Jelige: IRONIARTIKA

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:11:13  | Címkék:

Magányosan

Ma is a kávéházban ülök,
Süteményt és feketét kérek,
Öregnek és fáradtnak tűnők,
Lassan meggyötörtek az évek.

Gondolataim máshol járnak,
Felvillannak gyönyörű képek,
Régebbi emlékeket látnak,
Csillogás és tündöklő fények.

Itt ültem akkoriban Veled,
Szerelmünk perzselően lángolt,
Kezem megérintette kezed,
Nem hallottunk semmit a vágytól.

Fiatalság talányos útja,
Fehér rózsák, sejtelmes szavak,
Édes hangját fülembe súgja,
Fúvós zene, leomlott falak.

Boldogság madarával szálltam,
Magasan a fellegek fölött,
Átlátszó, vörös ködben álltam,
Álom és az ébrenlét között.

De elmentél s megcsalt az élet,
Könny áztatja barázdált arcom,
Azóta is itt várlak Téged,
Nem sikerült megvívni harcom.

Tányéromon otthagyott pite,
Körös-körül meggy lében ázik,
Mintha kicsordult volna szíve,
Olyan boldogtalannak látszik.

Előttem a gőzölgő ital,
Kavargatom remegő kézzel,
Lelkemből a fényesség kihalt,
Szívemet már nem öntözik mézzel.