Jelige: fekete

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:06:50  | Címkék: f

1899. London, Grand Cafe

Katerina Von Berger volt London egyik leghíresebb kurtizánja. Több szeretőt tartott, mint barátot. Ha kellett újra és újra meghódították, akár a világ végére is hajlandóak lettek volna utána menni. Szépsége mindenkit elvarázsolt, talán nem túlzok, ha azt mondom ő volt London égköve. Hófehér bőre olyan volt akár a porcelán, kecses kezei finomak voltak. Alakja akár a homokóra, pontosan ott domborodott ahol kell. Haja ébenfekete,szemei tengerkékek, ajka cseresznyepiros. Katerina Von Berger tökéletes volt..A múltjáról azonban senki nem tudott semmit. Még legkedveltebb szeretője, Sir. Edmund Wallas sem.Kat elmélyülten figyelte a kinti havas utcát, észre sem vette, hogy időközben megérkezett partnere, aki a széke mellett állva hajbókolt neki. Arcán megjelent az a csábító mosoly, amit a férfi annyira imádott benne

- Miss. Katerina! Káprázatosan fest, mint mindig. – bókolt neki Mr.Wallass aztán helyet foglalt a hölggyel szemben levő bársonyfotelban.Rendelt magának egy pohárka Brandyt az odatévedő pincértől, majd újra választottját fürösztette figyelmében.

- Sir. Wallas. Maga olyan jó hozzám. – udvariaskodott körmönfontan a kurtizán, elővéve legbájosabb mosolyát. Utálta a férfi minden egyes porcikáját. Csakis azért volt vele, mert az apja úgy kívánta. Katerina volt a fegyver, amellyel apja bosszút állhatott London leggazdagabbjain. A kávéjáért nyúlt majd kortyolt belőle egyet. A csésze mögül figyelte Mr. Wallast. A férfi már jócskán a hetvenes éveiben járt, haja megőszült s pocakját is megeresztette. Fiatalon még szívdöglesztő volt, olyasvalaki, akiért még Kat is szívesen rajongott volna. Arca demokratikus, tartása tiszteletet parancsoló, tekintete lágy. Edmund mindig illedelmes és előzékeny volt, soha nem erőszakoskodott. Mégis, Miss. Berger minden egyes porcikája tiltakozott valahányszor a mister hintót küldött érte. Tudta hogy a férfi miket követett el nem törődve azzal, hogy mások miatta mennek tönkre. Sir Edmund Wallas a saját malmára hajtotta a vizet, kiforgatva minden naiv embert a vagyonából. Köztük Mr. Johann Von Bergert is.

- Ha nem bánja, akkor ma este meghívnám a rezidenciámra. Jól esne egy könnyed szórakozás. Mit gondol drága Katerina? – kérdezte a férfi, s leplezetlen vággyal nézett végig az előtte ülő hölgyön. Már napok óta nem találkoztak, semmi másra nem vágyott, mint bele temetkezni a rózsás bőrű Miss. Katerinába. Miss. Berger tudta, itt az alkalom arra, hogy leszámoljon apja rossztevőjével és végre visszaszerezze azt, ami őket illeti. Mindent alaposan eltervezett. Tudja, hogy hol van elrejtve a széf, és hogy hol találja a négyjegyű számkombinációt, ami a széfet nyitja. Ma este véget ér a rémálom, már nem kell tovább Katerina Von Bergert játszania. Szabad ember lesz újra. Most nem kellett erőlködnie, hogy egy cinkos mosoly megjelenjen az arcán.

- Úgy gondolom, hogy ez egy pompás ötlet Sir. Wallass. – válaszolta kimértem a kurtizán.

Milyen édes a bosszú. Olyan nagyon édes.