Bejegyzések a következő címkével: 'r'


Jelige: Pipike

Beküldte: admin, 2012-01-20 11:33:51 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Éjfél

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] Éppen szellőztettem, amikor egy macska a kitárt ablakon át a könyvszekrény tetejére ugrott, oda, ahol az utcáról beszűrődő derengés és a szoba sötétjének a határa húzódott. Mintha az imént a polcon talált Poe-regény fekete macskája elevenedett volna meg.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: mlm

Beküldte: admin, 2012-01-19 23:15:27 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Soha nem késő

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Péter napok óta kereste gyerekkora emlékeinek ereklyéit. Kereste, de nem találta.
Lassan harminc éve nem járt a szülői házban. Fiatalon, szinte gyerekként disszidált. Pár hónappal nagykorúvá válása után hagyta el az országot és azóta nem járt idehaza. Az eltelt évek alatt ritka levél és telefonváltással tartotta szüleivel a kapcsolatot. Apja halála után anyja hívta haza, de ő csak halogatta az utazást. Az utóbbi időben húgával az interneten levelezett, és bár Anna többször írta neki, hogy anyja nagyon beteg, mégis váratlanul érte a halálhír.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Rozoga

Beküldte: admin, 2012-01-19 20:09:43 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Találkozás a Halállal

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Mért nem otthon vagyok? Magam sem tudom. Ahol most vagyok minden gyönyörű, mintha fényből rajzolódna ki a környezetem. Megnyugtató és tiszta, lelkem szinte súlytalan. Mellkasomból az érzések kiürültek, elmém kitisztult, úgy érzem belül üres vagyok. Vagy talán csak boldog?
Ez a hely mely szinte angyali szépségekben ragyog, ismerős nekem. Egy tó, egy szép vízesés, a mennyekben érzem magam. A tóban egy magas lány áll és a víz megcsillan gyönyörű szép fehér bőrén. Jobban megnézvén rájövök, hogy én vagyok az. Nagyon érdekes érzés látni magam kívülről. Életemben nem láttam magam ilyen szépnek. Ez az érzés, amely egyre jobban hatol a legbelső valómig, érzem, azt akarja, hogy elmenjek. Látom magam és tudom, hogy valamit üzenni akarok magamnak. Nem hallom.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: ronikat

Beküldte: admin, 2012-01-16 18:23:05 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Na hová is?...

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
Hova a jómodor, hát az illem?
A fegyelem, a becsület, s a szépség?...
Morgott az Úr ránézvést a Földre,
2012. volt, január talán-

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Rucky

Beküldte: admin, 2012-01-16 12:18:21 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Az múlt oltárán

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
Az ősöktől vett álmok
A bíborfüves utakról kihaltak
A múltban égő lángok

Kopárrá vált ősi emlék csak
Mi tőlük ma megmaradt
Hisz alig van szív, mi érzi
A távolból vélt hangokat

Üres, szinte minden már itt
Csak reménytelen kar lebeg
Hogy lehet élni múltunk nélkül
Ebben vajon hogyan higgyetek

Szánalommal tekintenek reánk
Elvesztettük mind mi volt
Bátorságból, nemes szívből
Sorsunk szürke szívet csiszolt

A családi ereklyék, a szeretet magva
Porba hullt a vérünkkel
E felpörgetett életvonal már
Gáncsot vetett létünkkel

S itt lent, a sivár semmiből
Nehéz lesz újra felállni
A remény utolsó szikráiból kell
Az ég felé erővel szállni

S bíznunk kell abban is nekünk
Hogy erővel bírják, s győzik
Őseink hiteles jelképeit
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: "Létmoraj"

Beküldte: admin, 2012-01-15 19:36:18 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Ősök foszforeszkálnak a tudaton

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
a génjeinkre feltűzött csillagok
ki törli le a rigolyák kredencét
ha az ősök hiányától zsibbadok

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Zongoralecke

Beküldte: admin, 2012-01-14 22:28:20 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A bécsi nő

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]. Három országon át, újabb lakásba költözve, ötlik fel bennem a kérdés, hova, mibe csomagoltam, hogyan viszem ezeket magammal. Megfoghatatlanok, mégis nehezek.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Remeny

Beküldte: admin, 2012-01-12 19:39:40 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Vén diák

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
fakó arcképek, ódon szobák falán.
Tudás vonatán robog sok szép emlék
szinte érzem padsorok illatát.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: mirtusz

Beküldte: admin, 2012-01-11 01:14:48 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Ajándék

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] a könyvtárszobából? Döbbenten állt a jól ismert pamlag előtt. Antik darab volt, bordó huzattal, szatén díszpárnákkal. Emlékezett rá, mikor iderakták. Jó érzés volt, hogy leülhetett az ide betérő, és kényelmesen tudta csodálni a falakon függő festményeket, tanulmányozni a polcokon sorakozó díszes kiadásokat. De most a polcok üresen tátongtak, a falak csupaszon szégyenlegtek. Nem akarta, hogy tudják, itt járt, de így most muszáj bemennie a nagymamához. Sarkon fordult és leszaladt az emeletről. Megállt a lépcső alján, hallgatózott. Csend volt, mint mindig, nagymama valószínűleg szunyókál a fotelban. Csendben, hogy ne ijesszen rá, lenyomta a kilincset. A megszokott derengő félhomály helyett verőfényes napsütés fogadta. Becsukódott mögötte az ajtó, de meg sem hallotta. Csak állt ott, és számolni kezdett. Hány éve is? Mikor is volt, hogy utoljára itt járt? Talán hat, de az is lehet, hogy hét éve. Nagymama akkor már hetven éves volt, hogy is nem gondolt erre? De miért nem szólt neki senki? A falnak támaszkodott, és nyüszítve sírni kezdett, ahogy eszébe jutott a barna míves bőrkötésű könyv, vastag megsárgult lapjaival. Sosem látta nagymama kezében, de időről-időre egyre több írás és rajz foglalta el lapjait. Hogy szerette nézegetni, mikor még olvasni sem tudott! És a rajzok; miattuk járt be rajzszakkörre a mogorva Elza tanárnőhöz.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Ribizli

Beküldte: admin, 2012-01-10 17:17:24 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A tó

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], honnan jövünk, kik vagyunk?
A tó mindig is létezett.
Alapjában gyönyörű smaragd színben pompázott, néha azúr kék szikrákat bocsájtott ki, néha piszkos szürke hullámokat vert, néha dermedt jeges csillagokat tükrözött....Volt.
Csak ilyen egyszerűen: létezett.
A tóban rend volt: minden lénye tudta, hogy tőle függ az élete, és betartotta a szabályokat. A tó lágy biztonsággal fogta körül őket, mindent biztosított nekik, nem kellett semmiért sem megküzdeniük; részei voltak a tónak, szétválaszthatatlan szimbiózisban éltek vele, s a tó önmaga is így létezett, gyermekeivel.

0 comments | A teljes bejegyzés