Jelige: statebuoni

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:33:54  | Címkék: s

Randevú az ősszel

Kedvesem!

Örömmel olvastam jött’ híre levelét!Megírom válaszul hát találkánknak helyét;hol a művész alkot,ott várom csendesen,egyedül,fáradtan,titkos szerelmesen.Hol éneklünk a Nappal,s mulatunk éjszaka,hol zöld tündérek tánca testünk bódulata.Kávéházi téboly,üvegcsörömpölés-van itten benn felnőtt,s gyermek,nem is kevés.Akad köztünk kapzsi,álnok,bátor,gyenge,van itt,ki csak zsugázni tud,s italozni rendre.Micsoda kávéház!Micsoda pezsgés!Fájdalmas hajnalok,nemzet veszekedés.Aprópénzzel fizetne a porszemnyi tudatlan,mikor a felszolgáló egy fájdalmas válaszban közli velük:a pénz nem való valuta,s ki nem tud fizetni,a házból kirakja.Csecsemők zokognak a cigarettafüstben,kiömlött bor csepeg a rothadó szemétben,s a vendégek ezt nem látják,sosem nyitnak szemet.Ide csak vakok járnak,kiknek füle süket.Csak mulatnak,nevetnek,én ülök csak rendben,szürke kendőjével megterhelt fejemben.Bíbor,tűz,rozsda-díszruhája,mondja kegyed,mire fel?Lánya fehér fátyolában hamarosan férjhez kel.Jégvirág csokorral kezében fagyos hangulata megdermeszti majd a házat,mégis fogvacogva isznak tovább,s ordítják:„Mit ide búbánat?Ünneplünk hát ma is!Carpe Diem testvér!”-Ében ruhájában jön is a hajthatatlan pincér:„Mit kiabálsz,bolond?Gyere szépen velem!”…Mit ért az értelem,s érez az érzelem?Tudni kívánatos,nem tudni szégyen.Elmém üressé vált,s lelketlen a szívem.Ön csupán,mi érdekel,nagy bűn lenne rajongani forró szerelemmel?Boldog akaratlan átkarolva karját macskaköves utakon kortyolom mustszavát,mikor az ágat lengeti,suttogva dúdol lágyan fülembe dallamot,mikor zokogni kezd,s felitatja könnyeivel a száraz,undok pázsitot,s a fáról apró kék testében kacagva Ön tovaszáll,a földre puhán érkezik meg,s elpirul az almafán.

Bosszantó,hogy az embernek több lett az,mi kevesebb!Kosztümös eleganciája nem hogy inkább nemesebb?Tán mert a levegő izzik,forr a víz,ledobja köntösét,s mert mezítelenül kacsint szerteszét Aestas,a céda lenne,kit vár férfi egész évben?Mert testét tüzes ajkával végigcsókolja egészében,s barna rúzsfoltot hagy már sápadó bőrében,mert haragos szúnyogként vérét szívja,Ő lenne a vendégek vágya?Hűvös úrinő Ön.Legszebb arany ékszereit hordja,s van képe bárkinek azt mondani,hogy Kegyed lehangolja.Ön,ki eső képében vágtat e zsúfolt kávéházba fehér lován,hogy aztán egy fekete napsugáron lecsússzék,s talpa nyomán nőjön a szelídgesztenye,s a szilva kissé feljebb,hát ki meri azt mondani,hogy nem Kegyed a legszebb?Tán nem az Ön szőlőséből készülnek a legfinomabb borok,s csak mert a varjú nem tanult énekelni,hát ráfogják, hogy károg?

Azt hiszem,a levelemnek itt volna a vége.Asztalomnál a pincér,zsebeim üressége tudatja velem,a kávéház új vendéget fogad,s nekem át kell adnom saját asztalomat.Ön szívem legszebbje,mondjon ellent bármit.Ezt kedves ne feledje,szóljon szám akármit!Vártam a zsivajban,mégsem jött hozzám.Itt a végső percem,az én búcsúórám.Ég Önnel Kedves,drága Őszi rózsám.

Egyetlen szerelmem.