Jelige: zero

Beküldte: admin, 2012-12-03 20:51:32  | Címkék: z, lájkverseny

A felső polc

Az aktuális problémákkal kezdték, Irénnel, ahogy mindig. A nő nem értette, vagy nagyon is, hogy Jakab nem csapodárságból foglalkozik más nőkkel, hanem tudományos kísérletet folytat. Hiszen író volna, ez jár neki, akárcsak a bárpultnál a felső sor végigivása. Irén ezt másképp látta.

Az ablak mellett ültek, kiváló kilátással a térre, de csak fekete kabátokat láttak. Az éppen lezajló események szemlélőinek a hátát. Jakab megrendelte a szokásos vörösborát, majd beírt pár szót a jegyzetfüzetébe.

- Így van ez - mondta rezignáltan, mintha kommentálná saját firkálását -, erre a kinti balhéra is csak annyit mondott: végre. De nem érzi a valódi jelentőségét.

Három kalodát ácsoltak a téren látványosan, azzal az ígérettel, hogy pár nap és áldozat is kerül beléjük. A nézőközönség felmérte a terepet. Az elől állók tanácsokat osztogattak az ácsoknak, akik egyáltalán nem szorultak tanácsokra. Mintha az ácsszakma alapjaihoz tartozna az ilyesféle építmény.

- Megírom – mondta Jakab, teljesen feleslegesen -, van ebben valami őserő és persze félelem. Mi van, ha tényleg beválik? És ha beválik, vajon ki tudjuk-e majd elemezni, hogy miért? Vannak esetek, amikor minden olyan szépen működik, ahogy előre elképzeltük, de teljesen más okok miatt. És ezek a más okok, voltaképpen megkérdőjelezik a célt is. Hiszen mi az odavezető utat is bekalkuláltuk az üdvtörténetbe, hogy úgy mondjam. Merthogy nem tudtunk elképzelni több forgatókönyvet párhuzamosan. Pedig..

- Mi a különbség? Mindent megírsz, akárhogy is van.

Jakab vállat vont a közbevetésre. Mindketten mindent megírtak, ebből állt az életük. Koltai krimikbe és sci-fi történetekbe rejtette a gondolatait. Sikerrel, eddig nagyon kevesen találták meg. Jakab nem törődött a formákkal, belső monológjai hol regénnyé, hol versekké álltak össze.

A hivatalos formula szerint azok kerülnek majd a pellengérre, akiknek hat hónapnál kevesebb elzárásra van kilátásuk. Minden hónap egy napot jelent majd a kalodában. Nemzeti lottó szintű izgalommal folyt a találgatás, hogy ki lesz az első ember, akinek lehetősége lesz nyilvánosan vezekelni és megtisztulni.

Koltai a számlát kérte. Megbeszélték a pár napja közzétett hónap könyvét. Egyikük sem olvasta, de azért meglehetősen biztosak voltak benne, hogy milyen.

- Majd egyszer – mondta Jakab -, ha tengernyi időm lesz, elolvasom ezt is. Megyünk?

Mentek, de az ajtóban Jakab ügyesen kiejtett egy félbehajtott papírt a zsebéből, arra számítva, hogy Koltai nem lesz képes beleolvasás nélkül visszaadni. És tényleg, döbbenten forgatta a kezében a közigazgatási hivatal határozatát. „Rongálás, könnyű testi sértés?...három hónap felfüggesztve három évre vagy két nap pellengér…”

- Ez, ez nem vicc, ugye?

- Haha, én ezt nem bízom a véletlenre. Az első akarok lenni, minden értelemben. Elintéztem. Nem az emberek hátát figyelem a kényelmes asztalnál. – Jakab közel hajolt Koltaihoz, úgy mondta bizalmasan: - Tudod micsoda élvezet volt odavágni annak a tökfejnek?