Pályázatok » Második New York » Jelige: Körforgás69
Otthon oly más. A toll, papír, a sercegés, a félhomály,
szavakra szó és sorra sor kerül lazán, ha néha fáj
a délelőtt, az est vagy éj, beburkol némi képzelet,
melegség; karja átölel egy új adventi képzetet.
Hisz angyalhad ha útrakel,a nyirkos város felderül,
ajtóra díszt, asztalra fényt adó adventi kör feszül.
Eső csöpög. A New York rég megújult, puccos szálloda.
Különteremben gépet üt írók, költők népes hada.
A billentyűk zaja zenél, nincs füst, se ódon hangulat.
S e csendes zümmögésben épp most ötven lélek felfakad.
A sóhajok a régiek, és minden téma is, lehet,
de nincsen megszokott helyem és nem látok pincéreket.
Modern világ. Talán nekem jobb lenne néha-néha ott,
hol tornyozott hajak között még elhangzott egy „Jó napot!”
Ismertek ott.” Szegény költő…”, s hitelre ettem-ittam én
Egy unhatatlan, emberi kávéház régi szegletén.
Hitel ma is, de svájci frank, és jó, ha házad nem oda…
Akkor meg New York munkahely s lakásod garniszálloda.
Mindegy is tán. Ha évre évtized meg évszázad pereg,
hiába rég a múlt, a mostban csak rohannak emberek.
Mert tömve már a Nagykörút, zsúfoltan siklik villamos,
S december lucskos hűvösén ünnepre készül sok lakos.
Ha „Mit vegyek, ha pénzem nincs?”, ha körbefon a plázabáj,
Nem ártana lassítani, s keresni, hol van Csendkirály.
Király a csend. A billentyűk meghitt, kapargó halk nesze,
az alkotás áramköre, a lélek sajgó nyílt sebe,
a gépbe gennyező sziszeg, mit el nem hordhat toll papír,
a gép viselhet terheket, mit ember válla már ha bír,
Csak egy reménylik mára még, a felhők közti kék egen:
Hiába múlik ezredév, felsejlik mégis Betlehem.