Jelige: SZNOB

Beküldte: admin, 2012-12-02 23:00:04  | Címkék: sz, lájkverseny

Randi

Eddig is sejtettem, hogy Gerő egy mega sznob. Menőnek és trendinek néz ki az iPhone-jával, és az almás laptopjával. Csak az gyanús, hogy mindig könyveket hurcol magával. Te ezeket árulod, vagy olvasod is, kérdeztem hüledezve. Erre csak legyintett. Igaz, próbált rám tukmálni olvasnivalót, de nem divatlapot, újságot képekkel, hanem igazi könyvet. Kezdésnek jó lesz neked A kis herceg, mondta. Felkaptam a vizet, a meséken már rég túl vagyok. Gerő elvörösödött, és nem szólt semmit. Azóta nem hoz könyvet nekem, valami szuper kávéházról győzköd, oda menjünk együtt. Unalmas egy hely lehet. Majd ha ő eljön velem a diszkóba, talán én is beadom a derekamat.

Nem bírja levetkőzni az irodalmi mániáját, állandóan jegyzetel, ebből lesz az írás, oktat ki, és nem értem, hova akar kilyukadni. Ha leír az ember valamit, az mi más lenne, mint írás?  Próza, szótagolja. Ezt a szót már hallottam, mondták valamire, vagy valakire, hogy olyan prózai. Mintha azt mondták volna, hogy közönséges. Gerő meg egyáltalán nem az, és nekem gyakran mondja, milyen szerencse, hogy én nem vagyok közönséges. Nem volt világos ez a megállapítása, de nem akartam feszegetni a dolgot, főleg a próza miatt. Lehet, hogy szégyelli. Tőlem biztosan nem tudja meg senki. Most nagyon fel van dobva, valami irodalmi rendezvény miatt, ahol verseny lesz, helyszíni, erre készül, az szuper gyönyörű hely, és a története fantasztikus, meséli. A sok beszédből annyi maradt meg a fejemben, hogy nyugat. Ez nem rossz, gondoltam, bár ma ott sem olyan jó, de jobb, mint itt, az tuti.

Tegnap búcsúzáskor kiszólt a kocsiból, közben zöldre váltott a lámpa, akkor holnap délben, az irodalmi kávéházban, jó buli lesz. Hol, kiabáltam utána. A körúton, az a szép… Nem hallottam, mi volt a mondat végén. Nem telefonáltam rá, minek zaklassam, ezt utálja. Hány, na, hány irodalmi kávéház lehet Budapesten? Ki megy ma ilyen helyre? Én megyek, nem hagyhatom cserben Gerőt, szüksége lehet rám ott a sok közönséges prózás között. Még ha verset írna, azt legalább mindenki tudja, mi fán terem, még a barátnőimnek is eldicsekedhetnék ezzel a hobbijával, de így jobb, ha befogom a szám. Úgyis pikkelnek rám, hogy nem bulizok velük, inkább Gerővel sétálgatok. Erre az irodalmi bulira nagyon kicsípem magam. Remélem, a prózarázók nem tesznek rám közönséges megjegyzéseket. Ezt nagyon nem bírom, még az én számból is kicsúszik ilyenkor ez, az.

Csak tudnám a pontos címet. Gerő telefonja kikapcsolva. Nincs kit megkérdeznem, kiröhögnének a barátnők, hogy milyen társaságba keveredtem, így csak az internet marad. Beütöm: Irodalmi kávéház Budapest. Forog a Google keresője, izgulok, remélem, talál egyet. Bekattan egy hatalmas lista: Centrál, Alexandra, New York, Japán, és még nincs vége. Ezek megőrültek. Most hova menjek? Találomra, vagy inkább a zsír név miatt kattintok a New York Kávéházra. Húúúúú. Hát ez a Gerő nem esett a fejére, ott a helyem. Hívom a taxit.