Jelige: Ankova

Beküldte: admin, 2013-05-30 14:31:47  | Címkék: a

NASA-dók földjén

Bolhapiaci Domonkos lassan, dülöngélve, azonos oldalon lévő lábait egyszerre emelve poroszkált, ahogy az egy jól betanított megfigyelő stációban lévő menetelő farkashoz illik. Csak ment, ment estefelé a Búvalbélelt Bozontosban, orrát lógatva, dolgát végezendő. Illetve csak végezendő volna, hiszen nem tudta gondolatait elűzni barátja, Rühödi Elek csúfos balesetéről. Nem volt ugyan egy szép hímpéldány, de ilyen eunuchosuló folyamatnak mégsem kellett volna megesnie vele. Ezek után minden bizonnyal áthelyezik a kasztronauták közé, s így nem lehetnek többé közvetlen munkatársak, mert Domonkos életpálya modellje megmarad kísérleti próbaidős állapotban a Kerekképű Farkaskölyök Telihold Megfigyelő Állomás ügyintézőjének. Feladata pedig továbbra sem lesz kisebb, mint félrehessegetni a faágakat, valamint odébb ordítani a baglyokat és egyéb szárnyaló gerinceseket a Búvalbélelt Bozontos legmagasabb pontjának, az Pigmeusrékli-szirtnek az útjából, ahol minden tisztességes farkas kitűnő vonyítópáholyt élvezhet a jó öreg Teliholdra.

Ilyetén gondolatokkal Bolhapiaci Domonkos felért a Pigmeusrékli-szirtre, ám ott ámulatában tátva maradt a szája. Tarajos zápfogai csak úgy meredtek az ég felé, hogy hirtelen még azt is elfelejtették, ragadozó vagy növényevő gigájának küszöbét képezik-e. De kénytelenek voltak hamarjában rádöbbenni táplálkozási identitásukra, hiszen gazdájukkal egyetemben beleütköztek négy fehér villogós íróasztalba és négy gurulós székbe a szirt legtetején, ahol korábban csak fenyők és bokrok egzisztáltak. „Na hogy tetszenek?” – rohant Domonkos elé Hústonn Alajos, a Hústorony nemzetségből, akiknek a neve az évek során Hústonnára redukálódott, majd a farkasok jelenlegi fővezére szakítván a hagyományokkal Hústonn Alajosra evolucionálta – nehogy már őt is Hústonna Lajosnak hívják, mint megboldogult édesapját. A Bolhapiaciak legkisebbik egyke fia még mindig nem tért magához. „Mik ezek, Alajos?!” A farkasok fővezére, mintha csak erre a kérdésre várt volna, elkezdte szakadékiai székfoglalóját: „Ezek, kérlek, űrközpontból származó asztalok és székek, Csimbók Istók és Odvas Tihamér egyenesen a NASA-ból hozta őket. És mielőtt megkérdeznéd, hogy mi az a NASA, hogyan engedtek be oda két bozontos canis lupust, és egyáltalán mire valók ezek, átadom a szót mellső jobb lábamnak, Odvas Tihamérnak, aki mindent részletesen elmond. „Nos – peckesítette meg girhes gerincét Odvas Tihamér – a NASA egy űrhajózási hivatal, ahonnan az emberek figyelik az űrhajókat, égitesteket, és minden olyan jelenséget, mely repülészeti tevékenységet foganatosít a termoszférán innen és azon túl. Két bozontos canis lupust pedig a világért sem engedtek volna be oda, de mi kicseleztük az őrséget, elkötöttünk egy NASA feliratú bútorszállító kamiont, s szőrös lábunkkal nyomtuk a gázt egészen a Pigmeusrékli-szirtig.” „S hogy mire valók? – veszi vissza a szót Hústonn Alajos – Ezzel fogjuk meglesni a Naprendszer legnagyobb bolygóját, a Jupitert, hogy jó alaposan megvonyíthassuk. Hiszen a Telihold már olyan unalmas, évszázadok óta vonyítják a felmenőim. A fenyőbe harapdált történeti források legalább Hústorony Atanázig vezetnek vissza, s ki tudja, mi volt azelőtt. Ideje valami újdonsággal előrukkolni.”

