Hirdetés
Pályázatok » Művészetek Találkozása
Bejegyzések a következő címkével: 'a'
Jelige: heavenly
Parmenidész kilátója
Még egy utolsó hívás, s mikor az indignáltan hadaró női hang végre elfúl a vonal túl felén – legalább egy kurta este erejéig - elhagyhatom ezt a hamisan kongó üvegpalotát, ahol nap mint nap művelt rabszolgák hordái kínálják tálcán fejüket, s ahol az egyetlen egyetemes igazság a monitorokból kiabáló táblázatok, s a generációkkal fiatalabb kollégák elcsigázott mosolya, amint a telefonon érkező panaszfolyamok hullámain egyensúlyozik.
Jelige: magaslat
Mint csarnok ívén mászkáló bogár
Jeltelenül szakad rá az este. Mire felér, nem fog látni semmit. Órák óta lépdel, kavicstól kavicsig, kőről kőre. Kapaszkodik ágba, gyökérbe. Lassan halad, már belátja, hiába rohanna, késő. Valaki figyelmeztette, korán induljon, a távolság csalóka, az út kanyarodik, sokszor és sok fele. Néhol járhatatlan az ösvény. Csak a fákat látja és a lombokat, körül veszik, talpa alatt néha megreccsen egy-egy gally, a nedves levél csúszik, óvatosan halad. Majd az ég eldönti, hol van.
Jelige: Apollo
Artemisz
A fiatal nőt figyeltem, telefonált, nem hordott melltartót, elöl nyitott, zsákszerű ruháján ókori jelek futottak körbe, képzeletbeli övként is szolgálva. Eltévedt volna, keresi az utcát, ahol le kell majd fordulnia? Nem külföldi, az biztos. Lezsernek lezser, de testtartásában van valami feszültség, lábait néztem, sportolhatott valamikor, talán esténként még kocog is. Kétfele lépne a nő, helyből helybe, és el, valahová. Kerülne egy találkozót, de már nem tudja megúszni. Számol vele. Barátja mögötte áll, akár egy faszent. Semmit sem sejt, semmit sem tud. De nem a barátja, ennyire közömbös nem lehet iránta, egy ilyen nő iránt. Tudnék vele mit kezdeni, a nő sem ellenkezne. Nem az a fajta, aki ellenkezni szokott. Vadászik, vadászaton van. Szombat délelőtt.
Jelige: paradicsom
Szezongyümölcs
A szülinapomra fizette be. Ez most a legújabb őrület, mondta a barátom, miközben egy sör mellett üldögéltünk. Kukkolás a Paradicsomban. Egy egész napon át. Azt nem nézni, hanem csinálni kell, mondtam hálatlan módon az ajándékozónak. Nem sértődött meg. Ez nem a sarki sexshop, ahol ülsz a kis, sötét kalitkában, itt be is léphetsz, gombnyomásra kinyílik az ajtó és huszonnégy órát maradhatsz az Édenben. Megöleltem a barátomat. Csak Marcsi meg ne tudja, hova készülök, rögtön követelné, hogy vigyem őt is, pedig szerintem neki erre nincs szüksége, a minap is, amikor nagyon későn jött haza a munkából, teljesen feldobódva, láttam, a nyaka ki van szíva. Mikor ráordítottam, kivel randizik, csal engem, mutatta az új sálat, fémszálas, és neki allergiája van.
