Pályázatok » Második New York
Jelige: Szigfrid
A Kávéház
-Szia, anya! Csak azért hívlak… Igen, megint eltévedtem. Nem tehetek róla, még a térképet is megnéztem, mielőtt elindultam! Fogalmam sincs, hol vagyok, sehol egy tábla… Várj, itt van valami! Kávéház… Mondom, hogy Kávéház! De én nem szórakozom…
Sóhajtva rakom el a telefonomat. Miért nem lehet elhinni, hogy Kávéház a kávéház neve? Hülye név, de legalább könnyű megjegyezni.
Mikor belépek az ajtón, egy csengő csilingel halkan felettem. A pultban nincs senki, úgyhogy van időm körülnézni. Nagyon takaros kis hely kerek asztalokkal, hangulatos lámpákkal, izgalmas félhomállyal, és rengeteg képpel a falakon. Egyetlen asztalnál ülnek, négy férfi. Gondolom jó messze lehetek a belvárostól, azért ilyen üres az egész. Remek.
-Kisasszony, nem ül ide hozzánk?
Mind a négyen felém fordultak. Ajjaj, ebből még gond lehet…
Jelige: Körforgás69
Nem analóg többé
Otthon oly más. A toll, papír, a sercegés, a félhomály,
szavakra szó és sorra sor kerül lazán, ha néha fáj
a délelőtt, az est vagy éj, beburkol némi képzelet,
melegség; karja átölel egy új adventi képzetet.
Hisz angyalhad ha útrakel,a nyirkos város felderül,
ajtóra díszt, asztalra fényt adó adventi kör feszül.
Jelige: tücsök79
Papírdarázs
Valójában törökösen szeretem a kávét, vagy whiskyvel. De a legtöbbször csak egy egyszerű lattét iszom, ezt a leggyorsabb elkészíteni. Kávéházba úgysem a kávé, hanem a társaság miatt jár az ember.
A belvárosban egymást érik a kávéházak. Van elegáns, csillogó, aranyfüstös, bőrhuzatos, havannaszagú, a békeidők drága luxusával hivalkodó, és van futurisztikus, űrkorszak-retro, csupa króm és műanyag, meg csupaszon villogó, színes körték és transz-zene. Van hétköznapi, bejáratott, a használatban itt-ott kopott, mint egy kényelmes cipő, és van eldugott, lepukkant, sötét és aránytalanul drága, ahol az összecsukható asztalok mellé repedt műanyag székeket állítanak, ha valaki véletlenül betéved. Szinte mindet kipróbáltam már. Minden ajtón bejáratos vagyok, előre integet, mosolyogva-bólogatva köszön a barista, vagy éppen én kapom az egyetlen ép széket. Fair trade, biokávé, helyben pörkölve, az asztal mellett darálva, szín, illat, íz jóformán megfizethetetlen kombinációja, csak nekem, a megbecsült vendégnek. Vagy másodszor lefőzött, keserű-savanyú, barna víz, a zacc roszog a fogam alatt. Mindegy. Kávéházba az ember a társaság miatt, mondtam már.
Jelige: KACSA
Technikai ok
Nem találta az esőkabátját. Az ablakon kinézve nem látszott, hogy esett, de mivel mindenki esernyővel mászkált, de legalábbis kapucniban, ezért esnie kellett. Azonban, amit nem látunk a saját szemünkkel az nincs, de legalábbis bizonytalan, hogy van-e, így hirtelen nem is lett olyan fontos a kabát. Ami fontos volt, az a kalapács, de az megvolt. Laza volt a feje, lötyögős, de a célnak megfelelt. Egy szög. Kész luxus hozzá egy egész kalapács. Az utcán kevesen voltak, ha esik, az emberek a szokásosnál is lejjebb szegezik a tekintetük, és meggyorsítják lépteiket. Adalberttel sem volt másképp, a földet nézve, hosszú léptekkel szlalomozott a pocsolyák között kalapáccsal a kezében. A küldetését ment bevégezni, de igaziból máshol járt.
Jelige: zero
A felső polc
Az aktuális problémákkal kezdték, Irénnel, ahogy mindig. A nő nem értette, vagy nagyon is, hogy Jakab nem csapodárságból foglalkozik más nőkkel, hanem tudományos kísérletet folytat. Hiszen író volna, ez jár neki, akárcsak a bárpultnál a felső sor végigivása. Irén ezt másképp látta.
