Hirdetés
Pályázatok » Művészetek Találkozása
Jelige: DEMO
DEMO 2013
Kérem alássan, jöjjenek közelebb! Mindenki! Na, kérem, ne féljenek, nem harapok! Legalábbis nappal soha. Mindenkiről lekerült a kendő? Remek! Próbáljunk meg kicsit tömörülni, képezzünk félkört, hogy mindenki jól lásson és halljon. Maga is ott a sor végén abban a gusztustalan szoknyában. Igen, maga! Kérem, ne sírjon, mert menten elhányom magam! Köszönöm! Na, hát akkor! Most, hogy rendeztük sorainkat, végre megtudhatják, miért is vannak itt. Hoppá, hoppá, hallok ám mindent! Méltatlankodnak, hogy nem is önként, meg nem is dalolva… Nem szép maguktól! Egy kis emberrablásba még nem halt bele senki, igaz? Ahelyett, hogy itt értetlenkednek, inkább örvendezniük kéne. Hiszen maguk a kiválasztottak. Jól hallották, kiválasztottak! Hogy elcsöndesedett mindenki, ezt már jó hallani, mi? Még azt se tudják, váccáp, de már mindenkinél beindult az egomasszír. Helyes! Pár mosolygós arc, figyelő nedves szempár, alakul ez! Elöljáróban kicsit mesélnék magunkról. Cégünk évek óta járja a világot, hogy rátaláljon azokra az emberekre, akiket méltán nevezhetünk az emberiség söpredékének. El kell mondjam, hogy rengeteg kritériumnak kellett megfelelniük, de Önök rendkívüli képességeiknek köszönhetően szinte majdnem mindannyian maximális pontszámot értek el felmérő tesztjeinken. Álruhás ügynökeink egybehangzó véleménye alapján, önök a világ leggerinctelenebb, könyörtelenebb és sunyibb ösztönlényei. Látom, hogy nem hisznek nekem, de kérem, bízzanak bennem, így van. Hogy ez mért fontos itt és most? A reklám után megtudják! Hahahaha! Nincs is reklám! Egy isten háta mögötti üres hangárban vagyunk. Csak kicsit oldani akartam a feszültséget, mert mindenki úgy néz rám, mintha megöltem volna az anyját. Sanyi, ugye nekik nem…? Jól van, csak tudod, mert a múltkori csoport … jó, most ne kezdj el rögtön ásni. Amúgy is beton.
Jelige: aku
Lomtalanítás
Okay,Houston, volt egy problémánk cseng a fülében a fura mondat. Miért is ne lenne, van itt elég gond, az egyik az elviselhetetlen hőség. A másik a párás meleg. Mosókonyha, gondolja, amikor kilép az ajtón. Okay, Houston, volt egy problémánk. Méghogy volt. Igen, már az is gond, hogyan fizeti ki a magas villanyszámlát, légkondi nélkül elpusztul. Jobb lenne, ha fázna, akkor magára szedhetne valami rongyot, gyakran hoz haza használt, de jó cuccokat, legtöbbet föl se veszi, csak ott állnak stószban, kimosva, vasalásra várva. Nem akar ő már tetszeni senkinek. Ha nem talál rövid időn belül munkát, vége van. Okay, Houston, volt egy problémánk, zakatol a fejében. Ez nem fülzúgás, sőt rosszabb, ha ez sokáig így megy, be fog dilizni. Orvoshoz nem mehet. Nincs biztosítása. Amikor megköthette volna, nem tette meg. Ez a fejében motoszkáló mondat nem sürgősségi eset.
Jelige: Muse68
A piros hátizsák
A déli fekvésű , keskeny folyosó kora reggelente mindig sejtelmes félhomályba burkolózik,s ha néha nyitva marad a szobák ajtaja, akkor kiéhezve adja meg magát a belopódzó napfénynek a néhány előrehaladott korban lévő komorbarna bútordarab s a fal, mely évekkel ezelőtt még hófehéren ragyoghatott.
A férfi lábára végre felkerül az éjfekete, tépőzáras szandál. A kockás,posztópapucs munkaideje lejárt, már pihenhet a cipősszekrény mélyén. A férfi munkába indul. Leemeli a fogasról az elmaradhatatlan pipacspiros hátizsákot, melyen kissé viseltesen egy Forma 1-es autómárka neve olvasható. A bejárati ajtó csak néhány lépésre van a kaputól. A házhoz parányi udvar tartozik, mely pont elegendő egy elfoglalt embernek. Munkahelye, az órás üzlet, húsz percre az otthonától. Ezt az utat mindig gyalog teszi meg. Előtte azonban jó mélyen szemrevételezi az apró rozsdafoltokkal tarkított ezüstszürke postaládát. Mindig tartogat számára igazi csemegéket: reklámújságok, hírdetések, kuponok és, ami teljesen izgalomba hozza, a termékbemutatók meghívói. Személyesen neki, ajándékokkal együtt. Csupán félórás séta, meghallgatja az előadást és máris birtokába kerül a jutalom, mely vásárlással együtt hatványozódik. Ki nem hagyná az ilyen csodás lehetőségeket. Ő a kiválasztott, akire gondolnak, akire számítanak.
Jelige: Szeged
Késő, Szeged
Tudod, hogy szétrohan a hír, főleg az ilyen, most szóltak, meghalt a Szabolcs. Szegeden. A jövő kedden temetik. Elviszel?
A nagybátyám néha felhív egy-egy kéréssel, ilyenekkel. Persze, hogy elviszem.
