Jelige: globusz

Beküldte: admin, 2013-06-21 20:29:57  | Címkék: ,

Hidroglobális probléma

„Bugy-bugy-buggy!” – szivárgott a tengerfenéki moraj Bedeöl úr jellegzetesen hipermarket kuponokon beváltott MYRA típusú oldaltáskájából. Ez a hang már-már kellemetlen is lehetett volna neki, ha nem lett volna biztos benne, hogy sikerült megvásárolni a Szaru Mánia Termékbemutató legtrendibb, leghasznosabb, leggazdaságosabb és legnélkülözhetetlenebb miniatűr kapitalista termékét, azt, amit úgy reklámoznak, hogy nélküle lehetetlen egészséges életet folytatni. Ez a több évszázada várt csoda pedig nem más, mint egy táskában hordozható, kisméretű hidroglóbusz. Igazán szép teremtés, piros színű, fehér pöttyökkel tarkítva – és alig nagyobb, mint egy bontatlan Kojak-nyalóka.

„A feleségem biztosan nagyon fog neki örülni, hiszen mindig arról panaszkodik, hogy nem törődöm az egészségemmel, s nem iszom elég folyadékot” – gondolta magában a buszon üldögélve a hagyományosan eö-vel írandó, mégis ő-vel ejtendő nevű úr. „Bugy-bugy-buggy!” – hangzott az egyetértő bugyogás a MYRA táskából. „Uram, volna szíves átülni a másik ülésre a szivárgó tartályával együtt?!” – csatlakozott tárgy és újdonsült gazdája produktív-meghitt kommunikációjába egy nemkívánatos kalapos perszóna, kinek hatására Bedeöl úr kénytelen-kelletlen lomhán arrébbdöcögött a sofőr mögötti széles ülésre, amiről sosem tudta eldönteni: két kisméretű vagy egy termetes ülep számára fejlesztették ki. De mivel Bedeöl úrnak igencsak vaskos popóusz maximusza növekedett, remélte, legalább ötven százalék jogossággal ezt ő is elfoglalhatja. „Mit tudhat ez a nőszemély az igazán fontos dolgokról – zsörtölődött magában – látszik, hogy világ életében a csap vizét itta, mit sem törődve azzal, hogy a Szaru Mánia terméke megváltja az életét, s ígérete szerint testsúly ötöde, összeadva a magasság négyzetgyökének a harmadával, ez megszorozva pível, ehhez képest plusz-mínusz negyvenkét évvel meghosszabbítja az ember életét. Ez neki smafu! De mit törődöm vele – csillapította le lázongó kedélyeit a boldog tulajdonos – majd a feleségem értékelni fogja ezt a remek élethosszabbító kreatúrát.”

Ilyetén felszínre bugyogó szürkeállomány ömlenyekkel folytatta útját a középkorú átlagvásárló. A 74-es busz – szokásához híven – megállt a Légycsapó utcánál, közvetlenül a Napfolt Bevásárlóközpont előtt. Bedeöl úr nagyot lendített termetes vádlijain, s megtett lefelé két nehézkes lépést, hogy az aszfalton köthessen ki, s gyalog folytathassa útját hazafelé. A Napfolt Bevásárlóközpont utcára kandikáló elektronikai részlegén gigászi televízió meresztette szemeit a hírszomjas járókelőkre, hogy jó tudósítóhoz illően felvilágosítsa a helyi eseményekről a városbelieket: „Az áradás elvonultával Máriabugygerácon ismét fogyasztható a csapvíz…” – csengett a termékbemutató üdvözültjének fülébe a nemkívánatos mondat. „Hiszi a piszi” – győzködte önmagát bajusza alatt. Nem tisztul az ki olyan könnyen. Sőt! Talán soha nem is volt tiszta! Mi van, ha kémikusok által fel nem fedezett tisztátalan anyagot tartalmaz, ami súlyos bőrviszketést, fejfájást, netán gyomorrontást okoz? Nem lehetünk ilyen felelőtlenek, hogy nem saját berendezéssel higiénikusan kiszivattyúzott tiszta vizet iszunk!” „Buggy!” – vágott szavába helyeslően a labdamintás hidroglóbusz. Tulajdonosa, mint egy győztes csata után, diadalittasan továbbállt.