Jelige: ablak
Akadálymentesítés
Csak a könyveit és a ruháit hozta el. A házmester szánta meg, amikor az utcában albérletet keresett: mióta nem szénnel fűtünk, ott van az az üres helyiség, lakhat benne, szinte ingyen, víz és áram is van, fázni sem fog télen. A pincében rozoga polc is akadt. Az ócska dívány sem kényelmetlenebb, mint a francia ágyban a húsz éve nyűtt matrac. Ki kellene cserélni, mondta gyakran Zsófi, tönkre megy a derekunk. Tönkre is ment, akárcsak a házasság. A dereka már nem fáj. Nem is érzi. Nem jár ki a szuterénből, csak nagyon ritkán, de minden nap tornázik, legalább egy fél órát. Közben magában számol, néha fennhangon, vagy verset mond, hexametereket. Jó, hogy oly sok memoritert adtak fel annakidején. Most is olvassa őket. A fejében kavargó saját verssorokat nem jegyzi le. Már nem. Az írógépet sem hozta magával. Zsófi nevetését hallja, na, költőcske, mit költött ma a madár? Bár tojást költenél, azt meg lehetne enni. A két gyerek ilyenkor kuncogott.
Jelige: konyvtar
Parmenidész kilátója
-Hány óra van?
Ne haragudj, hogy megzavartalak, de kissé össze vagyok zavarodva. Elveszítettem az időérzékemet tegnap este óta. Tudom, van fontosabb dolgod is annál, mintsem az én ostoba kérdéseimmel foglalkozz. Majd talán később megérted miért kérdezem, addig is elmondom mi bánt, miért ülök órák óta ezen a hideg kövön, miért nem vagyok képes haza menni. A tegnap sem indult különösebben, mint a többi, már jól megszokott hétköznapom. Mióta visszatértem a falumba, minden nap eltöltök egy kis időt a helyi könyvtárszobában. Régi, ódon épület ez, de annál különösebb. Nyitva tartják éjjel, nappal, nincs kulcsra zárva az ajtaja. Persze először nekem is furcsa volt, joggal gondolhatod most, hogy bizonyára nem a legjobban működő rendszer ez, hiszen azok a dolgok, amelyek nincsenek elzárva, felügyelve, nem sokáig maradnak az eredeti helyükön, legalábbis nem ugyanolyan minőségben. Bizony, kellemesen kellett csalódnom ebben az ötletben, mely a az olvasni vágyó fiatalabb, és idősebb nemzedék titkos búvóhelyévé változtatta a kopott, omladozó vakolatú épületet az évek folyamán. Nekem is, aki gyermekként soha sem szeretett igazán olvasni, otthonommá vált. Titkos olvasóköröket alakítva, írói szövetségeket létrehozva álmodoztunk tizenévesen a jövőről. Néha az újabb izgalmaktól, egy friss illatú kötettől, lázba jöttünk, s akkor igazán hangosak voltunk. Hangosak, mint úgy általában a gyerekek. A felnőttek szigorúsága mégis hatással volt ránk, és könyveinkbe merítkezve újra fontos, és világot váltó terveken kezdtünk gondolkodni. Persze az idő mindent megváltoztatott. Messzire sodort minket az élet egymástól, és a hajdani tagok, ma már jóformán meg sem ismerik egymást. Talán most, hogy már van időm újra gondolkodni, leülni, és elmerülni újra eme csodálatos világban, visszakaphatok egy keveset elveszettnek hitt emlékeimből. Tudod, egészen elbizonytalanított a tegnap esti történés. Arra kérlek, miután meghallgatsz ne nevess ki, mert valóban igaz az, amit elmondok. Nincs okom a hazugságra. Neked mesélem ezt el először, talán mert bízom benned, vagy talán azért, mert nincs más akinek elmondhatnám. Tegnap este egészen későn jutott eszembe, hogy elmenjek és megkeressem azt a régi újságcikket, amiben foglalkoznak a mi kis különös könyvtárunkkal. ”Parmenidész kilátója vált a falu kulturális központjává” – azt hiszem így hangzott az írás címe. Úgy tizenegy óra tájban érkeztem meg. Gyalog lakhelyemtől körülbelül negyven percnyire van, a falvamtól félreeső területen. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy nem leszek egyedül, mert bent világított az egyik olvasólámpa. Amikor beléptem az olvasószobába, megpillantottam egy idegen alakot. Nem lett volna ezzel semmi baj, de a különös viselkedést nem tűrvén megszólítottam.
