Jelige: Phoenix

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:28:45  | Címkék:

Az első

Klára leszállt a buszról. Még sosem érezte magát ennyire slamposnak, szegénynek és vidékinek. Egyik sem volt igaz rá, de a fővároshoz képest szülővárosa egy kietlen tanyának, szülei fizetése alamizsnának, kosztümje pedig vászonzsáknak tűnt.
A nyomasztó érzés mit sem változott, mikor belépett a kávéházba. Sosem járt még olyan helyen, ahol egyenruhába öltözött kiszolgálók sétáltak fel-alá lesve a vendégek minden óhaját.
-Jó napot, Mészáros Úrat keresem – lépett az egyik pincérhez.
- Az idősebbet vagy az ifjabbat? – kérdezte a középkorú hölgy kimérten, tanult eleganciával.
-Ketten vannak? – Egyre kínosabban érezte magát. – Attilát…
-Apát vagy fiát? – A lány tanácstalanságát látva a nő türelmetlen lett. - Milyen ügyben?
-Sebestyén Klára vagyok…
-Te jó ég! Kövessen!

A lány szeppenten fogadta a lelkesedést, majd megnémulva követte a hölgyet, aki elvezette őt az elegáns kávéház hátsó folyosójára. Antik festmények lógtak a falon és múlt századi szőnyeg borította a padlót. Annyira idegen volt Klárától mindez, hogy lassan megkérdőjelezte azt is, hogy egyáltalán ébren van.
A hölgy bekopogott egy ajtón – amin Mészáros Attila néve állt, alatta pedig a tulajdonos titulus –, aztán belépett, míg a lány egyedül várakozott a kongó folyosón.
Klára nem rögtönzött jól. Egyzser sem járt ennyire messze az otthonától, a férfiak könnyen zavarba hozták és különben is… Nem akart itt lenni. Tökéletesen elégedett volt, ha csendben dolgozhatott a számítógép előtt.
A nő kijött, majd szívélyesen betessékelte Klárát. A lány kelletlenül lépte át a küszöböt, és olyan megrettent arcot vágott, hogy az íróasztal mögött ülő férfi nyomban elnevette magát. Klára azt hitte, hogy leette magát a vonaton…
-Ön tényleg különös teremtés – szólalt meg a férfi.  – Tegeződhetünk? – Klára bólintott. – Ez lesz az első? – tudakolta, miközben egy másik helyiségbe invitálta.
-Igen.
-Hacsak el nem harapod idegességedben a nyelvedet, nem lesz gond.
-Előfordult már ilyen?
-Talán két éve… - kezdett bele Mészáros Úr, majd oldalra sandított a megriadt lányra. – Vicceltem! És most atrakció…
-Mi?!
A férfi rámosolygott, majd kitolta az ifjú művésznőt a porodra. Ott egy vele egyidős fiú fogadta:
- Mészáros Attila – A lány feje zsongott a sok Mészárostól meg Attilától. – Az ifjabb.
Klára megnyugodott a hangja hallatán. Végre valami ismerős!
- Velem beszéltél telefonon – vigyorgott a fiú. – Párszor. Meg interneten. Azt többször.
-Tudom – motyogta Klára és elpirult.
Végignézett a kávéházban ülő embereken, és majdnem elájult. Lehettek talán százan is!
Attilának kellett kézbe venni az irányítást:
-Mészáros Attila vagyok – A morajló közönség nyomban elhallgatott. – Kiadónkak nagy nehézségek árán, de végre sikerült Sebestyén Klárát meghívnia a felolvasó estünkre. Köszöntsék szeretettel!
A megjelentek elöszőr hitetlenkedve méregették a fiatal írónőt, majd lassan beinduló, de annál kitartóbb tapsolás következett. Attila megszorította Klára kezét, majd az asztalukhoz vezette, ahol már tornyokban állt a dedikálásra váró regények sokasága.