Pályázatok » Második New York » Jelige: Somsom
Egyszer betérek egy kávéházba.
Úgysem voltam még.
Lehet, pont a New York-ba.
Miért is ne? Betérek és talán
megértem, hogy lehetett eszperente
eszmecsere, Karinthyék minden
második kultúrestje.
Igen, egyszer belépek,
rendelek egy feketét,
- odakint a havat tolják, úgy szakad –
majd egy újságot böngészve ér
a gondolat: hogy leszek én költő?
Mi lesz most és mi marad?
Szavamra beülök, az ÉS lapjait pörgetem,
mintsem holmi romkocsmák homályában,
agysejtjeim ellen vétkezem.
Vegyük úgy, ott ülök tényleg,
kávém kihűlt, az újság gyűrött,
de még mindig nem vagyok költő.
Hova lett a kultúra, a közélet
és hol vagytok többiek?
Csalódottan indulok,
és hazatérve azzal dicsekszem,
hogy wannabe költőként
egymagammal szalonremiztem.
Hiszen nincs is már kávéház,
legalább is nem nekem,
rendszerint villamoson, buszon
forgat az ihletem,
és kortársaim is csak a
Tumblr-ről ismerem.
Szétszóródtak már a kávéházi történetek,
kávémat is már három az egyben,
instant mód döntöm lefele.
Miközben a beszélgetések,
barátok, szerelmek egy
tömegközlekedési félórában
csapódnak le füzetemben.
Egyszer betérek egy kávéházba,
és mindez nem így lesz.