Jelige: Ankova
NASA-dók földjén
Bolhapiaci Domonkos lassan, dülöngélve, azonos oldalon lévő lábait egyszerre emelve poroszkált, ahogy az egy jól betanított megfigyelő stációban lévő menetelő farkashoz illik. Csak ment, ment estefelé a Búvalbélelt Bozontosban, orrát lógatva, dolgát végezendő. Illetve csak végezendő volna, hiszen nem tudta gondolatait elűzni barátja, Rühödi Elek csúfos balesetéről. Nem volt ugyan egy szép hímpéldány, de ilyen eunuchosuló folyamatnak mégsem kellett volna megesnie vele. Ezek után minden bizonnyal áthelyezik a kasztronauták közé, s így nem lehetnek többé közvetlen munkatársak, mert Domonkos életpálya modellje megmarad kísérleti próbaidős állapotban a Kerekképű Farkaskölyök Telihold Megfigyelő Állomás ügyintézőjének. Feladata pedig továbbra sem lesz kisebb, mint félrehessegetni a faágakat, valamint odébb ordítani a baglyokat és egyéb szárnyaló gerinceseket a Búvalbélelt Bozontos legmagasabb pontjának, az Pigmeusrékli-szirtnek az útjából, ahol minden tisztességes farkas kitűnő vonyítópáholyt élvezhet a jó öreg Teliholdra.
Jelige: babaruha
Femme la rue
A tömbreggelből úgy érkezett a délelőtt, mint szirénázó tűzoltó. A villózó-vijjogó levegő pumpált egyet a város vérnyomásán, s akkor, a sávváltás előtt, megállt minden, egy szívdobbanásnyira, és magára ismert. Kivágott marionettek, darabokból ízesülve, szándékoktól átizzva.
Jelige: búgócsiga
Pest-Budai Búgócsiga SE
A legkényelmesebb sport, a sakk után, a snailing, a búgócsiga búgatás! Nem nagyobb bullshit, mint a curling, a fingerboard vagy a lábtollas törpetyúk!
Workout előtt bemelegítésként három kör a Margit-szigeten, aztán százhatvan félkar-fekvőtámasz, jobbkezeseknek jobbkezes, balkezeseknek balos, hogy edzésben legyünk! Pörgetéshez kell a jó kondíció, mert ahhoz, hogy a csiga minél nagyobb fordulatszámon forogjon, percenként legalább százszor, ha nem kétszázszor kell lenyomni a csigatestből kiálló, retró asztali hamutartókéhoz hasonlatos, ott cigarettacsikk-eltűntető, forgótárcsát működtető, bepörgető mechanizmust beindító, műanyaggal bevont fém fogantyúval rendelkező pöcköt! Izommunka a javából! Nyom és pördül, nyom és round, egy és kettő, has behúz!
Jelige: Irgalom
Parmenidész ébredése
Egy kicsit húzott a khitónján, ahogyan a kereveten feküdt. Este későn ért haza. Zénónnal sokáig vitatkozott, ezzel az eleven eszű fiúval, akit szeretett volna utódjának az iskolában, de félt is tőle, hogy megbízhatatlan. Olyan fáradt volt, hogy csak ledőlt, és máris álomba zuhant. Szinte mozdulatlanul feküdt, mint általában. Bár hevesen és hosszan vitatkoztak, mire haza ért, már semmi nem maradt benne a disputa hevéből. Hajnalra azonban lehűlt az idő. Hűvös szél kerekedett, átfújt a szobákon. Annyira még nem fázott, hogy fel is ébredjen, csak jobban magára igazította a kényelmes ruhadarabot. Bal kara feje alatt, jobbja mezítelen volt. Erre húzta fel a szövetet, miközben teste helyzetén egy csöppet sem változtatott.
