Jelige: Anita

Beküldte: admin, 2013-05-05 23:30:14  | Címkék: ,

Femme la rue

Klára kilépett a kapun. Az utca olyan volt mint mindig:a lakása alatti diszkont bolt kosaraiban a szokásos bóvlikkal,a járókelők,a villamos csörömpölése.A kedvenc kék ruhája görög díszítéssel volt rajta. Frissen szoláriumozott, gyantázott,a bőre csillogott a napsütésben. Csak ő tudta, hogy a frizurája és a sminkje tartja össze. Nehéz volt a szíve, ma szakítani fog a szerelmével. Még futólag belenézett az üzlet kirakatüvegébe, mosolygó, magabiztos harmincas nő tekintett rá. Egyszercsak megszólalt a telefonja. Nehezen kotorta elő a kis retikülből.
-Halló, halló-kiabált, de a telefon már süket volt.
Ekkor SMS jött:”nem talizunk tobbe,, vege, ne keress!”
Az üzenet csak ennyi volt. A nő hívásba kezdett de hiába, a hívott fél nem volt elérhető…

Tavaly egy forró júniusi napon kezdődött minden. A bolt kirakodósrészén válogatott itt az utcán. A kék ruhájában volt, buliba indult a barátnőivel. Ezek az esték színesítették meg a szingli életét. A férfiakkal nem volt eddig szerencséje, mindig rosszul választott ,nős vagy meleg férfiakat. A hétköznapjait egy hivatalban töltötte ügyintézéssel.Este ha hazaért a garzonjába csak a macskája várta. Néha még zumbázni is járt, a szüleihez ritkán látogatott vidékre .Régebben amíg nem volt ilyen drága a rezsi még a tengerpartra is eljutott, Görögországba! A színek, a kék árnyalatai lettek a kedvencei. A pici konyhájának csempéi is kéklettek, sőt a beépített szekrényei is. Ha reggelente besütött a nap úgy érezte a tengerparton kávézik. Szólt cédéről a szirtaki, élvezte a sós tengeri szelet és a sirályok rikoltozását.

Ahogy turizott a csecsebecsék között egy fiatal férfi lépett hozzá.
-Valami szépet a gyönyörű hercegnőnek?- a kék szeme világított, a bőre lélegzetállítóan barna volt.

- Meghívhatom egy italra?- búgta a fülébe…
Amikor Klára felidézi ezeket a perceket még mindig megborzong. Egy óra elteltével már az ő garzonjában szeretkeztek.
-“Ő a kék ötven árnyalata!“- Ez volt az utolsó gondolata a mámorító percek előtt. Hónapokon keresztül találkoztak.
Titokban mert a férfi nős volt. Nem ígérgette, hogy elválik, néha kapott édességet, virágot. Egyszer- egyszer beültek valami eldugott presszóba , de leginkább szoba randijuk volt. Klára néhány hete töltötte be harmincötöt, egy kicsit bepánikolt. Könyörögni kezdett a férfinak, váljon el, ő is gyereket akar szülni! De az hajthatatlan volt. Erre a nő bosszút forralt…

A telefon még mindig kicsengett, a monoton női hang a napsütétes délutánt felhőssé változtatta. Klára a könnyeivel küszködve bement a boltba, egyenest a pulthoz.
-Kék babaholmitok van?- kérdezte az elárusítónőtől. Egy nagy dobozt nyújtott felé a lány mosolyogva. Ő pedig válogatni kezdett a kiscipők és a rugik között és arra gondolt, hogy milyen jól fognak mutatni a kék kiságy a babaholmikkal az ő tengerpartján…