Jelige: DaMa1224

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:02:51  | Címkék: d

Hárman egy napon születtek

Sebes lépteim a hevesen verő szívem ütemében vezettek be abba a kávéházba. Ott ült ő, Dóra. Talpig fehérben, arany fürtjei szépen vállára fésülve, a megszokott kedves mosolyával üldögélt szokásos helyünkön, a repedt üvegasztalnál. Idős, de gondos kezei egymásba kulcsolva pihentek a kávéház kopott fényeiben. Minden életbarázdát pontosan láttam, s azt képzeltem, az Úr az asszony jócselekedeteit véste ekként bársony tenyerébe. Odaérve megsimította arcomat, s fülembe súgta: „Gyönyörű!”. Majd egy gyűrött, s könnyáztatta fényképet nyomott kezembe. Éreztem, hogy az aprócska manó a képen belőlem van, hozzám tartozik. A szemem könnyes homályba borult, hiszen ez az asszony gyümölcsöt adott méhemnek; megadta nekünk, mire annyira vártunk egyetlen szerelmemmel. Mindent megtettünk, hogy szerelmünk az élet szentségében egyesülhessen, s kiteljesedhessen, de a biológia nem volt kegyes hozzánk, nem adta meg nekünk ezt az áldást.

Azonban akkor a képet kezemben tartva, egy pillanat alatt megértettem: a mi szerelmes szívünkben született meg ez a csöppség, de nem volt kész a testem, hogy én adjak neki földi formát. Lelket szültem, s az álmaim elvitték őt egy másik asszonynak, hogy a fizikai embert ő formálja meg belőle, majd az álmok annyi év után visszahozták őt nekem. Hirtelen a kávéház falán csüngő naptárra tekintettem, s eszembe jutott: éppen kilenc hónap telt el - napra pontosan -, hogy megkaptuk a szürke, komor papírt, melyen orvos-tudományilag lehetetlenné nyilvánították minden reményem.

A szívem darabokra tört, a remény is meghalt, gondoltam. Segélysikolyomat Dóra fülébe sodorta a haldokló reménység szele. Dóráéba, ki édesanyja egy olyan alapítványnak, mely olyan szegény volt, hogy első találkozásunkkor dohszagú, ócska aktatáskájáról mindössze négy hideg betű bámult rám: ANSA. Csupán az asztalra rendezetlenül kihulló levelezőpapírokról értettem meg, mit is jelent e négy rideg betű: Anya Nélkül Soha Alapítvány. A hűvös kőbetűk megteltek lávaként forrongó jósággal és szeretettel. A remény ismét lángra gyűlt.

S most szeptember 27-én, az Úr 1997. évében, kilenc hónap kutatás, többéves kudarcba fulladt próbálkozás után, anya lettem. Fogadalmam, mit kilenc hónappal azelőtt tettem, megfogadom, minden támogatást megkap tőlem az alapítvány. Nevemmel és befolyásommal segítem őket, míg élek, s míg erőm kitart.

1997. szeptember 27-én egy kávéház hűvös kövén megszületett egy család, egy alapítvány és megszületett Szabó Petra, a lányom!