Jelige: troutlestrois

Beküldte: admin, 2013-06-03 00:05:02  | Címkék: t, parmenidesz kilatoja

Zumbatök

Prooimion

Tina csak késő este ért haza. Az irodában is tovább maradt, onnan meg egyenesen a táncórára sietett. Újabban minden hétfőn és csütörtökön táncolni járt; elkapta, beszippantotta őt is a zumbaőrület.
Boldogan, önfeledten rázta magát a latin zene ritmusára. Úgy érezte, hogy ennyire felszabadult még sohasem volt, mint ebben a rendszerezett rendszertelenségben. Élvezte hogy kitáncolhatja magából mindazt ami bántja, nyomasztja, zavarja, hogy kitáncolhatja magából minden félelmét, kudarcát azokat a dolgokat, amelyek fájtak és martak akár a sav. Azt gondolta, hogy ezzel a tüzes tánccal most kipergetheti magából a csalódásait, a munkahelyi gáncsokat, azt hitte, hogy egyszerűen kitépheti magából mindezeket és kitépheti magából Gábort is.

Két hónapja, három napja, hét órája és negyvenkilenc perce, mondta Tina, amikor tegnap a barátnője megkérdezte tőle, hogy akkor most mikor is volt pontosan az a szakítás, és hogy mióta is van pontosan egyedül.
És Tina megmondta pontosan, mert nem szerette a pontatlanságot csakis a kiszámítható, precíz dolgokat.
Így utólag Tina azt gondolta, hogy Gábor talán ezért is hagyta el – hat és fél év, egy hónap, két nap öt óra és negyvenöt perc járás és együttlét után –, mert ő meg ki nem állhatta a rendszerességet meg az elszámolást. Az örökös számvetést az idővel, azzal, hogy mikor, mit és miért csinált, azzal szemben, hogy mikor, mit és miért kellett volna csinálnia. Tinát Gábor tétlensége zavarta a legjobban. A hanyagsága, az, hogy felőle aztán napokig szaladhatott a lakás, hogy Gábornak soha semmi sem sikerült, hogy örökké bénázott, hogy képtelen volt lefesteni a nagyitól örökölt, kopott széket, pedig megígérte, hogy majd ő, majd ő, majd ő...
És aztán jöttek a veszekedések.

Alétheia

Egyik este, mire Tina hazaért, Gábor már összepakolt. Azt mondta, hogy ő átgondolt mindent és bár nagyon szereti Tinát – ezt mondta –, de képtelen vele tovább együtt élni. Hogy így semmiképp, hogy ő nem tehet róla, hogy most egy rossz időszaka van és, hogy az a seggfej főnöke is csontra szívatta, mielőtt kirúgta volna, pedig rengeteg túlórája is volt az elmúlt hónapban és, hogy ezért sem tudta lefesteni a nagyi székét, mert ő annyit dolgozott, pedig a nagyit aztán tényleg szerette, úgyhogy már csak azért is lekente volna. Tina meg nemhogy segített volna neki, hanem csak csesztette, hogy milyen béna, meg örökké zaklatta azokkal a kiállhatatlan precíz baromságaival, amiből neki, Gábornak igazából már régóta elege van. Mert szerinte rajta, Tinán kívül senkit nem érdekelnek, hogy merre állnak azoknak a kurva bögréknek a fülei a konyhapolcon és, hogy épeszű ember nem cseszteti a másikat, ha az lefekszik aludni egy órácskát a vasárnapi ebéd után, hogy értse már meg, hogy nem kell folyton valami értelmeset csinálni, mert néha lazítani is lehet és az egyáltalán nem bűn és különben is fogja már fel végre, hogy ez így csak egy látszatvilág, mert nem lehet minden mindig az élére állítva és nem lehet minden jó és örök, mert az csak egy illúzió és, hogy hívja fel, ha majd akar valamit, mert akkor ő most hazaköltözik a régi lakásába.
Tina csak állt nem értette a helyzetet. Hogy akkor most mi is van, mert az ő tökéletes kis életében az elképzelhetetlen, hogy az embert elhagyják, ugye. Azon gondolkozott, hogy mit is rontott el, hogy mit is csinált másképp aznap?
Reggel elment dolgozni, ugyanúgy mint máskor. Pipa. Megmondta Gábornak, hogy mit csináljon, ha már úgyis otthon van. Pipa. Megmondta, hogy milyen filmet töltsön le estére. Pipa. Akkor most mi van? Hazajön este és se film, se Gábor. Mi van?
Tina élete huszonkét perc és harminckilenc másodperc alatt úgy omlott össze, mint a kártyavár.

