Jelige: fonix

Beküldte: admin, 2013-06-23 23:44:07  | Címkék: f

Ellentmondások 

Igen, mert ez is elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb bele ne botoljunk a nyárba, és lassan már nem tudjuk, hogy örüljünk, vagy sírjunk, mert június végére elegünk lesz az egészből. Fél órával korábban kelni, hogy leborotváld a lábad, lezuhanyozz, hogy aztán az elaludt frizurád helyrehozása közben újra leizzadj. Ragacsos testápoló, valami ruha, és menni. Nem kockáztathatod meg, hogy ma ne nézz ki jól, mert a világ már csak olyan, hogy pont akkor futsz össze fontos személyekkel, amikor éppen rosszul vagy felöltözve.

És a telefon is, mikor nem kéne, akkor hallgat, s csak a legborzalmasabb pillanatokra tud időzíteni. És még akkor is: ki más hívna, ha nem az, akit a pokolba kívánsz. Föl kell venned, meg kell mondanod neki, de mintha nem is te szólnál a kagylóba. Kedves leszel, és nem mered közölni a férfival, hogy felejtsen el téged. Alig ismered, de inkább nézed egész este a tévét, mint, hogy vele találkozz. És nem vette észre, jaj, ezt gyűlölöd a legjobban, mikor valaki nem veszi észre, hogy a mosolyod már szinte undorítóan felületes, és nem érzi, hogy menekülnél. Nem ért meg. Bemocskol magad előtt, álcákba üldöz, és benned hagyja mindennek az emlékét, had emésszen még, akárhányszor eszedbe jut majd…

Bezzeg… bezzeg az a másik észrevette. Vele is először találkoztál akkor – és utoljára. Emlékszel, szinte lerohant. Mint a thrillerekben, belemászott a fejedbe, és még nálad is előbb észrevette azt az egyetlen pillanatot, mikor untad, te pedig meglepődtél, s már majdhogynem meghatódtál. Ő nem kérte el a számod. Ő nem hív, te nem üldözöd.

Akar az ördög nő lenni! Azt hiszem, ezzel minden férfi egyet érthet. Júniusra meggyűlöljük ezt is, mint a nyarat, de a tél mocskában meg hiányérzetünk támad, ha a fejünk fölött nem ragyog valami. Részemről, inkább maradok a tavasznál... Meg az ősznél.