Jelige: Anruth05

Beküldte: admin, 2012-04-18 13:17:21  | Címkék: a

Végső vallomás

Titokban írok, meg ne tudja más,
mit is jelentesz. Hosszú évek óta
figyellek, és e késő vallomás

most érkezett el – ütni kész az óra.
Leírom hát, hogy álmok nélkül él,
ki lépteid számlálja, szót a szóra

sötét szobája legmélyén remél
emelni megsárgult füzetlapokra,
és könnyeket mosolyra úgy cserél,

mint éjszakák derülnek hajnalokra.
Feljegyzem, merre jársz, mikor kivel
találkozol, mely tetteid mi okra

vezethetőek vissza. Semmivel
adósod nem maradhatok, ha már te
személyileg követsz. A víz kiver,

hogy mindenütt te vagy már á la carte,
feltűnsz mögöttem, és kinek-kinek
is feltűnik, hogy ott vagy. Ám hogy árt-e,

pszichésen árt-e ez nekem, minek
vizsgálná bármely orvosom… Leírtam.
Hiszen „Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek.”[1]

[1] Karinthy Frigyes: Előszó