Pár percnyi lépdeléssel később Bedeöl úr beleütközött kollégájába, Gyártó Bélába, akivel már-már elmentek volna egymás mellett, ha a zsebvíztároló le nem szólítja az egyetlen mondattal, amit csak ki tudott ejteni: „Buggy!” „Szevasz, Gedeon! Mi volt ez? Beszereztél egy új búvárkészletet?” – hahotázott Béla, aki tisztában volt vele, hogy Máriabugygerácon nincsen egyetlen félméteres tócsánál sem jelentőségteljesebb állóvíz, s kollégája soha életében nem tette ki a lábát a város területéről. „Nem, kérlek – hangzott a válasz, s máris húzta elő a MYRA táskából a frissen zsákmányolt Szaru Mánia terméket a büszke birtokos – ezt vettem a termékbemutatón.” Béla nem tudta türtőztetni magát: „Ez meg micsoda? Mérges gombának álcázott Kojak-nyalóka?! Más színben nem volt, mondjuk kék-narancssárga csíkokkal? Az legalább illett volna az ingedhez!” A kis hidroglóbusz most biztosan halálra sértődött volna. De mivel érzelmeket mégsem programoztak belé – mert az hogy is nézne ki egy kicsi víztoronytól, ha elpityeregné magát – így csak gazdája fortyogott legbelül, de szokásos udvarias modorában sikerült válaszolnia: „Ez egy hidroglóbusz. És ötféle színben volt, de én ezt választottam, ami leginkább illik a feleségem kedvenc hokedlijéhez.” Bélát ezzel nem lehetett komolyabb létre csillapítani, s már-már azon volt, hogy bevesz egy levél Antikacagint, amikor is jó call centeres módjára gondolatban kinémította a hiszékeny embertársával folytatott beszélgetést, kikuncogta magát, majd elővette jobbik formáját: „És az ásványvizes flakon minek kell rá?” „Az? – kérdezett vissza felháborodottan a megsértett tulajdonos – Természetesen abból szivattyúzza a vizet! Aztán meg kell nyomni a tartályát, a törzséből pedig kifolyik, és máris ihatjuk a tiszta szomjoltót!” „És miért kell ez a procedúra? Ha ugyanazt a vizet szivattyúzza ki, nem elég szimplán az üvegből inni?!”

Bedeöl úr nem tűrhette tovább az atrocitást, amit élete legjobb vásárlása során szenvedett el egy laikus kívülállótól. Felemelte a kicsiny hidroglóbuszt, és megnyomta. Lőtt, priccolt, sőt! Vízágyúzott vele egy hatalmasat, egészen Gyártó Béla arcába, aki hirtelenjében még meglepődni is elfelejtett. Csak térdre rogyott és prüszkölt, prüszkölt eszeveszettül. A harcias termékgazda megrökönyödött saját tettén, és uccu neki, továbbporoszkált hazafelé.

A tripla inzultus ellenére a három tamáskodónak nem sikerült megrendítenie Bedeöl úr termékbe vetett hitét. Öt perc elteltével, amikor már leszámolt saját lelkiismeretével, s feldolgozta a történteket, betoppant máriabugygeráci kicsiny házuk ajtaján, s örömittasan üdvözölte feleségét. Nem is tudta, hogyan adja el, milyen csodára talált a Szaru Mánia Termékbemutatón. Csak előhúzta a palackhoz csatlakozó víztárolót, s remélvén, felesége úgyis kitalálja, mi az, ennyi tudott megilletődötten kinyögni: „A fejét kell megnyomni, akkor elkezd szivattyúzni, s a törzsén jön a tiszta víz.” De Bedeöl asszonyság ezt már nem hallotta. Aznap ő sem ült otthon tétlenül. Süket és vak volt az eufóriától, amit a Taliz Mánia Termékbemutatón plántáltak belé. Bevezette a tőle függetlenül transzba esett férjét a konyhába, hogy megmutassa az egészséges élet aggastyán teknőskorig hosszabbításának a titkát.

A kredencen egy tányér spagetti éktelenkedett. Férje ezt hirtelenjében egyáltalán nem tudta összeegyeztetni felesége reform világnézetével, a megvásárolt pöttyös hidroglóbusszal, és azzal az élethosszabbító titokkal, amiről a párja beszélt. Csak nézett és várta a fejleményeket. MYRA táskáját továbbra is a karjában szorongatta, a visszacsúsztatott hidroglóbusszal együtt. „Ne tévesszen meg a tészta-külső. Ez valójában egy Egészségtelen Étel Detektáló. Semmit nem lehet a közelébe tenni, ami nem egészséges.” – lelkendezett a hölgy, hiszen ez a varázstárgy a XXI. század produktuma, és még csak a termékbemutató által vetette meg a lábát hazánkban. Bedeöl úr továbbra is csak a fejét vakargatta; táskája beltartalma „Buggy!”-ot hallatott. „Nézd, Gedeon, máris talált valamit!”

A spagetti megmozdult, két pici csöve kezdetben az égnek ágaskodott, majd mereven előre nézett, kisméretű, duplacsövű puskát kirajzolva. Miniatűr, annál élesebb és pusztítóbb lézerfény a táska irányába lokalizált. A paradicsomszósz digitális táblácskává alakult, melynek kijelzőjén a következő lángvörös felirat villogott megfellebbezhetetlenül: „Kojak-nyalóka észlelés. Teljes megsemmisítés.”