Pályázatok » Második New York
Bejegyzések a következő címkével: 'k'
Jelige: zero
A felső polc
Az aktuális problémákkal kezdték, Irénnel, ahogy mindig. A nő nem értette, vagy nagyon is, hogy Jakab nem csapodárságból foglalkozik más nőkkel, hanem tudományos kísérletet folytat. Hiszen író volna, ez jár neki, akárcsak a bárpultnál a felső sor végigivása. Irén ezt másképp látta.
Az ablak mellett ültek, kiváló kilátással a térre, de csak fekete kabátokat láttak. Az éppen lezajló események szemlélőinek a hátát. Jakab megrendelte a szokásos vörösborát, majd beírt pár szót a jegyzetfüzetébe.
- Így van ez - mondta rezignáltan, mintha kommentálná saját firkálását -, erre a kinti balhéra is csak annyit mondott: végre. De nem érzi a valódi jelentőségét.
Jelige: Monyók
Hiába
–Good morning, jó napot! –Így köszön nekem a frakkba vagy konfekció öltönybe, vagy miféle szolga-maskarába öltözött borotvált arcú bohóc. Ez valahogy a nyelvünkbe kódolt különbség, nekünk már nap van, nekik még reggel. És valahogy a good is hihetőbb.
Én egy viszláttal sarkon is fordulnék, na de azért illedelmesen válaszolok, jóhogynem csókolom. A pincér amolyan finom lenézéssel bánik velem, mintha bepúderozná az arcomat, hogy pofont adjon. Amúgy pénzem (csak forint) van, de az nem kifogás.
Jelige: ulcus
A pók
Figyelem ezt az édes kis nőt. Itt ül lapos sarkú cipőben, a farmer megtapad a vádliján. A haja seszínű, de nem baj, majd befestjük. Adunk rá egy elegáns, bézs cipőt, és a ruhát is – nézem félrebillentett fejjel a kávéházi sarokasztalnál – nos, a ruhát is külön meg kell varratnunk neki, olyan rövid a dereka. Így, ülve kissé nehéz felbecsülni, mit tud és mire való, de egy varrónő avatott szeme azért mindent észrevesz. Mit varrónő, mondja Márk, művész!, én meg mosolygok rá, ugyancsak édesen.
Azért választok mindig sarokasztalt, mert belátom a teret. Figyeltem most is, ahogy bejöttek, Márk keze a nő derekán, úgy kormányozza az asztalomhoz a gyanútlan kis ostobát, én meg ülök a pókhálóm közepén, és várom, mikor rezzentik meg a hálóm.
Jelige: Sakarina
Kávéházi randevú
Egy apró, kerek asztalnál ültünk a körút egyik szebb időket is megélt kávéházában. Ádám nagy műgonddal azon igyekezett, hogy a gyümölcsös gofriról lepiszkált tejszínhabot és a mellette olvadozó vaníliafagyit egynemű masszává dolgozza össze a tányérján. A térdünk szorosan összesimult, de már percek óta egymásra sem néztünk.
Jelige: SZNOB
Randi
Eddig is sejtettem, hogy Gerő egy mega sznob. Menőnek és trendinek néz ki az iPhone-jával, és az almás laptopjával. Csak az gyanús, hogy mindig könyveket hurcol magával. Te ezeket árulod, vagy olvasod is, kérdeztem hüledezve. Erre csak legyintett. Igaz, próbált rám tukmálni olvasnivalót, de nem divatlapot, újságot képekkel, hanem igazi könyvet. Kezdésnek jó lesz neked A kis herceg, mondta. Felkaptam a vizet, a meséken már rég túl vagyok. Gerő elvörösödött, és nem szólt semmit. Azóta nem hoz könyvet nekem, valami szuper kávéházról győzköd, oda menjünk együtt. Unalmas egy hely lehet. Majd ha ő eljön velem a diszkóba, talán én is beadom a derekamat.
Jelige: Liliom1
Randevú
Mindig is szerettem volna érdekesebb életet élni. Vagy izgalmasabbat. Húsz éves koromban megházasodtam, jöttek a gyerekek, aztán mentek. Sajnos ugyanez történt a férjemmel is. „Mások által szépnek mondott középkorú hölgy keresi korban hozzá illő, izgalmas férfi partnerét”. Fontosnak tartottam kiemelni, hogy férfi, ma már sosem lehet tudni… Azt pedig döntsék el magukról, hogy izgalmasak, vagy sem. A Kávéházban találkoztunk vasárnap délután. Kitettem magamért: felvettem a fekete selyemcipőmet, amelyből folyamatosan kijárt a sarkam, így búcsút mondhattam a szexi járásomnak.
