Jelige: Brando

Beküldte: admin, 2012-12-02 21:39:30  | Címkék: b

Az új cipő

Serfőző Lajos nem szerette a hivalkodást. Hajnalban kelt, az első busszal ment dolgozni. Targoncával vitte az árut, ahová kérték. Kollégáival csak fociról beszélt. Hazafelé a bisztróban megivott két kupica kisüstit, aztán sietett haza. Szeretett egyedül lenni. Lenke fotóját mindig megsimította, miközben bekapcsolta a tévét. Az asszony pár éve költözött el a nagyobbik lányukhoz. Azt mondta, ő nem tud több meccset megnézni.
Serfőző Lajosnak egyetlen barátja volt. A szomszéd öregúr, akivel mindig történt valami. Leesett a létráról, hármasa volt a lottón, a múlt héten pedig elment egy kávéházba.
Kávéház – morfondírozott Serfőző Lajos – olyan ismerősen hangzik. De miért nem volt ő soha? Pedig az öreg szerint ott kristály a csillár, üveg a tányér, és isteni a kávé.
Serfőző Lajos csak legyintett. Jó neki a kotyogós is.

A következő fizetésnél váratlan dolog történt. Törzsgárda jutalmat kapott. Van még ilyen? – gondolta. És mit kezd vele? Meg is zavarodott kissé. Maga sem értette, hogy mit keres a cipőboltban. Tudta, hogy szüksége van új cipőre, de nem gondolta volna, hogy az egyik legdrágábbat vásárolja meg. Forgatta a kezében, felpróbálta, és meg volt elégedve.
Őzbarna, magas szárú, könnyű és formás lábbeli volt. Le sem vette, abban sétált az utcán, minduntalan hol a cipőjét, hol a szembejövő embereket figyelte. Várta a hatást, hogy megdicsérjék végre. De senki nem foglalkozott vele. Észre sem vették.
Ekkor jutott eszébe a kávéház. Ott volt a sarkon. Egy palota alsó szintjén. Már a portálja is csábító. A kirakattükörben pedig ott volt ő. Az új cipőben.
Belépett. Tényleg olyan fényes minden, gondolta. Leült egy asztalhoz. A pincér rögtön odament, de hiába forgatta előtte, az szóra sem méltatta a lábbelit. Serfőző Lajos mérgében a legdrágább kávét rendelte. Amíg várt, a falon lévő fényképeket nézegette. Karinthy, Kosztolányi, Babits, Molnár Ferenc. Az ő arcukra emlékezett. Régről, nagyon régről. A többi fotón szereplő azonban nem volt ismerős. Sőt. A sok portré együtt kezdte megrémíteni.  A cipőmet nézik – gondolta magában. Irigykednek. Lehet is.
Serfőző Lajos már nem érezte jól magát. Amikor kihozták a kávét, rögtön fizetett. A méregdrága nedű ízére nem is tudott koncentrálni. Felhajtotta gyorsan, és sietett ki a helyiségből. Úgy érezte, a falakról ezernyi szempár figyeli.
A bisztróba ment, ismerős arcok közé. Babgulyást kért, és a szokásos kisüstit. Majd még egyet. Aztán kihozatta az egész üveget. Nemsokára társasága is lett. Nem ismerte őket, de jó közönségnek bizonyultak, amikor elmesélte, hogy járt. Mutogatta az új cipőjét. Dicsérték. Megittak vele tizenhat üveg sört. Elkísérték a megállóba.
Ott már nagyon fáradt volt. Elaludt a padon. Mikor felriadt, nem volt a lábán az új cipő.
Nagyon dühös lett. Elővette táskájából régi cipőjét, abban sétált be a rendőrségre.
Feljelentést tett lopás ügyében, bizonyos Karinthy, Kosztolányi, Babits, és Molnár Ferenc urak ellen.
Mint mondta, tisztán emlékszik az arcukra.