Zsolt nyugtatgatott, mert kezdtem paffogni már az elején, mér’ hív ennyiszer. Figyelj, mondta a Zsolt, te vagy neki egyedül, inkább örülj, gondolj bele, mekkora vagyon, s nincs örökös, te vagy a legközelebbi rokon, észnél légy má’. Zsolti rafkósabb nálam, számítóbb is, nekem eszembe se jutna ilyen „megfontolás.”
Jelige: FayaLargeau
Francia kapcsolat
Láttatok már igazi úttörődiszkót? Minden második vasárnap van, kettőtől hatig az Úttörőházban, az egykori Kálvária, aktuálisan Úttörő téren. 1973 van, december 16. Korán sötétedik, szűk és hideg minden, csupa köd és klausztrofóbia. Az Úttörőházban azonban izzadnak a falak. A fékevesztett tizenközép maradéktalanul kitölti a kopott folyosókat és a nagytermet. Elragadó kis hippik, önfeledt kamaszmajmok, gátlásos rockerek, nyúlánk démonkezdemények örvénylenek kockás ingben és csíkos trapéznadrágban. Tizennégy a felső határ, de a középisik első évfolyamából még sokan visszaszivárognak, főleg a fiúk.
Jelige: heavenly
Parmenidész kilátója
Még egy utolsó hívás, s mikor az indignáltan hadaró női hang végre elfúl a vonal túl felén – legalább egy kurta este erejéig - elhagyhatom ezt a hamisan kongó üvegpalotát, ahol nap mint nap művelt rabszolgák hordái kínálják tálcán fejüket, s ahol az egyetlen egyetemes igazság a monitorokból kiabáló táblázatok, s a generációkkal fiatalabb kollégák elcsigázott mosolya, amint a telefonon érkező panaszfolyamok hullámain egyensúlyozik.
Jelige: magaslat
Mint csarnok ívén mászkáló bogár
Jeltelenül szakad rá az este. Mire felér, nem fog látni semmit. Órák óta lépdel, kavicstól kavicsig, kőről kőre. Kapaszkodik ágba, gyökérbe. Lassan halad, már belátja, hiába rohanna, késő. Valaki figyelmeztette, korán induljon, a távolság csalóka, az út kanyarodik, sokszor és sok fele. Néhol járhatatlan az ösvény. Csak a fákat látja és a lombokat, körül veszik, talpa alatt néha megreccsen egy-egy gally, a nedves levél csúszik, óvatosan halad. Majd az ég eldönti, hol van.
Jelige: Apollo
Artemisz
A fiatal nőt figyeltem, telefonált, nem hordott melltartót, elöl nyitott, zsákszerű ruháján ókori jelek futottak körbe, képzeletbeli övként is szolgálva. Eltévedt volna, keresi az utcát, ahol le kell majd fordulnia? Nem külföldi, az biztos. Lezsernek lezser, de testtartásában van valami feszültség, lábait néztem, sportolhatott valamikor, talán esténként még kocog is. Kétfele lépne a nő, helyből helybe, és el, valahová. Kerülne egy találkozót, de már nem tudja megúszni. Számol vele. Barátja mögötte áll, akár egy faszent. Semmit sem sejt, semmit sem tud. De nem a barátja, ennyire közömbös nem lehet iránta, egy ilyen nő iránt. Tudnék vele mit kezdeni, a nő sem ellenkezne. Nem az a fajta, aki ellenkezni szokott. Vadászik, vadászaton van. Szombat délelőtt.
Jelige: horog
A naphal
Senkinek sem szólt, hova készül. Hogy ő is jelentkezett, az első ötben benne van. Barátja előtt is hallgatott. Veszteség lesz, de kibírja. A mostani helyzetet nem. Ez a se veled, se nélküled érzés szorította a torkát. És bántotta, hogy hazudnia kell, majd mindennap. Nem szokott hozzá. Kislánykorában is kimondta, amit gondolt, pedig akkor még nem gondolt semmit, csak látott valamit. A nagyanyja háta meggörbült, úgy járt, kezét a hátára tette, föl se nézett, csak ment és ment. Nem fáradsz el, nagyi, kérdezte tőle. Választ nem kapott, legalább is nem azt, amit hallani akart. Siessünk kislányom, mert lekéssük a szent misét. Ült a templomban, lábát nem lóbálhatta, megszólalnia sem volt szabad. Ismételte, amit nagyanyja maga elé mormogott, értette, elfogadta, engedelmes kislánynak tűnt. Akkor még igen.
Jelige: paradicsom
Szezongyümölcs
A szülinapomra fizette be. Ez most a legújabb őrület, mondta a barátom, miközben egy sör mellett üldögéltünk. Kukkolás a Paradicsomban. Egy egész napon át. Azt nem nézni, hanem csinálni kell, mondtam hálatlan módon az ajándékozónak. Nem sértődött meg. Ez nem a sarki sexshop, ahol ülsz a kis, sötét kalitkában, itt be is léphetsz, gombnyomásra kinyílik az ajtó és huszonnégy órát maradhatsz az Édenben. Megöleltem a barátomat. Csak Marcsi meg ne tudja, hova készülök, rögtön követelné, hogy vigyem őt is, pedig szerintem neki erre nincs szüksége, a minap is, amikor nagyon későn jött haza a munkából, teljesen feldobódva, láttam, a nyaka ki van szíva. Mikor ráordítottam, kivel randizik, csal engem, mutatta az új sálat, fémszálas, és neki allergiája van.
