Jelige: latba

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:20:03  | Címkék: l

Novella vagy vers? Ezen gondolkozom, mikor leülök a New York Kávéház egyik termében egy pályázatot írni. Nem foglalkozom senkivel, csak arra összpontosítok, amiért idejöttem. Megmutatom, hogy én is tudok szavakat rakosgatni egymás után úgy, hogy az összefüggő irodalmi szöveggé váljon.

Talán a téma nyilvánosságra hozatala után sokan a század eleji létben gondolkodnak (vagy arrafelé), amikor is nagy íróink ehhez hasonló helyeken foglaltak helyet, mint ez a kávéház és elmélkedtek.
Hol a következő művükről, hol arról, hogy miből is fogják megfizetni azt az óriási számlát, amit távozásuk pillanatában a pincér átnyújt, majd felszólítja őket a már megszokott szívélyes hangnemmel annak kiegyenlítésére.

Valaki novellát ír, valaki verset. Biztosan sokuknak megfordul a fejében, hogy hogyan gondolkodna egy nagy író erről a témáról: kávéházi történet. Egyáltalán gondolkodna-e ezen. Ki tudja, hogy nem zsigerből jönnének-e a gondolatok, hisz úgyis minden nap ott ülnek ezek az író emberek.
Látok egy-két tanácstalan arcot, akik még nem tudják, mit írjanak.

Persze mindenkiben felsejlik az a mozzanat, emlékkép, vagy egy töredék, amit meg akar jeleníteni a mondatok segítségével.

Felötlik bennem is számtalan gondolat az előbbi mondatom kapcsán, de nem igazán törődöm velük.
Egyikben sem tudom megtalálni azt a fontos mozzanatot, gondolatiságot, ami számomra kellene egy sikeres mű megírásához. Talán nem is az lenne a fontos, hogy sikeres legyen, csak annyi kellene, hogy amit írok, az nekem megfeleljen és én elfogadhassam, hogy igen, ezt én vetettem papírra, olvassátok. Azonban most még az sem megy, mivel nem ért ide időre az ihletem, ezért még azt sem tudom, mit fogok írni novellát vagy verset?

Ennek ellenére próbálkozom. Távolról figyelem és hallgatom a környékemen helyet foglaló költő illetve írótársak munkáját, beszélgetését. Majd szépen csendben kezdek összeomlani itt, a jeles kávézó egyik termében a helyemen ülve.

Az idő nem a barátom ez nyilván való, ugyanis rohamosan fogy.
Nem törődik velem és az én hatalmas problémámmal. Mondhatni direkt ellenem játszik, mivel úgy érzem, ő szárnyal velem ellentétben. Én itt vonszolom eltaposott írói mivoltom a cél felé lassan, de bízva abban, hogy egyszer máskor még lehet szerencsém, miközben ő halad előre senki által nem akadályoztatva.

Novella vagy vers? Ezen gondolkozom, mikor is itt ülök a New York Kávéház egyik termében a pályázatot írva. Nem foglalkozom senkivel, csak arra összpontosítok, hogy minél előbb befejezzem szenvedéseim sorát. Az ihlet cserbenhagyott, nem ért ide időben és még emellett az idő is legyőzött. Nincs mit tenni, elbuktam. Nem is gondolkodom hát tovább, feltöltöm ezt a pár sort.
A kérdésemre pedig adja meg a választ az, aki el tudja dönteni mi a fontosabb neki.
A novella, vagy a vers.