Jelige: hemenese

Beküldte: admin, 2013-05-31 22:06:42  | Címkék: h

A tudatlanság históriája

A homály krónikásának lenni nem könnyű feladat. Nem azért, mert a társadalom, amúgy nyughatatlan fiai rezzenéstelen tekintettel nézik az előttük terebélyesedő sivárságot, hanem azért, mert míg ők nézik, a krónikás látja is azt. Ül, rátekint környezetére, csóválja kicsit fejét, és alámerül a gondviseléstől kietlen pusztaság tereibe. Átlényegül. Száját kitikkasztja, agyát megvilágosítja a füst.

Mélyre szívja azt, elmerülni vágyik, hívja őt a tudat megtestesült lényege. A gondolat óceánja, ahol minden zsibongó lényt egyszerre lát, egésznek. Illetve csoportnak, kicsiny formálódások tömkelegének, melyekben minden jellemvonás kézzel fogható sajátosság, s ezek az emberi egységek változást teremtenek. Nem csupán átalakítják a világot, hanem a gondolat óceánját is felkavarják, és ebben a sáros, homályban lebegő létben már nem a dicső elme, hanem az életért való harc határoz meg mindent. A kicsiny egyének tudatában a világi voltak ragyognak fényesen. Azok a torz dolgok, amelyek alapján elrendeltetik, milyenekké kell válnia az embereknek a földön.

Az egyik kicsiny csoportban, történetesen volt egy ember, aki azt mondta a többieknek, hogy „na, mi most ilyenek leszünk”, és felmutatott egy fehér pöttyös strandlabdát társainak, ők pedig rögtön elkezdtek vágyakozni arra, hogy létük további értelme, s úgy általában az életben maradás végett, lényük csak fehér pöttyös strandlabdaként létezhet tovább. A kollektív akaratnak pedig, bizony, nagy hatásai vannak, és ez a kis csapat, mintegy isteni csoda megtestesítői, strandlabdává változtak.

Aztán amikor a másik piciny csoport egyik fivére feleségül vett egy fehér pöttyös labdát, az általános, és néhol kimondottan sokkoló meglepődöttségen túl, az események medre kimélyült, s a történések folyama gyorsítani kezdett. A fehér pöttyös strandlabda apósa, a másik csoport szellemi vezetője, a metamorfózis relatív valószínűsíthetőségének tudatában rájött arra, hogy tovasuhant, keserves ötven évének egyetlen pillanatában sem érezte magát dinnyének. Most viszont, ebben a pillanatban tudta ezt, és nem is akármilyen dinnye lett ő, nem afféle bazári portéka, hanem a Kalahári-sivatagban, szabadon növő, rostos húsú, vastagbélű fajta. Átformálódott hát ő is, vitte magával népét, s ekképpen hát az sem tűnt már varázslatnak, ha immár egy strandlabdának görögdinnye férje lett.

És így, szépen lassan átalakult minden élőlény, s bár a farmerek között élt egy ember, aki azt mondta, hogy „márpedig mi, mindannyian termékek vagyunk”, picinynek tűnt a tömegakaratban, s lénye változásával a lázadás is megszűnt a Földön.

Erre a termékbemutatóra érkezett meg a homály krónikása. Mélyen tüdőzte le szivarkája füstjét, kabátját vállára hajtotta, és jegyzetelni kezdett bőrkötésű, fekete füzetébe.