Doxa

A szakítás utáni első hetet azt hitte, hogy nem éli túl. Számtalanszor próbálta felhívni Gábort, de ő sohasem vette fel a telefont, vagy éppen mással beszélt. Kétségbeesésében még a házhoz is elment, ahol Gábor lakott, de a férfi aznap este nem volt otthon.
Tina a második héten iratkozott be a zumba tanfolyamra és azóta határozottan boldogabb volt. Úgy érezte, hogy kezdenek helyreállni a dolgok, hogy majd minden rendbe jön. Semmi sem változott, mert az ő rendszerében semmiben sem következhet be változás.
Gábor már tizennyolc éves kora óta – tíz éve, két hónapja és hat napja – barátként, vagy szeretőként, de mindig mellette volt. Olyan, hogy nincs vele, olyan nem létezik.
Próbálta elhitetni magával, hogy a férfi csak elutazott, hogy  most éppen külföldre ment, egy üzleti útra, vagy ilyesmi.
Az egyetlen változás a zumba volt,ahogy beengedte az életébe, ahogy a részévé vált. Már otthon is táncolt. Vett egy zumbatököt és azzal gyakorolt. Azt gondolta, hogy ez majd még inkább segít. Bármilyen későn is ért haza, akár zumbaóra után, még vagy fél órát rázta a tököt, aztán a vacsoránál két személyre terített. Ami egy az nem osztható, gondolta. Márpedig ő és Gábor az egy. Ez mindig is így volt és ennek mindig is így kell lennie.
Tina lassanként ráébredt, hogy tulajdonképpen nem is történt semmilyen tragédia, hiszen Gábor, az ő Gábora ott él benne, ő mindig vele van és az, aki elköltözött biztosan egy másik, egy egészen más Gábor.
Továbbra járt zumbázni és esténként továbbra is két személynek terített.

Amikor késő este hazaért, megszólalt a telefon. Gábor volt az. Azt mondta, hogy ez mégsem jó így és, hogy az elmúlt hónapokban sokat gondolkodott – azért is nem reagált Tina megkereséseire –, és hogy szerinte tehetnének apró lépéseket,  Tina akár át is mehetne ma este, ha akar, merthogy ő    készült és vett egy finom bort, meg csinált olyan olaszos pennét, amit Tina annyira szeret és filmet is töltött le, meg minden.

A nő eleinte hűvösen viselkedett, de a bor és a kedvenc tésztaétele átmelegítették. Úgy vacsoráztak, mint régen, mintha misem történt volna közöttük. Ettek és nevettek. Ültek a régi poénok, amiknek csak kettőjük számára volt jelentése, amiket csak ők értettek.
Tina azonban érezte, hogy ez az egész valahogy nem stimmel, hogy ez a Gábor nem az igazi. Hogy jó, hasonlít rá, de mégsem az igazi. Ez a Gábor nem az ő Gábora. Ez egy idegen.
Amikor befejezték a vacsorát letelepedtek a nappaliba, a kanapén. Gábor berakta a filmet és nézni kezdték.
Tina az első negyed óra után rájött, hogy ez a film nem az ő műfaja. A romantika az első negyed óra után eldurvult, mert már nem romantikus filmet néztek, hanem kőkemény és durva pornót és Tina az első negyed óra után megértette a meghívásának, a vacsorának és a bornak a miértjét. Gyűlölte ezt a Gábort, ezt a számító, álnok alakot.
A huszadik perc ötvenharmadik másodpercénél, amikor Gábor már félreérthetetlenül és egyre szorosabban fogta magához, felállt, hogy neki most vécéznie kell. A férfi bólintott és meredten bámulta tovább a képernyőt és jól láthatóan izgalomba jött.
Tina a vécé helyett a konyhába ment és ott kiválasztotta a legnagyobb kést.
Hangtalanul lépett a férfi mögé és egyetlen gyors mozdulattal vágta el a torkát. Gábor gyorsan kiszenvedett.
Tina gondosan elmosta a kést, kikapcsolta a tévét, leoltotta a villanyokat és behúzta maga mögött az ajtót.

Otthon bekapcsolta a zenét és csak rázta a tököt és érezte, hogy most már minden rendben. Minden a helyén van. A bögrék füle a polcon és Gábor is a szívében, legbelül. Különben is egész hamar megjárta csak három órát, két percet és negyvennyolc másodpercet volt távol.