Az ablak mellett ültek, kiváló kilátással a térre, de csak fekete kabátokat láttak. Az éppen lezajló események szemlélőinek a hátát. Jakab megrendelte a szokásos vörösborát, majd beírt pár szót a jegyzetfüzetébe.
- Így van ez - mondta rezignáltan, mintha kommentálná saját firkálását -, erre a kinti balhéra is csak annyit mondott: végre. De nem érzi a valódi jelentőségét.
Jelige: Monyók
Hiába
–Good morning, jó napot! –Így köszön nekem a frakkba vagy konfekció öltönybe, vagy miféle szolga-maskarába öltözött borotvált arcú bohóc. Ez valahogy a nyelvünkbe kódolt különbség, nekünk már nap van, nekik még reggel. És valahogy a good is hihetőbb.
Én egy viszláttal sarkon is fordulnék, na de azért illedelmesen válaszolok, jóhogynem csókolom. A pincér amolyan finom lenézéssel bánik velem, mintha bepúderozná az arcomat, hogy pofont adjon. Amúgy pénzem (csak forint) van, de az nem kifogás.
Jelige: ulcus
A pók
Figyelem ezt az édes kis nőt. Itt ül lapos sarkú cipőben, a farmer megtapad a vádliján. A haja seszínű, de nem baj, majd befestjük. Adunk rá egy elegáns, bézs cipőt, és a ruhát is – nézem félrebillentett fejjel a kávéházi sarokasztalnál – nos, a ruhát is külön meg kell varratnunk neki, olyan rövid a dereka. Így, ülve kissé nehéz felbecsülni, mit tud és mire való, de egy varrónő avatott szeme azért mindent észrevesz. Mit varrónő, mondja Márk, művész!, én meg mosolygok rá, ugyancsak édesen.
Azért választok mindig sarokasztalt, mert belátom a teret. Figyeltem most is, ahogy bejöttek, Márk keze a nő derekán, úgy kormányozza az asztalomhoz a gyanútlan kis ostobát, én meg ülök a pókhálóm közepén, és várom, mikor rezzentik meg a hálóm.
Jelige: Sakarina
Kávéházi randevú
Egy apró, kerek asztalnál ültünk a körút egyik szebb időket is megélt kávéházában. Ádám nagy műgonddal azon igyekezett, hogy a gyümölcsös gofriról lepiszkált tejszínhabot és a mellette olvadozó vaníliafagyit egynemű masszává dolgozza össze a tányérján. A térdünk szorosan összesimult, de már percek óta egymásra sem néztünk.
Jelige: SZNOB
Randi
Eddig is sejtettem, hogy Gerő egy mega sznob. Menőnek és trendinek néz ki az iPhone-jával, és az almás laptopjával. Csak az gyanús, hogy mindig könyveket hurcol magával. Te ezeket árulod, vagy olvasod is, kérdeztem hüledezve. Erre csak legyintett. Igaz, próbált rám tukmálni olvasnivalót, de nem divatlapot, újságot képekkel, hanem igazi könyvet. Kezdésnek jó lesz neked A kis herceg, mondta. Felkaptam a vizet, a meséken már rég túl vagyok. Gerő elvörösödött, és nem szólt semmit. Azóta nem hoz könyvet nekem, valami szuper kávéházról győzköd, oda menjünk együtt. Unalmas egy hely lehet. Majd ha ő eljön velem a diszkóba, talán én is beadom a derekamat.
Jelige: Liliom1
Randevú
Mindig is szerettem volna érdekesebb életet élni. Vagy izgalmasabbat. Húsz éves koromban megházasodtam, jöttek a gyerekek, aztán mentek. Sajnos ugyanez történt a férjemmel is. „Mások által szépnek mondott középkorú hölgy keresi korban hozzá illő, izgalmas férfi partnerét”. Fontosnak tartottam kiemelni, hogy férfi, ma már sosem lehet tudni… Azt pedig döntsék el magukról, hogy izgalmasak, vagy sem. A Kávéházban találkoztunk vasárnap délután. Kitettem magamért: felvettem a fekete selyemcipőmet, amelyből folyamatosan kijárt a sarkam, így búcsút mondhattam a szexi járásomnak.
