Jelige: Nelly

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:22:25  | Címkék: n

Negyed kék

Ha hozzám mersz nyúlni, hallom kétszer is közelről, női hang. A zongorista a Fizetek, főúr dalt játssza, és ott tart, hogy „s üzen nekem, hogy nincs már fény”. Tényleg nincs, lekapcsolták a villanyt. Nem rekedtünk a liftben, csak az alagsorban, a Mélyvízben vagyunk, és úszunk, evickélünk, oda a világosság, semmi sem csillog. Az oszlopok némák, mint egy jó pincér, észrevétlen mindegyik.

Cseng a fülem, visszacseng benne a lefojtott hang, ha hozzám mersz nyúlni. Sötét van.  Milyen lehet a nő arca, alakja, találgatom. Milyen lehet a férfi, aki volt olyan merész és meg merte érinteni az ismeretlen nőt? Író lenne, tele vággyal és reménnyel, hogy megtalálta az igazit, vagy mégsem, inkább feltörekvő festő, aki a késlekedő Múzsa csókját várja? Egymással szemben, vagy egymásnak háttal ülnek? Saját gondomba merülök. Én csak egyet várok, hogy legyen vége, fejezzük be. Semmi mást nem akarok, meghalni sincs kedvem. Suhan velem a szerelem, dúdolom szomorúan, a zongorista ujjai láthatatlanok, de elképzelem, miként tartja őket, hosszúak, rebbenőek. Nem voltam még földönfutó, ez a kávéház befogadhatna mint törzsvendéget, az emeleti szállodában meghúznám magam. Hogy bírom ezt én pénzzel, fel sem ötlik bennem, annyi csoda történt már az emberek életében, pont én lennék kivétel?

Negyed kék a jelszóm, ha kávét rendelek, mindegyik pincér érti. A barista nekem találta ki, jeleztem, hogy valami különösségre vágyom. Kívánságom teljesült, a kávé, amit iszom, kolumbiai, olajosan sűrű, cukor nélkül is édes, krémes hab fedi a tetejét. Nem tudom, hogy naponta hányszor használom a jelszót, még senki sem törte fel. Ma reggel elhatároztam, ha földönfutó leszek,  mert Nelly elhagy, vagy én hagyom el őt, mindegy, magam fogom tisztítani a cipőmet, kivasalni a ruhámat, magam borotválkozom, sőt még a hajamat is én fogom nyírni, és levágom időnként a körmömet. Milyen a férfi hosszú körömmel? Ideje, hogy új szokásokat vegyek fel és takarékoskodjak. Ennek mások is örülni fognak, még Nelly is. Kérni fogok egy Bourbont, hogy felrázzam magam, lágy, selymes, savanykásan édes kávét, nem whiskyt, azt már elhagytam. Nincs kész a cikkem, kétszer is rám telefonáltak, kikapcsoltam a mobilt, ne zavarjanak.

Itt volt az első randink, drágán megfizetek érte, ha itt kell laknom. Sötét van, lekapcsolták a villanyt. New York városában az áramkimaradásnál csoda történt. Összebújtak az emberek, férj és feleség, szerető a szeretővel, kedves a kedvessel, boldogtalan a boldoggal. A feketeség jó az idegeknek, nem kell belőle kimozdulni, és hol van Nelly, nem látom. Ismét világos van, felkapcsolták a villanyt, főpróbát tartottak. Egy negyed kék, Nelly kedvenc szavajárása, ha késett, csak ennyit mondott, egy negyed kék hiányzik az írásomból, talán már annyi sem. A Nyehóban vagyok, szilveszter este, hamarosan éjfél. Éljen a New Year. Nelly ül mellettem, és fülembe cseng a hangja.