Bejegyzések a következő címkével: 'ny'


Jelige: cinege

Beküldte: admin, 2012-01-10 13:30:42 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Ámokfutás

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], a féloldalasan lekopott fogazatú, barnaerezett oldalú, piszkosdrapp szarú sűrűfésű? Még mindig visszacseng fülébe időnként Édesanya bársonybélelt hangtónusa. Józsikám, egy ilyen nagy fiú csak nem fog pityeregni. Szépen felöltözöl, megnedvesíted a fésűdet, végiggereblyézed a loboncodat, odamész és megmondod, nem durván, de határozottan, hogy neked ezzel a dologgal kapcsolatban az az elképzelésed… Meglátod, respektálni fogják. Igen, akkor ez így működött, de most ki elé járuljon és mit tárjon elé?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Dorottya

Beküldte: admin, 2012-01-08 22:31:54 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Illatok, hangok

 „Hová lettek a családi ereklyék”[1]
 az édes fánkok, szén-meleg esték
 a sehová föl nem írt szavak
 az álmok, mik elpárologtak…
 hová tűnt a dunyhák ős-melege
 piték illata, vánkos deleje
 merre lett a pincék dohszaga
 a veranda csendje, a hold pitvara…
 Elveszette-e az udvar téli csendje
 a nyári lég jószagú rendje?
 Meglelem még a tej savanyodó szagát
 s jó kutyánk sárguló, eltűnő holdját?
 Mikor a faluvégen járok egyedül
 a fülembe egy nóta vissza-vissza csendül
 öreg mamám csendes hangján hallom
 elmosódott gyerek-emlék hangon…
 a szívében szunnyadt ósdi dallam
 amint énekli a mama gyöngyözve, halkan…
 de a vekker, az undor, fölráz újra
 keresem, hiába, a tűnt múltat dúlva,
 nem maradt semmi csak ez az óra
 meg a szavak, dallamok, ízek hódolója
 fényképek, megsárgult széllel
 fejfa, sokszor játszva a széllel,
 illatok, hangok, mind távolba tűnik…
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

0 comments | A teljes bejegyzés

1 2 3