,
lelkemen lelked ül, 
legyen hát! -

- Caps Lock -

„ELMONDOM HÁT MINDENKINEK” [2],
MIT REJT A LONCSOS KÉPZELET.
TUDOM, ÉN LÖKTEM EL 
NYAKAMHOZ FESZÍTETT
ÍZZADÓ KÉT KEZED!
DE MOST BÚJOK MÁR 
TÖRÖTTEN, VISSZAMENNÉK!
- SZISZEGVE KÖRÖZNEK 
FELETTEM A FECSKÉK -
RÁÉGETT TARKÓMRA 
UJJAID HIÁNYA,
ÉS HIÁBA GYŰRÖM FEL
INGNYAKAM, HIÁBA
OSONOK CSAPZOTTAN,
CSENDBEN HETEKET VISSZA
A KÉPZELETEMBEN,
CSAK A FÜREDI MÓLÓN
MERENGŐ PÁRT LÁTOM
- FESZÍT A MÚLT, 
IZZIK A LÁZÁLOM, 
FOGY A LEVEGŐ, 
A SZÁJSZEGLET KÉK,
A SZEMEM LECSUKLIK -

- pause/break - 

Elszállt az erő és korhadtan
ledől az odvas értelem…
annyi rejtett emlék dühöngve tör elő,
mikor feltöltöm 
közkinccsé forintos életem.
Az üzenet kész, de néhány kis ablak
hibát jelezve ugrik fel bennem:
Csatolmány érkezett…Merül az elem…
Meztelen ikonok, mimóza szexkép…
Mit tegyek? Elküldjem?
Hiányzol…

- Esc -

[1] Karinthy Frigyes: Előszó
[2] Karinthy Frigyes: Előszó