Jelige: Körforgás69

Beküldte: admin, 2012-12-03 20:55:14  | Címkék: ,

Nem analóg többé

Otthon oly más. A toll, papír, a sercegés, a félhomály,

szavakra szó és sorra sor kerül lazán, ha néha fáj

a délelőtt, az est vagy éj, beburkol némi képzelet,

melegség; karja átölel egy új adventi képzetet.

Hisz angyalhad ha útrakel,a nyirkos város felderül,

ajtóra díszt, asztalra fényt adó adventi kör feszül.

 

Eső csöpög. A New York rég megújult, puccos szálloda.

Különteremben gépet üt írók, költők népes hada.

A billentyűk zaja zenél, nincs füst, se ódon hangulat.

S e csendes zümmögésben épp most ötven lélek felfakad.

A sóhajok a régiek, és minden téma is, lehet,

de nincsen megszokott helyem és nem látok pincéreket.

 

Modern világ. Talán nekem jobb lenne néha-néha ott,

hol tornyozott hajak között még elhangzott egy „Jó napot!”

Ismertek ott.” Szegény költő…”, s hitelre ettem-ittam én

Egy unhatatlan, emberi kávéház régi szegletén.

Hitel ma is, de svájci frank, és jó, ha házad nem oda…

Akkor meg New York munkahely s lakásod garniszálloda.

 

Mindegy is tán. Ha évre évtized meg évszázad pereg,

hiába rég a múlt, a mostban csak rohannak emberek.

Mert tömve már a Nagykörút, zsúfoltan siklik villamos,

S december lucskos hűvösén ünnepre készül sok lakos.

Ha „Mit vegyek, ha pénzem nincs?”, ha körbefon a plázabáj,

Nem ártana lassítani, s keresni, hol van Csendkirály.

 

Király a csend. A billentyűk meghitt, kapargó halk nesze,

az  alkotás áramköre, a lélek sajgó nyílt sebe,

a gépbe gennyező sziszeg, mit el nem hordhat toll papír,

a gép viselhet terheket, mit ember válla már ha bír,

Csak egy reménylik mára még, a felhők közti kék egen:

Hiába múlik ezredév, felsejlik mégis Betlehem.