Mi tagadás, Bolhapiaci Domonkos egyáltalán nem tudta nyugvó pozícióba ereszteni bundájából kikandikáló pár szál csodálkozó szemöldökét. Alajos folytatta a kételyek eloszlatását: „De mivel a Jupiter megvonyítása a mellső és hátsó jobb lábam, Odvas Tihamér és Csimbók Istók feladata lenne, a frissen kiképzett kasztronautával, Rühödi Elekkel mancsöltve, te itt csak mindenes lehetsz, Domonkos. Most, hogy már nem kell megvonyítanod a Teliholdat, nem akarjuk, hogy a Búvalbélelt Bozontos mélyén még jobban az utcára kerülj. Így, mint mindenes, foglald el a negyedik munkaállomást és kezdd el vonyítani a Jupitert!”

Mit volt mit tenni, szegény mindenes csahos felügetett a negyedik villogós asztalra, s – jóllehet egyáltalán nem tudta, hogy néz ki a Jupiter, de mivel örült annak, hogy barátjával  együtt dolgozhat, s mert felettesének mindenkoron engedelmes csinovnyik volt – torkát vonyításra köszörülte. Amikor is megszólalt Alajos hátsó jobb lába:

„Hústonn, akadt egy kis problémánk! Innen egyáltalán nem látszik a Jupiter.” Mivel ez egy Kerekképű Farkaskölyök Jupiter Megfigyelő Állomás, ez valóban égbekiáltó problémának bizonyult. Mind az öten Rodin Gondolkodójának pózát próbálták felvenni a maguk farkas módján. A kasztronauta Eleknek isteni szikra pattant ki a fejéből: „Én láttam egy filmet – mikor még az állatkertben csücsültem – amiben az emberek az űrkutató központban kerek, lyukas, rózsaszín cukormázas, ropogós, mégis pihepuha fánkot ettek. Utána, amikor belenéztek a távcsövükbe, egyből meglátták nem csak a Jupitert, de a Szaturnuszt, sőt közismert Disney-celeb barátunk, Plútó arcmását is.” „Hát ez remek! – értelmezte félre a mondottakat Csimbók Istók – Akkor nincs más dolgunk, mint fánkot szerezni.”

A négy vonyító-bundás nagy egyetértésbe keveredett, s nekieresztették a mindenes Bolhapiaci Domonkost, hogy szerezzen kerek, lyukas, rózsaszín cukormázas ropogós, mégis pihepuha fánkot. A tamáskodó ügyintéző kisvártatva eltulajdonított a bolhapiacról – ahol mindennapos sertepertélő – hat kiló, Jupiter-előcsalogató szabványnak megfelelő halványpink édességet.

Nagy volt az öröm a Búvalbélelt Bozontosban: mind az öt fizetés nélküli önkéntes behabzsolt egy-egy kiló friss cukrászati terméket. Négyen felálltak az űrfigyelő állomás asztalaira, s fővezérük biztatására torkuk szakadtából vonyítottak, ordítottak, vinnyogtak, nyekeregtek egész éjszaka. Bolhapiaci Domonkosnak még mindig csak sejtése volt róla, hogy valami nagyot és kereket kell vonyítani, ami – feltehetően – érdekesebb és színesebb, mint a Telihold, és ami teljesen bizonyos, hogy soha nem fog előbukkanni némi villogós asztal – gurulós szék – cukimuki fánk triumvirátusának köszönhetően. Tudta, de fölöslegesnek tartotta bárkinek is elmondani, hiszen ő itt csak a gyári munkást képviseli.

A másnap, a harmadnap és a negyednap ugyanilyen módon telt. Akkorra már helyet szorítottak Hústonn Alajosnak is a zsákmányolt bútorok között, s ötösben tették nappallá az éjszakát, éjszakává a nappalt. Torkukra ráfért volna némi kámforos szopogatós cukorka, gyomrukra némi puffadás gátló medicina. Jóllehet éhezni nem éheztek a naponta megújuló fánkkészletük hatására, de nyúl lábszár csontok hiányában gyomorzatuk már egészen ingerült volt életmódjuk miatt, ezért egyre kevésbé kezdett az öt domesztikálatlan kutyafélének engedelmeskedni. Ötödnap reggelén, felpuffadt hassal, alaposan megázva az éjszakai zuhénak köszönhetően, holtfáradtan, reményvesztetten dőltek bele a Búvalbélelt Bozontos Pigmeusrékli-szirtjének legnagyobb pocsolyájába, mely sárral és rózsaszín cukormázzal elegyedett, színes, hatalmas kerek egészet alkotott, hogy Bolhapiaci Domonkos lenézett ezen fura természeti jelenségre, s korábbi eszméit elfeledve, örömittasan, életcélját beteljesítve felhörgött: „Itt van alattunk a Jupiter!”